| |
I./3.3.: A hydronephrosisról radiológus szemmel
|
 |
A radiológus is kap információt arról, hogy csak „egyszerű” hydronephrosisról van-e szó, vagy a vizeletgyűjtő rendszer dilatációja mellett a vesefunctio is károsodott-e (obstructiv nephropathia).
A vizeletgyűjtő rendszer dilatatiója függ az obstructio idejének fennálltától, attól, hogy van-e még – és milyen mértékű – „utánpótló” vizeletkiválasztás, valamint hogy spontán létrejött decompressio (pl. pyelon ruptura) csökkentette-e a fennálló feszülést.
A radiológus (a fent említett vizsgáló eljárásokkal: UH, CT, MRI, esetleg angiographia) információt szerez a residualis renalis cortex méretéről. Ennek fontos prognosztikai értéke van.
Acut hydronephrosis. Oka leggyakrabban köves elzáródás. A kőelakadásnak predilectiós helyei vannak (tehát legcélszerűbb ezeken a helyeken keresni), a kő lefelé vándorlásának megfelelően: ureteropelvicus átmenet, iliacalis erek kereszteződése, ureterovesicalis csatlakozása. Mind az UH-vizsgálattal, mind a CT-vel ezeken a helyeken kell keresni a követ. Hagyományos röntgenvizsgálattal az ureterovesicalis szűkületben elakadt kőről kijelenteni, hogy az tényleg az ureterben foglal helyet, nem mindig egyszerű feladat.
A nagyon közelfekvő phlebolithektől való megkülönböztetés néha lehetetlen. Acut hydronephrosis kialakulhat véralvadék következtében is (pl. vérző pyelaris tumor, AV-malformatio okozta vérzés, anticoagulans terápia következménye, trauma utáni állapot). Eszközös beavatkozást követően az ureter nyálkahártyáját érő sérülés oedemát okozhat. Műtéti beavatkozás során előfordulhat az ureter ligaturája. Terhességben előfordul az ureter compressioja. Fentiek mellett savanyú vizeletben kikristályosodhat és összecsapzódhat a terápiásan alkalmazott sulphonamid. Az acut ureter elzáródást erős fájdalom, hányinger, hányás jellemzi, gyakori a kísérő infectio.
|
 |
Képalkotó eljárásokkal ilyenkor a vese normális alakú és nagyságú, a parenchyma vastagsága eltérést nem mutat. A kiválasztásos módszerekkel (RTG, CT) a nephrogramon a vese denzitása fokozott (obstructios nephrogram). RTG-nel a kiválasztás/a vizeletgyűjtő rendszer telődése elhúzódó (ez a glomerulus filtratio csökkenésére utal). A kontrasztanyaggal dúsult sugárfogóbb vizeletoszlop végpontja mutatja az elzáródás helyét. UH-gal nem észlelhető a normális esetben látható jet-jel. Megtévesztő lehet a szarvasagancs kő, ha kitölti az egész vizeletgyűjtő rendszert.
Hyperacut esetben sem észlelünk pathognomicus jeleket, ha a vizeletgyűjtő rendszer nem dilatált. Ha dehydrált a beteg (idős/újszülött), vagy részleges az elzáródás, szintén negatív lehet a lelet. Álpozitivitást okozhat a tele hólyag miatt elhúzódó ürülés, hyperhydratio, diabetes insipidus, erőteljes húgyhajtás. Ugyancsak ál-pozitivitást eredményezhet az acut pyelonephritis, az obstructiv állapot hirtelen megszűnése (pl. sebészileg) és a vesicoureteralis reflux.
CT-vizsgálattal már native látható a pyelon, ureter tágulata, a perinephricus/periureteralis zsírszövet beszűrtsége (magasabb denzitás). A meszes kő (CT-vel még a kissé meszes is), valamint az esetek kb. 2/3-ában látható ureteralis gyűrű jel, ami a beékelődött kő körüli oedemát jelzi az ureter falában.
A congenitalis hydronephrosist gyakran már az első életévben felfedezik, de a diagnózis elhúzódhat akár az 5. életévig. Down-szindrómában gyakoribb, és nem ritkán bilateralis. Leggyakoribb oka az ureteropelvicus obstructio, ezt követi a posterior urethralis billentyű és az ectopiás ureterokele, stb. Leggyakrabban, mint tapintható hasi terimét veszik észre, de intrauterin UH ismérvei alapján (vesenagyság/pyelon átmérők ellenőrzése a gestatiós kornak megfelelő méretek szerint) már intrauterin felfedezhető. Gyanús esetben a megszületés után néhány nappal ellenőrizni kell (UH).
|
|