A sajkacsont törése az egyik leggyakoribb „elnézett” sérülés a kézsebészeti gyakorlatban. Ennek oka a sajkacsont anatómiai helyzetében és a törés gyakran szerény tüneteiben keresendő. A csont hossztengelyében futó erek sérülése és a törésben keletkező mikromozgások a megfelelő rögzítés hiányában gyakran okoz álizület képződést a sajkacsonton. A normál rögzítés mellett a sajkacsonttörés gyógyulásának várható időtartama három hónap. Három hónap és fél év között elhúzódó törésgyógyulásról beszélünk és fél év után, pedig álizület képződésről.
V./1.1.2. Diagnózis
A csukló fájdalma esetén a röntgenvizsgálat elvégzése nélkülözhetetlen
A diagnózis felállításához négyirányú csukló rtg. felvétel szükséges. Bizonytalan esetben a CT vizsgálat ad egyértelmű diagnosztikus eredményt
V./1.1.3. Terápia
A sajkacsonttörés konzervatív töréskezelés mellett ( „Benette” gipsz, amely a hüvelykujjat is rögzíti egy enyhén opponált helyzetben ) 12 hét folyamatos rögzítés mellett a legtöbb esetben problémamentesen gyógyul.
Elhúzódó törésgyógyulásnál a rögzítés ritkán hoz megfelelő eredményt. Ezekben az esetekben műtét végzése és intramedulláris rögzítés mérlegelendő és a legtöbbször szükséges.
Álizület képződésekor műtétet kell végezni. A műtét során a csontot rögzíteni kell és az elhalt, esetleg kompaktálódott spongiosus állományt el kell távolítani és spongiosus csont behelyezésével pótolni kell. Csontpótlásra mind autológ mind homológ csont, esetleg érnyeles csontblokk is használható.
A csont rögzíthető csavaros oszteoszintézissel úgynevezett interferencia csavar alkalmazásával , Ennél a csavarnál a két végen a menetemelkedés különböző és ebből adódóan a csavar két vége között kompressziós hatás érvényesül.
1. ábra: A sajkacsonttörést követő álízület a műtét előtt
2.ábra: A sajkacsont álízületének kezelése intramedulláris csavarral és spongiosa plasztikával
V./1.2 Az os lunatum avascularis necrozisa
V.1.2.1. Definíció
Az os lunatum vérellátásának progresszív megszűnése következtében az érintett csont fokozatos elhalása alakul ki. A csontelhalás az os lunatum compressziós destructiójához és következményes intercarpalis arthrosishoz vezet.
A betegség kóreredete nem pontosan tisztázott de traumás anamnézis ( ismétlődő mikrotraumák) és az ulna minus variáns következtében kialakuló intercarpalis nyomásnövekedés fontos kóroki tényezőnek tűnik
V./1.2.2. Klinikai megjelenés
A betegség kezdeti stádiumában az MRI vizsgálat elvégzése nélkülözhetetlen
Kezdeti stádiumban a csekély röntgen tünetek mellett a beteg erős csuklófájdalma a vezető tünet.
A diagnózis felállításához kezdeti stádiumban (I-III) MRI vizsgálat szükséges, mert korai stádiumban pontosan megmutatja a vérellátás változását.
Az os lunatum avascularis necrozisának stádiumbeosztása Kiencböck szerint:
I. Stádium: Nincs látható röntgen elváltozás a csonton
II. Stádium: Az os lunatum sclerosisa
III. Stádium:
A: az os lunatum sclerozisa és fragmentációja
B: Az os lunatom sclerosisa és fragmentációja a sajkacsont rotációs dislocatiojával.
IV: Stádium: A 3/A-B elváltozások előrehaladott intercarpalis arthrozissal.
V./1.2.3. Kezelés
A betegség műtéti ellátást igényel. Korai stádiumban ulna mínusz variáns esetén a radius rövidítése és a következményes intercarpalis nyomáscsökkenés hatásos lehet. l-ll stádiumban az os lunatum revascularizációja a radius distalis végéről vagy az intermetacarpalis artériára nyelezett érnyeles blokkal lehetséges.
A lll.a-b stádiumban a részleges arthrodezis vagy a proximalis kéztőcsontsor eltávolítása szükséges. Előrehaladott intercarpalis arthrozis mellett radio-carpalis arthrodézis válik szükségessé.
Last modified: Friday, 27 September 2019, 11:22 AM
