VII./2. fejezet: A multifaktoriális betegségek általános jellemzői

A multifaktoriális betegségek több gén vagy lókusz, a környezeti hatások, epigenetikai faktorok és a miRNS mintázat kölcsönhatása eredőjeként alakulnak ki. Nagyon gyakoriak, egy átlagos populációban minden 3 ember közül 2 érintett. Közéjük tartoznak a gyakori krónikus „népbetegségek” (pl. diabetes mellitus, obesitas, stroke, crohn betegség, autizmus, magas vérnyomás, glaucoma, ischaemiás szívbetegség, depresszió, schrizophrenia, Alzheimer kór, Parkinson kór, asthma stb.) és a fejlődési rendellenességek, mint szájpad- és ajakhasadék, velőcsőzáródásos rendellenességek és a veleszületett szívhibák.

Az összesített populációs gyakorisága nagy. A veleszületett rendellenességek előfordulása: 12: 1000 (1.2%), míg ez a krónikus betegségek esetén 150: 1000 (15%). A betegség a monogénes formákhoz képest általában későbbi életkorban manifesztálódik.

1. ábra: A multifaktoriális betegségek hátterében álló tényezők

A multifaktoriálisan öröklődő tulajdonságoknak két formáját különíthetjük el, amelyekre jellemző, hogy különböző lókuszokon elhelyezkedő kishatású gének additív hatása és a környezet együttesen határozzák meg. Ez alapján megkülönböztetünk mennyiségi és minőségi jellegeket.

A mennyiségi (kvantitatív), folytonos (kontinuus) tulajdonságok, pl. testtömeg, testmagasság, IQ. Az utódnemzedékben az egyedek nem sorolhatóak elhatárolható csoportokba, hanem fenotípusuk egy folyamatos sorozatot alkot (pl. egy osztály tanulóinak testmagassága, testtömege stb.). Az adott tulajdonság Gauss-görbével irható le. 

A minőségi (kvalitatív), nem folytonos (diszkontimuus, dichotom) jellegek eltérő fenotipussal járhatnak. Egy adott jelleg jelen van vagy nincs (pl. szőke hajszín, kék szem, barna bőrszin stb). Az adott vizsgált populációban megtalálható-e a vizsgált fejlődési rendellenesség (pl. ajakhasadék a családon belül előfordul, vagy nem), vagy egy komplex felnőttkori betegség (pl. diabetes mellitus jelen van-e).

A multifaktoriális betegségekre általánosan jellemző:

• - Az esetek nagy részében az egyik szülő 1-5%-ban maga is beteg

• - A betegség ismétlődési kockázata egészséges szülők esetén 1-15%.

• - A beteg egyén gyermekei, ha a másik szülő egészséges, 1-15%-ban lesznek betegek.

• - A betegség a két nemben sokszor eltérő gyakoriságú.

• - A betegség ugyanazon családon belül változó súlyosságú

• - A családfa nem jellegzetes.

• - A vérrokonsággal a genetikai terheltség s a betegség gyakorisága nő.

1. táblázat: Monogénes és poligénes betegségek összehasonlítása

Sok esetben családi halmozódás figyelhető meg, de ennek öröklődésmenetre eltér a klasszikus mendeli öröklődéstől. Családi halmozódást tekintetében lehet konkordáns (halmozódó) vagy diszkordáns (egyedi). A konkordáns megjelenésnél egy családon belül legalább 2 családtag érintet. Ez úgy is megvalósulhat, hogy ha a 2 érintett rokonnak más- más prediszponáló tényezői vannak, ekkor a betegség a másik rokon genokópiája, vagy fenokópiája. A diszkordáns megjelenés esetén az adott családban csak egy személy érintett.

Környezeti tényezők közé tartoznak: az étkezés, stressz, dohányzás, fertőzések, életmód, szoció-ökonómiai tényezők, toxinok, éghajlati tényezők, valamint a prenatális fejlődés során a méhen belüli hatások, stb.. Az epigenetikai tényezőkön keresztül akár az egész életre kihatnak és hozzájárulnak a fejlődési rendellenességek és egyéb betegségek kialakulásához.

Egy multifaktoriális rendszerben egy jelleg (klinikai fenotípus) kialakulását legjobban a küszöbmodell segítségével írhatjuk le. A poligénes rendszert kishatású, genetikai hajlamosító faktorok (rizikó gének), a kishatású „minor” gének befolyásolják és a környezeti faktorokkal együtt additív hatásukat fejezik ki. A fenotípus csak a genetikai terheltség egy küszöbértéke felett alakul ki, amely a külső és a belső környezet függvénye.

2. ábra: A genetikai terheltség Gauss-eloszlása (küszöb modell)