|
XII./3.3.2. Fejezet: Osteoid osteoma
|
 |
A következőkben az osteoid osteoma különböző klinikai megjelenési formáit mutatjuk be.
A fejezet áttanulmányozásával elsajátítható a betegség kategorizálása, megismerhetők a jellemzői, megtanulható a kezelési stratégia.
XII./3.3.2.2. Definíció
Jóindulatú osteoblastos laesio, melyre jellemző kis mérete (rendszerint 1 cm-nél kisebb), a centrális osteolyticus "nidust" rendszerint körülvevő reaktív sclerosis, a limitalt növekedési hajlama és a jellemző fájdalom.
XII./3.3.2.3. Előfordulás
|
 |
Az osteoid osteoma a harmadik leggyakoribb jóindulatú csonttumor, az összes jóindulatú csonttumorok kb. 10%-át adja, gyerekkorban és fiatal felnőtteknél a leggyakoribb. Az osteoid osteomák 31%-a a femurban, 25%-a tibiában, 6%-a humerusban, 5%-a csigolyákban, 10-10%-uk a kéz és láb csontjaiban fordul elő.Az osteoid osteoma tumoreredete nem egységesen elfogadott. Ez ellen szól, hogy nagysága szinte sose haladja meg a 2cm-t, spontán visszafejlődésre képes. Az elváltozás tumoros jellegét támasztaná alá, hogy megjelenése nem hozható összefüggésbe régebben tartó gyulladással, megelőző traumával.
XII./3.3.2.4. Klinikai megjelenés
Első helyen áll a jellegzetes fájdalom, ami igen heves, fogfájásszerű, gyakran éjszaka fokozódik, szalicilátokra jól reagál ( szalicilát teszt), kis mennyiségű alkohollal provokálható. Direkt nyomásérzékenységet csak felszínközeli, csontok intracorticalis vagy subperiostealis osteoid osteomájánál találunk. Ízület közelében mozgáskorlátozottságot okozhat. Típusos esetben már a röntgenkép alapján felállíthatjuk a diagnózist: a laesio centrumában 0,5-2 cm nagyságú, sugáráteresztő terület, ún. "nidus" foglal helyet, mely körül szinte mindig reaktív sclerosis alakul ki.
A corticalishoz viszonyítva az osteoid osteoma lokalizációja lehet intracorticalis, medullaris és subperiostealis. Az egyes formákat summatios röntgenfelvételen nem lehet elkülöníteni egymástól, kizárólag CT alapján. Az MR vizsgálat ebben az esetben a corticalis és a scleroticus szegély megítélésére kevésbé informatív. Az elváltozásra jellemző fokozott osteoblast aktivitás miatt erősen pozitív izotópdúsulást mutat a csontszcintigráfia.
1. ábra: Röntgen felvétel a combnyakon medialisan található osteoid osteomáról. Látható az 1 cm-es méret és a sclerotikus szegély, középen a sugáráteresztő nidus
|
2. ábra: Oldalirányú röntgen felvétel a combnyak magasságában található osteoid osteomáról.jól látható a sugáráteresztő nidus
|
3. ábra: Intracortikalis osteoid osteoma CT felvétele. Megfigyelhető a nidus lágy szövete.
|
4. ábra:Intraossealis osteoid osteoma CT képe
|
XII./3.3.2.5. Osteoid osteoma kezelése
|
|
Az osteoid osteoma kezelése során a cél a nidus teljes eltávolítása. Ha ez nem sikerül, akkor a folyamat ritkán kiújulhat, és a fájdalom fennmaradhat, többnyire azonban a nidus megnyitása már gyógyulást eredményez. A sebészi beavatkozás két lehetséges módja tehát a nidus kikaparása, excochleatiója vagy a környező reaktív scleroticus zónával együtt egy blokkban eltávolítása. Ujabb módszer a nidus percutan CT vezérelte megfúrása, termokoagulációja, melynek során a nidus lágy szövetének fehérjéit kiégetjük. Ha a nidust sikeresen eltávolítottuk, a beteg csontfájdalmai már a műtét utáni napokban megszűnnek. A reaktív sclerosis megszűnése, a csont remodellatioja azonban éveket vehet igénybe.
5. ábra: Blokkresectio során eltávolított specimen. Látszik a corticalis szélesen kivágott, ablakszerű darabja, közepén a nidussal
|
6. ábra: CT vezérelt thermocoagulatio. A képen a nidusba vezetett elektróda látható, mellyel a beavatkozás során 90 fokos hőmérsékletet generálva coaguláljuk a nidus lágy szövetét.
|
Irodalom
|
 |
Kötelező irodalom:
Szendrői Miklós: Ortopédia 21.2.2. fejezet
Ajánlott irodalom:
|
|