Urogenitális betegségek

II./1.3.: Méh (uterus)

A méh 7-8 cm-es, körte alakú, ventro-dorsalisan (álló helyzetben inkább felülről lefelé) lapított, szűk üregű simaizom-szerv. Felső kétharmadát, mely a két tuba-nyílás felé háromszögletűen kiszélesedik, corpus uterinek, míg alsó, hengerded formájú, keskenyebb egyharmadát cervix uterinek nevezzük. Nem szült, ivarérett nőkön a corpus átlagosan 45 mm, a cervix 25 mm hosszú. Szült nők esetében az uterus a terhesség után valamivel nagyobb marad, 55 mm (corpus), ill. 25 mm (cervix) értékekkel. A corpus tuba-nyílások feletti domború része a fundus uteri. A corpus és a cervix határán kívülről nem látható szűk rész, az isthmus uteri, található. A nyak lefelé beilleszkedik a hüvelybe. Ez a portio vaginalis cervicis, mely a hüvely felöl megtekinthető félgömbszerű képlet, közepén a külső méhszájjal (ostium uteri externum). A portiót a hüvely fala boltozatot képezve veszi körül.

A hüvely és cervix eltérő tengelyállásából adódóan az elülső boltozat (fornix vaginae anterior) kisebb, mint a hátsó (fornix vaginae posterior). A cervix másik, hüvely feletti része a portio supravaginalis cervicis. A cervix ürege a nyakcsatorna (canalis cervicis), míg a corpus uteri ürege a metszetben háromszög alakú cavum uteri proprium. Két felső szögletében nyílnak a tubák (ostium uterinum tubae), melyeket a fundus felé gyengén domború vonalként köt össze az üreg felső határa. A méhüreg alsó szögletéből indul a canalis cervicis uteri, mely az úgynevezett belső méhszájnak nevezett szűkülettel (isthmus uteri) kezdődik. A csatorna középső szakasza orsószerűen kitágul. Ebben a nyálkahártya pálmaleveleket formázva (plicae palmatae) harántul redőződik. A nyakcsatorna a portio vaginalison a külső méhszájjal (ostium uteri) ér véget. A nyílás nem szült nőkön kerek, többször szülteken pedig repedezett szélű harántrésként mutatkozik.

A méh a kismedencében a végbél és a húgyhólyag között, a hüvely felett helyezkedik el. Álló testhelyzetben a hüvely a függőlegeshez viszonyítva 30-40 fokkal hátra dőlt helyzetben van. A cervix a hüvely hossztengelyével előrefelé nyitott, körülbelül 70 fokos szöget zár be. Ezt előre dőlésnek vagy anteversio uterinek hívjuk, ami a függőlegeshez képest valójában 30-40 fokos előre dőlést jelent. Az isthmus tájékán a méh tengelye megtörik, ezáltal a cervix tengelye a méh corpusának hossztengelyével előrefelé nyitott, körülbelül 70 fokos szöget zár be. Ez az úgynevezett előre hajlás, anteflexio uteri. Így a méh teste megközelítően vízszintesen hajlik a húgyhólyag tetejére. Helyzete függ a hólyag teltségi állapotától. Telt hólyagnál felemelkedik, üresnél pedig jobban előre bukik. A méh laposabb alsó felszíne a húgyhólyaggal, domborúbb és hosszabb felfelé tekintő felszíne a vékonybélkacsokkal, esetleg a colon sigmoideummal érintkezik. A cervix hátrafelé a rectum elülső felszínét érinti (1. fotó).

1. fotó: A méh helyzete in situ – Molnár Attila ás Balogh Attila

1. rajz: A méh felépítése (Kiss Balázs): (1)Cavum uteri; (2) Fundus uteri; (3) Corpus uteri; (4) Canalis cervicis uteri; (5) Vagina; (6) Ligamentum latum uteri; (7) Tuba uterina; (8) Ligamentum ovarium proprium; (9) Ligamentum cardinale uteri; (10) Ureter; (11) Ligamentum teres uteri

A méh a kismedencébe mintegy alulról beemelkedő szerv. Elülső és hátulsó felszínét hashártya (perimetrium) borítja. Ez a hashártya-borítás a méh széleinél egyesül mint széles méhszalag (ligamentum latum uteri), s a kismedence oldalfalán rögzül. A méh előre hajlott és dőlt helyzetéből adódóan közel vízszintes síkban húzódik oldalra. Elülső szabad szélében fut a petevezeték (tuba uterina). Felfelé néző lemeze körülbelül egy harántujjal a tuba mögött másodlagos kettőzetet (mesovarium) képez az ovarium számára. A ligamentum latumnak a mesovarium eredése és a tuba uterina közötti szakaszát mesosalpinxnak hívjuk, a mesovarium eredésétől a méhnyakig tartó szakaszát pedig mesometriumnak. A méhnyak magasságában a ligamentum latum két lemeze szétválik, és az elülső lemez a hólyag melletti paracystiumot, míg a hátsó lemez a rectum melletti paraproctiumot fedi.

