VI./1. A csípőízület deformitásai – praearthrosisok

A fejezetben a csípőízület különböző anatómiai variációiról, deformitásairól lesz szó, melyek adott esetben klinikai tünetekkel, panaszokkal járhatnak.
A fejezet áttanulmányozása után lehetőség nyílik ezen kórállapotok felismerésére, differenciáldiagnosztikai értékelésére. Rövid áttekintést nyújtunk a sebészi kezelés lehetőségeiről is.

VI./1.1. Definíció

A felnőttkori csípőízületi betegségek közül a leggyakoribb a csípőízület porcfelszínének elsődleges kopása, azaz a primer coxarthrosis (osteoarthrosis vagy osteoarthritis). E mellett azonban előfordulnak olyan anatómiai variációk illetve deformitások, melyek biomechanikai alapon okoznak másodlagos porckopást, azaz szekunder coxarthrosist. Ezen megelőző kórállapotokat nevezzük praearthrosisnak. Ilyenkor a combfej hyalin porcborítéka még megtartott, de a porckopás gyorsult üteme illetve az arthrosis kialakulása előre látható.

1.ábra: primer coxarthrosis röntgenképe .

2.ábra: szekunder coxarthrosis röntgenképe.

VI./1.2. Etiológiai tényezők

Általában gyerekkori csípőízületi betegségek (pl. epiphyseolysis capitis femoris, Perthes-féle megbetegedés) vagy veleszületett zavarok (pl. csípőízületi dyspalsia) vezethetnek olyan deformitáshoz, ami az ízület inkongruenciájához vezethet (ld. a megfelelő fejezetekben ). Ugyanígy okozhatnak a combfej és az ízületi vápa közötti téraránytalanságot korábban lezajlott gyulladásos betegségek (pl. coxitis purulenta), tumorok vagy sérülések (ún. poszttraumás állapotok).

3.ábra: bal oldali epipyseolysis capitis femoris röntgenfelvétele.

4.ábra: bal oldali coxitis purulenta utáni állapot röntgenfelvétele.

5.ábra: bal oldali combnyaktörés után kialakult szekunder coxarthrosis röntgenfelvétele.

A porckopás mértéke a csípőízületi felszínre ható nyomás (testsúly), a súrlódás és a kongruencia (érintkező felület nagysága) függvénye. Ha a hyalin porc kis területen nagy nyomás alá kerül vagy egyes területei kikerülnek a szemben fekvő ízületi felszínnel történő érintkezésből, a porc degenerálódik – elindul az arthrosis folyamata.

VI./1.3. Klinikai megjelenés

A collodiaphysealis szög normálistól való eltérései, az ízületi inkongruencia, a subluxatio (félig ficamodott állapot) porcdegenerációt okozó állapotok, azaz praearthrosisok. A combcsont diaphysise és a combnyak által bezárt szög (CCD vagy collodiaphysealis szög) felnőttnél normál esetben 126 és 135 fok között van.

VI./1.3.1 Coxa valga

Erről a deformitásról beszélünk, ha a combnyak lefutása a szokásosnál meredekebb, azaz a CCD szög 135 foknál több. Ennek következtében a combfej egy része (craniolateralisan) kikerülhet a vápa csontos fedettségéből, ezáltal csökken terhelési felszín, azaz ízületi inkongruencia alakul ki (coxa valga subluxans). E mellé társul gyakran a vápa dysplasiája is, ami azt jelenti, hogy az acetabulum meredekebb, sekélyebb és laposabb a normálisnál. Ez tovább súlyosbítja az amúgy is meglévő inkongruenciát.

A dysplasia és a coxa valga gyakran társul. Különböző súlyossági fokai leteznek, melyeket általában 3 kategóriába sorolunk (Hartofilakidis nyomán): dysplasia subluxatio nélkül (A), mérsékelt subluxatio, ahol a combfej a vápatető magasságában van (B) és magas luxatio, ahol a secunder vápa a primer vápától craniálisan helyezkedik el. Egyoldali érintettségnél ilyenkor komolyabb végtaghossz-különbség is kialakulhat.

