XIII./5. fejezet: Bizonyítékokon alapuló orvoslás versus személyre szabott orvoslás

A XX. század végén terjed el a bizonyítékokon alapuló orvoslás a klinikai gyakorlatban és az még napjainkban, a XXI. század elején is meghatározó. A molekuláris biológiai technológiáknak köszönhetően azonban bizonyítékokon alapuló orvoslás vagy bizonyítékokon alapuló gyógyszerhasználat felől a személyre szabott, azaz individualizált orvoslás felé fordul a világ. Hogyan viszonyul a két szemléletmód egymáshoz?  A gyógyszerekkel szembeni elvárások az elmúlt 100 évben sokat változtak. Míg az 1900-as évek elején a fő szempont az volt, hogy ne ártson a gyógyszer, a 60-as éveket követően a biztonságosság mellett a hatékonyság is előtérbe került, a 80-as években a garantált minőség is fontos tényezővé vált, az ezredfordulón a gazdaságosság és az ezredforduló után 10-15 évvel pedig az individuális kezelések, a személyre szabott gyógyszeralkalmazás az egyik legfontosabb elvárás. Az egyénre szabott orvoslás lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak a statisztikai válasz alapján döntsük el egy gyógyszerről, hogy hatékony vagy nem hatékony. A kérdést, hogy pl. hogy egy bizonyos gyógyszer hatásos, vagy nem hatásos egy adott indikációban különböző módon közelíthető meg.  Ha tisztán statisztikai oldalról közelítem meg a kérdést, akkor egy széles indikációban pl. stroke az adott gyógyszer vonatkozásában eddig közölt összes vizsgálat metaanalízise segítségével keresek választ a kérdésre és meg lehet, hogy az elemzés negatív eredménnyel zárul a vizsgált kohort heterogenitása miatt. Ezzel szemben a személyre szabott következtetésnél olyan egyéni jellegzetességek érvényesíthetők a kohort kialakítása során, mely alapján alcsoportok képezhetők, és egyes alcsoportokban az adott gyógyszer hatékony lehet abban az esetben is, ha nagy heterogén csoportban a statisztika nem hozott egyértelmű következtetést.

11. ábra

12. ábra