 |
IV./6. Fejezet: Multidirectionalis instabilitás
A multidirectionalis instabilitással kapcsolatos alapvető ismereteket, a diagnózissal és kezeléssel kapcsolatos információkat sajátíthatja el ebben a fejezetben az olvasó.
IV./6.1. Definíció
|
 |
Multidirectionalis instabilitásról (MDI) akkor beszélünk, ha a vállízületben traumás előzmény nélkül, gyakran mindkét oldalon alakul ki subluxatio, luxatio. A jelenség rendszerint általános ízületi lazaság részjelensége. A humerusfej hypermobilitása minden irányban kifejezett a glenoidhoz képest, azonban az instabilitásnak általában van egy kifejezett iránya: leggyakrabban elülső-alsó, vagy hátulsó-alsó instabilitást találunk.
IV./6.2. Előfordulás
Igen ritkán előforduló betegség, melynek pontos előfordulási gyakoriságát nem ismerjük.
IV./6.3. Etiológia
Számos ok ismert, mely multidirectionalis instabilitáshoz vezethet. A leggyakoribb az általános ízületi lazaság, melynek hátterében esetenként valamilyen kötőszöveti betegség áll. Nem megfelelően fejlett glenoidalis felszín, vagy alul fejlett labrum glenoidale is állhat a háttérben, emellett izomműködési zavar által okozott nem megfelelő erőegyensúly is vezethet instabilitáshoz.
IV./6.4. Klinikai megjelenés
A betegek rendszerint fájdalom miatt jelentkeznek. Kifejezett ficamról, az ezzel kapcsolatos élményekről nem számolnak be. A panaszok terhelésre általában fokozódnak, nyugalomban csökkennek. Bizonyos poziciók, tevékenységek (fej feletti mozdulat, teher cipelése) kifejezetten fájdalmasak lehetnek. Egyes MDI-al kezelt betegek vállukat akaratlagosan tudják ficamítani.
IV./6.5. Vizsgálatok
|
|
Fizikális vizsgálattal észlelhetjük a rendszerint kétoldali megnövekedett mozgástartományt a vállízületben. A mozgásszervrendszer többi részének vizsgálatával az általános ízületi lazaságot is ki lehet mutatni. (1. ábra) Ha a felkart axiális irányban lefelé húzzuk, akkor a laza tok miatt gyakran subluxálódik a humerus fej, kialakítva egy árkot az acromion alatt – ezt nevezzük sulcus tünetnek, mely pozitív lehet MDI-ban. (2. és 3. ábra) Ugyancsak jellemző, hogy a humerus fejet elölre és hátra szinte ki tudjuk nyomni a glenoidból, ez az elülső és hátsó asztalfiók tünet. A traumás eredetű instabilitásnál megismert apprehenziós tesztek is lehetnek pozitívak, elsősorban abban az irányban, amerre a multidirectionalis instabilitás fő iránya mutat (pl. elülső apprehenziós teszt pozitivitás akkor, ha a MDI fő iránya elülső-alsó). Hagyományos képalkotó vizsgálatokon rendszerint nem látható lényeges eltérés, CT arthrographián és MR arthrographián lehet kimutatni a tok tágulatát.
1. ábra: Általános ízületi lazaságban az ízületek extrém mobilitása figyelhető meg.
|
2. ábra: Axiális irányban húzva akart az lefelé subluxálható, így az acromion és a tuberculum maius között egy behúzódás jelenik meg. Ez a sulcus tünet, mely jellemző multidirektionalis instabilitásban.
|
3. ábra: Anteroposterior röntgen felvételen látható, hogy a sulcus tünet vizsgálata közben a humerus fej lefelé subluxálható az ízületi vápából.
|
IV./6.6. Diagnózis
|
 |
A diagnózis elsősorban a fizikális tünetek és a kórtörténet alapján állítható fel, a képalkotó vizsgálatok kevéssé segítenek ebben.
IV./6.6.1. Differenciál diagnózis
Traumás instabilitás, impingement szindróma, tendinitis calcificans, befagyott váll, nyaki porckorongsérv.
IV./6.7. Kezelés
-
Konzervatív kezelés: Gyógytornával, az izomegyensúly javításával, propriocepciós gyakorlatokkal gyakran eredményesen kezelhető a betegség. Fontos a betegek pszichés vezetése is, az esetek egy részében ugyanis az akaratlagos ficam hátterében valamilyen pszichés ok áll.
-
Műtéti kezelés: Amennyiben a konzervatív kezelés eredménytelen, szóba jön - válogatott esetekben - a tokot szűkítő műtét végzése.
Irodalom
|
 |
Kötelező irodalom:
- Szendrői Miklós: Ortopédia 25.6. fejezet
Ajánlott irodalom:
|
|