Coxa valga esetében hosszú tünetmentességet követően a 2-4. évtizedre alakulhatnak csípőfájdalmak (ált. lágyék- vagy tomportájon), fáradtság érzet, mozgásbeszűkülés, sántítás. Ilyenkor már a porc degeneráció felgyorsulásával lehet számolni.

6.ábra: coxa valga subluxans röntgenfelvétele.

7.ábra: bal oldali magasan luxált csípő röntgenfelvétele.

VI./1.3.2 Coxa vara

Erre a deformitásra a horizontálisabb lefutású és általában megrövidült combnyak jellemző, azaz a CCD szög 120 fok alá csökken. Ilyen defomitást okozhat a nem megfelelően kezelt csípőficam (osteochondritis) vagy a Perthes-betegség ( ld.:megfelelő fejezetekben ). Az epiphyseolysis capitis femoris is lehet olyan kimenetelű, hogy a combnyak meredeksége (és a csípő kongruenciája) jelentősen csökken.

Előfordul olyan veleszületett forma is, amikor a combnyak varus tengelydeformitása mint fejlődési rendellenesség egy életen át megmarad (coxa vara infantum). Egyoldali érintettség esetén a végtaghossz-rövidülés szembetűnő lehet.

8.ábra: jobb oldali coxa vara infantum röntgenfelvétele.

Egyéb betegségek talaján is kialakulhat coxa vara: rossz helyzetben gyógyult combnyaktörés, osteomalacia, rachitis, fibrosus dysplasia (ld. megfelelő fejezetekben).

A klinikai tünetek színes képet mutathatnak, hasonlóan a coxa valgához. Coxa varaban a mozgásbeszűkülés általában súlyosabb, a járás képe kevéssé harmonikus.

VI./1.3.3 A combfej torziós rendellenességei

A proximalis femurvég csavarodása a femur hossztengelye körül a torsio. Amennyiben az előrecsavarodás ventralis irányban meghaladja a felnőtteknél normális 12-15 fokot, fokozott antetorsioról beszélünk. Ha a 12 foknál kisebb az előrecsavarodás, retrotorsioról beszélünk.

A fokozott antetorsio leggyakrabban csípő dysplasiához társul, amikor a proximalis femur egészében előre csavarodik, általában átmérője is kisebb (szűk velőűr). Infantilis cerebralis paresis esetében is gyakori a fokozott antetorsio.

9.ábra: coxa valga és antetorta deformitás röntgenfelvétele.

10.ábra: infantilis cerebralis paresises beteg jellegzetes alsó végtagi helyzete. A beteg röntgenfelvétele a 9-es ábrán látható.

VI./1.3.4 Protrusio acetabuli

Az elváltozás lényege, hogy az acetabulum medialis fala elvékonyodik, a vápa mélyebbé válik, a combfej és ezzel a csípő forgáspontja medializálódik. Ez kedvezőtlen biomechanikai helyzetet idéz elő, és a porc degeneráció felgyorsul. Mivel a fej nagy része a vápán belül helyezkedik el, viszonylag hamar beszűkül a csípő mozgása, és ún. egytengelyű mozgás alakul ki.

Három formája ismeretes: serdülőkori, időskori protrusio illetve valamely ismert egyéb megbetegedés (osteoporosis , gyulladás, trauma, stb.) következtében kialakult szekunder protrusio.

11.ábra: osteoporomalatiában szenvedő betegnél látható coxa vara deformitás, amely szekunder módon acetabulum protrusiót és következményes osteoarthritist okozott.

VI./1.4. A csípő deformitások fizikális vizsgálata

VI./1.4.1. A járás vizsgálata

A járás megtekintésekor feltűnő lehet a kímélő jellegű sántítás, ami a fájdalmas csípő rövid idejű terheléséből adódik. Ilyenkor a lépéstávolság is rövidül. Nagyfokú fájdalmak esetén a járás dinamikája is csökken, azaz a beteg járása lassú léptű lesz. Végtaghossz különbség esetén ún. rövidüléses sántítás látható, melynek során egyrészt billenhet a medence a rövidebb oldal felé, másrészt a hosszabb oldalon a térd „rogyasztásával” (semiflektált helyzet) próbál a beteg kompenzálni. Coxa vara vagy subluxált helyzetű csípő esetében a csípő abductorok (első sorban m. glutaeus medius) elégtelen funkciója miatt Trendelenburg-típusú sántítás figyelhető meg. Ilyenkor az elégtelen abductor izomzat nem képes a medencét a horizontális síkban megtartani, ezért az ellenkező oldalra billen.

