VI. Tanulási egység: Tumorgenetika

VI./1. Történeti áttekintés

VI./1.1. Onkológia és genetika

1990-től, a human genom project kezdetétől, a genetika forradalmi fejlődése zajlott le mind a rendelkezésre álló technológiák, mind a betegségek molekuláris mechanizmusainak megértése tekintetében. Ennek köszönhetően paradigmaváltás következett be az onkológiai betegségek vonatkozásában is. A diagnosztikában a szövettani jellemzés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetikai profil megismerése, mi több, ezek a genetikai markerek teret nyernek a megfelelő terápia kiválasztásában is, olyan mértékben, hogy az onkológia a személyre szabott medicina, vagyis a daganat genetikai tulajdonságai szerinti gyógyszerelés zászlóshajója lett.

Bár a daganatok 90%-a nem öröklődik, genetikai betegségnek tekinthetjük őket, ahol a genetikai változás (a DNS károsodása) a szomatikus (testi) sejtekben következik be. Ugyanakkor a daganatos betegségeknek egy kis hányada (5-10%), ahol az onkogén károsodás az adott gén egyik alléljén már csírasejt szinten jelen van, a mendeli szabályokat követve öröklődő tumor szindrómákat hoz létre. Ez utóbbi betegségekben a csírasejetekben jelenlévő mutációhoz az élet során az egészséges allél károsodása (újabb mutáció, az ép allél elvesztése) társul és ez eredményezi a daganat kialakulását. A daganatok kialakulásáért környezeti károsító hatások (fizikai, kémiai, biológiai) és stohasztikus események (véletlenszerű, a rendszer működéséből következő hibák) és öröklött genetikai tényezők együttesen felelősek. Tehát minden tumoros folyamat genetikai betegség, de csak kis részük öröklött.

VI./1.2. A jövő

A jövőben további fejlődés várható a célzott daganat terápia területén mivel intenzív kutatások folynak olyan gyógyszerek kifejlesztése érdekében, melyek a hibás gének káros hatását képesek felfüggeszteni. Alkalmazásuk a terápiában folyamatosan emelkedik oki megoldást nyújtva a génkárosodás semlegesítésére. Ma már a terápiás célpontként szolgáló genetikai hibák jelentős része a vérből kimutatható. Ez az eljárás a „liquid biopszia” elnevezést kapta, mivel a tumor szövetben kialakult genetikai hibákat a keringésbe bekerülő daganatos DNS-ből azonosítja. Ezeket a teszteket a fejlett országokban széles körben, szűrő vizsgálati jelleggel tervezik hasznosítani, ami ha sikeres lesz ismét forradalmasíthatja a genetika és onkológia területét. Hazánkban bizonyos daganatok esetén szintén hozzáférhető a „liquid biopsziás” eljárás, de a segítségével elvégezhető széleskörű szűrővizsgálat még inkább csak a távoli jövő.  Az új-generációs szekvenálás és a prediktív genetikai tesztek elterjedésével azonban új nehézségekkel is számolnunk kell, ilyen például a daganatos megbetegedésre hajlamosító genetikai károsodás véletlenszerű felfedezése.  (Kérdés az is hogyan integráljuk új ismereteinket a régiek közé.)