A méh izomfalával közvetlenül összenőtt perimetrium a méh elülső-alsó felszínét a corpus-cervix határnál elhagyja, s átcsap a húgyhólyag felső részére. Ezt az áthajlást excavatio vesicouterianak nevezzük. A perimetrium a méh felső-hátsó felszínét hosszabban borítja, mint az elülsőt. Ráterjed a portio supravaginalisra, majd áthúzódik a hüvely hátsó boltozatának hasüregi oldalára, azután a rectum elülső részére. Ez az áthajlás álló testhelyzetben a hasüreg legmélyebb pontjának tekinthető: excavatio rectouterina vagy Douglas-féle üreg. (Megjegyzendő, hogy fekvő betegen a hasüreg felső részében a máj mögött található Morison-tasak (recessus hepatorenalis) számít a legmélyebb pontnak.) A Douglas üreget általában az alsó ileumkacsok töltik ki. Oldalról a méh nyakának supravaginalis részéről a rectum oldalához hátra és felfelé tartó hashártyaredő, a plica rectouterina határolja. A redőt simaizommal átszőtt kötöszövetes szalag képezi, mely egészen a sacrumig húzódik.

A széles méhszalag elülső-alsó felszínét redőbe emeli a tuba-uterus szöglet előtti területről a canalis inguinalis belső nyílásáig (anulus inguinalis profundus), majd azon áthaladva a nagy ajkak kötőszövetében elvesző ligamentum teres uteri. A tuba-uterus szöglet mögötti területről, tehát a ligamentum latum uteri hátsó-felső felszínén húzódik az ovariumig a ligamentum ovarii proprium. Ez tulajdonképpen a mesovarium felső, uterus és ovarium közé eső, szabad széle. Ezeknek a szalagoknak az uterus tekintetében rögzítő szerepük nincs, az ivarmirigyek fejlődésével kapcsolatos maradványok.

A ligamentum latum uteri serosus lemezei a cervix közelében kettéválnak, és elöl a húgyhólyag, hátul a végbél melletti subperitonealis területet fedik. A két szétváló hashártya- lemez között, a cervix mellett elhelyezkedő kötöszövetes területet parametriumnak hívjuk. Ez egy viszonylag laza kötőszövetes tér, amelyben a méhnyakat a kismedence oldalfalához rögzítik a kötőszövetes rostok. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt egy önálló horizontalis lemeznek (ligamentum cardinale uteri) kell-e felfogni. A méhnyak előrefelé a hólyagot rögzítő szalagok (ligamentum pubovesicale) közvetítésével a symphysishez, hátrafelé a ligamentum rectouterinummal a sacrum alsó végéhez kapcsolódik. A medencefenék (diaphrama pelvis és diaphragma urogenitale) izomtónusa is hozzájárul a méh helyben tartásához. A diaphragma urogenitale szorosan össze van nőve a hüvelyfallal, s ennek közvetítésével alátámasztja a méhnyakat is. A diaphragma pelvist borító fascia pedig a parametriummal tart szoros kapcsolatot.

A méh vérellátását az a.uterina biztosítja az a. iliaca internából. Eredése után az artéria eleinte a kismedence oldalfalán halad előre, majd a medence fenekén medial felé fordulva a széles méhszalag alsó szélében éri el oldalról a cervixet az isthmus tájékán. A medence fenekén az . uterinának nevezetes kereszteződése van az ureterrel, amelyben az utóbbi hátulról és alulról kerüli az előbbit. Az ureter a továbbiakban a méh nyaka mellett (az oldalsó hüvelyboltozattal érintkezve) előre és medial felé haladva jut a húgyhólyag fenekéhez. Az arteria uterina a méh falát elérve egy fel- és egy leszálló ágra válik. A felszálló ág erősebb, kanyargósan, a széles méhszalag méhen tapadó szélénél halad felfelé, majd ramus ovaricusra és ramus tubariusra oszlik. Ezek árkádszerű anastomosist létesítenek az a. ovarica hasonnevű ágaival. A leszálló, valamivel gyengébb ág (arteria vaginalis) a méhnyak supravaginalis részén és az oldalsó hüvelyboltozatot megkerülve, a hüvely oldalfalán halad lefelé.

A méh vénás elvezetését a kismedencei szervekre jellemző billentyű nélküli plexusok képezik. A plexus venosus uterinus, plexus venosus cervicalis, plexus venosus vaginalis közül különösen a méhnyak körüli fonat erős. A ligamentum latum lemezei közt bőségesen anastomizálnak a méhkürt és a petefészek vénás fonataival, amelyek a vena ovarica útján vezetődnek el. A fő vénás elvezetés a széles méhszalag alsó széle mentén a parametriális kötőszövetben a vena iliaca interna felé történik. A plexus venosus vaginalis a diaphragma urogenitaléig kiséri a hüvelyt, majd anastomizál a vena pudenda interna rendszerével. Fontos megjegyezni, hogy az uterus középső sávja meglehetősen érszegény, így itt komolyabb vérzés nélkül lehet a szervet megnyitni.

Az endometrium nyirokelvezetése a myometriumon keresztül a parametralis nyirokerekbe történik. Ide folyik a perimetrium nyirka is. A cervix regionalis nyirokcsomói a nodi lymphaciti iliaci interni és a nodi lymphatici sacrales. A corpus uteri területe a vasa ovaricák vezetésével az aorta körüli nodi lymphatici lumbaleshez, mint elsődleges nyirokcsomókhoz, kapcsolódik. A méhtest felső része és a fundus, a ligamentum teres uteri közvetítésével, a nodi lymphatici inguinales superficiales-hez tartozik.

A méh felé tartó sympathicus rostok a ganglion mesentericum inferiusból származnak (plexus uterovaginalis). Parasympathicus beidegzését a plexus hypogastricus inferior adja.