1. video: a csípőízület fizikális vizsgálata

12.ábra:bal oldalon pozitív Trendelenburg- tünet, mert a bal oldali gluteus izmok insufficientiája miatt a nem támaszkodó oldal medencéje a vízszintes alá süllyed. A beteg az álló oldal felé dől, mivel az egyensúlyát csak így tudja megtartani.

VI./1.4.2. Az alsó végtag vizsgálata

Első sorban a csípőízület mozgástartományát, esetleges contracturák meglétét kell vizsgálni. A csípő extensio viszonylag hamar beszűkül, ami hason fekve vagy álló helyzetben vizsgálható. A csípő abductio beszűkülése is korai tünet lehet. A flektált csípő mellett végzett forszírozott berotatio fájdalmas lehet, amennyiben az ízületi porc is érintett már. A Thomas-féle műfogással vizsgálhatjuk a csípő flexiós contracturáját is. Protrusio esetén koncentrikusan beszűkülnek a csípőmozgások, és egytengelyű mozgás alakulhat ki.

2. video: a Thomas- féle műfogás

VI./1.4.3. A végtaghossz értékelése

Gyakran előfordul végtaghossz különbség a praearthrosisokban. Az egyoldali folyamatok esetében, amikor az ellenoldali csípő normál anatómiát mutat, egyértelmű és szembetűnő a differencia. Kétoldali folyamatoknál már nehezebb felismerni a végtaghossz különbséget.

A fekvő betegnél ügyelni kell az alsó végtagok párhuzamos és a medence vízszintes helyzetére. A végtag addukciós vagy abdukciós helyzete látszólagos végtaghossz-rövidülést eredményezhet. Ilyenkor hasznos lehet a fix anatómiai pontoktól mért végtaghossz megállapítása (pl. spina iliaca ant. inf. és belboka távolsága, amelyet a csípő vizsgálat című felvételen láthatunk is). Álló betegnél a térdek kinyújtott helyzetére kell ügyelni és közben a medence vízszintes helyzetét próbáljuk elérni a rövidebb végtag alá helyezett lapokkal. A lapok vastagsága adja meg a végtaghossz különbséget.

VI./1.5. Képalkotó vizsgálatok

A medence áttekintő vizsgálata, azaz a csípőízületek a-p irányú ábrázolása sok információt ad a combfej és a vápa viszonyáról. Első sorban meg kell határozni a CCD szöget, ami coxa valga vagy coxa vara meglétére utalhat. Másrészt meg kell határozni a combfej forgáspontját, valamint ennek a primer acetabulumhoz viszonyított helyzetét (subluxatio/luxatio?). A combfej alakja is árulkodó lehet: korábbi gyulladásra, traumára vagy egyéb betegségre hívhatja fel a figyelmet.

13..ábra: bal oldali femurfej necrosis röntgenfelvétele.

14..ábra: a 13-as ábrán látható bal oldali femurfej necrosis MRI képe.

A vápa radiológiai ábrázolása külön figyelmet érdemel. A vápatető szöge értékes információt jelent a vápa mélysége tekintetében. 60 fok körüli érték esetén sekély vápával kell számolnunk. A Wiberg-szög (CE-szög) 20 fok alatt vápa dysplasiát jelez, 40 fok felett protrusiot ( ld. a megfelelő fejezetben).

Praearthrosisokban az ízületi rés még megtartott, az arthrosis egyéb radiológiai tünetei is hiányoznak.

CT vizsgálattal tudjuk ábrázolni a combnyak fokozott antetorsióját valamint a combfej és az acetabulum egymáshoz viszonyított helyzetét, ezek inkongruenciáját. 3D rekonstrukció hasznos lehet a csípő térbeli ábrázolásához, pl. műtétek megtervezése során.

