XIII./2 fejezet: Monogénes versus polygénes betegségek

A humán betegségek között vannak egy gén által meghatározott ún. monogénes betegségek, melyekben egy adott gén hibája mellett igen nagy valószínűséggel kialakul a betegség; ill. polygénes, komplex betegségek melyekben a genetikai tényezők csak a genetikai hajlamot határozzák meg, de azok önmagukban nem elegendőek betegséget kialakításához. Ahhoz, hogy a komplex betegségek kialakuljanak a genetikai rizikótényezők mellett különböző környezeti tényezők is szükségesek (3. Ábra).

3. ábra

A monogénes betegségek a kutatása az elmúlt 20-30 évben rendkívül sikeres volt, ugyanis míg 1982-ben egyetlen monogénes betegségben ismertük a betegség hátterében álló genetikai rendellenességet, a mai ismereteink szerint több mint 4000 humán monogénes betegségben ismert a kórképet eredményező gén defektus. Ennél nagyobb a monogénes betegségek száma, ma azt kb 7000-re becsüljük, azonban sokban még nem ismerjük a háttérben álló gén hibákat.

A polygénes, komplex betegségek etiológiájának kutatása nem volt ilyen eredményes. A számos, nagy kohorton végezett teljes genom asszociációs vizsgálatok (GWAS – ld.vizsgáló módszerek fejezet) sem tudták tisztázni sok olyan betegségben a genetikai hátteret, ahol a heritabilitás ikervizsgálatokkal bizonyított. Csak néhány betegségben sikerült a megoldást megtalálni, ilyen pl. az időskori macula degeneráció, ahol a komplement faktor H polimorfizmusa igazolódott a betegség hátterében (Klein et al. Science 2005), vagy az Alzheimer kór, ahol az ApoE ε4 polymorfizmusának jelenléte idős korban hajlamosít a betegségre. A többi kórképben, ahol nem sikerült a genetikai etiológiát egyértelműen tisztázni manapság a közlemények a „missing heritability”-ről számolnak be és ennek az okát elemzik.