Urogenitális betegségek

IV./4.4.: Képalkotáson kívüli diagnosztika

A gyermekágyi infekció korai diagnózisának felállításában és a folyamat követésében továbbra is nélkülözhetetlen szerepe van a hagyományos vizsgálóeljárásoknak. A rendszeres hőmérséklet, légzés- és pulzusszám ellenőrzés, illetve vérnyomásmérés mellett a külső és belső vizsgálat (bimanuális vizsgálat), valamint a lochia ellenőrzése emelendő ki. Fontos a – lehetőség szerint hasi – ultrahang vizsgálat is, első sorban az esetleges retenció felvetése vagy kizárása céljából.

A szülőcsatorna fertőzései megtekintés és feltárás során könnyen felismerhetők. Endometritis esetén külső vizsgálattal a méh fundusa a vártnál magasabban van, belső vizsgálat során a kelleténél puhább, nyomásra érzékeny. Adnexoparametritis és/vagy tályog esetén a méh közvetlen környezete vagy a függelékek területe nyomásra érzékeny, vagy fájdalmas terime tapintható, a méhnyak mozgatása fájdalmat vált ki.

A laboratóriumi vizsgálatok lekucytosist (13-15000 G/L), gyorsult süllyedést, balra tolt minőségi vérképet mutatnak. A perifériás vérből kimutatható eosinophilia gyógyszer kiváltotta lázra hívhatja fel a figyelmet. Az enyhe és kezelésre gyorsan reagáló esetek kivételével javasolt a mikrobiológiai vizsgálatok (lochia és sebváladék tenyésztés) elvégzése. Törekedni kell arra, hogy az antibiotikum váltás a tenyésztési és érzékenységi lelet birtokában történjen. Vizelettenyésztés csak akkor javasolt, ha a klinikai tünetek pyelonephritis alapos gyanúját vetik fel. Haemocultura végzése immunszupprimált betegek és bakteriális endocarditis szempontjából veszélyeztettek esetén szükséges, valamint akkor, ha a kezdeti antibiotikum kezelés hatástalannak bizonyul.

IV./4.5.: Differenciál-diagnózis

A gyermekágyi láz elkülönítő diagnosztikájában a következő kórképek jöhetnek szóba: pneumonia/atelectasia, pyelonephritis, appendicitis és a postpartum véna ovarica thrombosis (POVT), mastitis és a pseudomembranosus colitis. A bimanuális és laboratóriumi vizsgálatokon túl a képalkotó vizsgálatok (hüvelyi és hasi ultrahangvizsgálat, CT, MRI) segítenek abban, hogy a differenciál diagnosztika során helyes eredményre jussunk.