VI./1.6. A műtéti kezelés lehetőségei

Napjainkban a csípő deformitások korrekciós műtétei, a csípő körüli osteotomiák visszaszorultak a napi sebészi gyakorlatból. Ennek egyik oka a csecsemőkori szűrővizsgálatok bevezetése és a veleszületett csípőbetegségek korai kezelése. Amennyiben műtéti kezelésre van szükség, ezekre már gyerekkorban sor kerül. A másik ok az ízületi endoprotézisek fejlődése, a minimál invazív technikák elterjedése. Ezzel lehetőség nyílt a fiatalabb és nehezebb antatómiai adottságokkal rendelkező betegek endoprotézissel való ellátására is. Mindazonáltal néha szükség lehet a fiatal praearthrosisos betegek korrekciós műtétjére, melyet prevenciós műtétnek is nevezünk, hiszen a komolyabb arthrosis kialakulását hivatott megelőzni vagy legalább elodázni.

3. video: cementezett csípőízületi endoprotézis műtéti felvétele

VI./1.6.1. Intertrochanterikus femur osteotomia

A proximalis femur biomechanikai viszonyait osteotomiával, azaz a csont korrekciós átmetszésével lehet korrigálni. E műtéti eljárás célja, hogy a combfej és a vápa viszonya, azaz kongruenciája javuljon. Ehhez a combfej csontos fedettségét kell biztosítani.

Az intertochanterikus osteotomiák hatása összetett: a femurfej centralizációjával javul az ízület kongruenciája, az izomzat ereje kedvezően változik az eredés-tapadás távolságának változásával, illetve a CCD szög változása csökkenti az ízületre ható nyomást. A műtét hatásai közé sorolható még az ún. biológiai effektus is, ami az osteotomizált csont vérkeringésének átalakulásából adódik.

VI./1.6.1.1. Coxa valga

A coxa valga esetében a részben fedetlen combfejet varizáló osteotomiával tudjuk befordítani a vápa felé. Ehhez alapjával medial felé néző éket kell kimetszenünk az intertrochantericus regioban. Az oszcillációs fűrésszel átmetszett csontvégeket a korrigált helyzetben speciális lemezzel rögzítjük (stabil ostesynthesis). A műtét preoperatív tervezést és kivizsgálást igényel. Ún. abdukciós tartalék megléte szükséges előfeltétele a műtétnek.

15.ábra: coxa valga röntgenfelvétele. Műtéti megoldása a 16-os ábrán látható.

16.ábra: coxa valga varizáló, derotációs femur osteotomiája. A praeoperatív röntgenfelvétel a 15-ös ábrán látható.

VI./1.6.1.2. Coxa vara

A coxa vara korrekciójára alkalmas lehet a valgizáló intertrochanterikus osteotomia, amikor az előzőekkel ellentétben alapjával lateral felé néző éket veszünk ki a femurból. Ennek hatására nő a CCD szög és kedvezőbb lesz a csípő abdukorok feszülése.

VI./1.6.2. Medence osteotomia

Amennyiben a combfej csontos fedettsége intertrochanterikus osteotomiával nem érhető teljesen, elvégezhető a medence osteotomiája is. Ezekre a műtétekre felnőtt korban ritkán kerül sor. A korábban végzett Chiari-osteotomia a vápa felett végzett horizontális osteotomia volt, ahol a cranialis medence részt lateral irányba eltolva lehetett növelni a femurfej csontos fedettségét. Hátránya, hogy nem hyalin porc kerül a femurfej terhelési zónájával szemben. A csontgrafttal végzett vápatetőképzés extraarticualrisan növeli meg a terhelési felszínt, javítva ezzel az ízületi kongruenciát.

Biomechanikailag és a hyalin porc szempontjából is a legjobb eredményeket a teljes acetabulum mobilizálásával és kedvező irányba történő elfordításával lehet elérni. Ez a nagy felkészültséget igénylű műtét a Tönnis-féle hármas (triple) osteotomia. Ennél át kell metszeni mindhárom medencét alkotó csontot. (ld. megfelelő fejezetben).

VI./1.7. Irodalom

• kötelező irodalom:

• Szendrői Miklós: Ortopédia 28.2 fejezet

• ajánlott irodalom:

• http://emedicine.medscape.com

• http://www.wheelessonline.com/ortho/pelvic_osteotomy_for_ddh

• R.Schneider: Die intertrochantere Osteotomie bei Coxarthrose (1998 Springer)