|
XII.3.3.1. Fejezet: Osteochondroma
|
 |
A következőkben az osteochondroma különböző klinikai megjelenési formáit mutatjuk be. A fejezet áttanulmányozásával elsajátítható a betegség kategorizálása, megismerhetők a jellemzői, megtanulható a kezelési stratégia.
XII./3.3.1.2. Definíció
A csont külső felszínéről kiinduló, porcsapkával borított csontkinövés, amelyre jellemző, hogy a csont corticalisa, melyből kiindul, közvetlenül folytatódik az osteochondroma nyelének corticalisában.
XII./3.3.1.3. Előfordulás
|
 |
A leggyakoribb jóindulatú csonttumor, az összes csonttumorok kb. 15 %-a, a jóindulatú csonttumorok 40 %-a. Az esetek 10%-ában a multiplex formával találkozunk. Altalában az első két évtizedben ismerik fel a hosszú csöves csontok metaphysisén. Elsősorban a femur distalis, a tibia és a humerus proximális metaphysise érintett, majd csökkenő sorrendben a femur proximális, a tibia és a fibula distalis, a radius proximális metaphysise következik. Gyakran észleljük azonban a scapulán és a medence csonton is.
XII./3.3.1.4. Klinikai megjelenés
Kezdetben alig okoz panaszt, gyakran csak mellékleletként ismerik fel. Növekedése során nyomhatja a környező ideg- és érképleteket, ami paresisben, paraesthesiában, keringési zavarban nyilvánul meg. Nemritkán a környező izmok inas része mozgáskor az osteochondromán átugorva okoz panaszokat. Az exostosis nyele eltörhet, ilyenkor hirtelen fájdalom, haematoma léphet fel. Az exostosis kiemelkedő részét körülvevő bursa is gyulladásba jöhet. Röntgenképen vékony nyeles vagy széles alapú, sessilis formákkal találkozunk. Nyelében a csont metaphysisének spongiosája, corticalisa és periosteuma folytatódik. A perichondriummal fedett porcsapka általában a röntgenképen nem látható, csak ha az átlagosnál vaskosabb porcsapkában másodlagosan meszesedések alakulnak ki. A nyél a környező izmok vongáló hatása következtében a diaphysis felé elhaj1ik, jellemző "ruhafogasszerű" röntgenmegjelenést adva. Mérete néhány cm-től akár a l0 cm-t meghaladó nagyságig is terjedhet. MR vizsgálat T2 súlyozott képeken jól mutatja a porcsapka méretét. Az osteochondroma addig növekszik, amíg a csontok növekedése tart. Bár előfordulhat a későbbi életkorban is "benignus" növekedési periódus, a felnőttkorban hirtelen kezdődő, gyors progressziót mutató növekedés mindig malignus transzformációra gyanús.
1. ábra: A femur distalis-lateralis részén taláható osteochondroma röntgenképe. Látható a csont kortikálisának folytonossága a nyéleny, valamint a normális csontszerkezet.
|
2. ábra: A fibula proximalis harmadában található osteochondroma. Bár benignus elváltozásról van szó, ebben az esetben a műtét kockázatos lehet a n. peroneus közelsége miatt.
|
3. ábra: A tibia distalis végén lateralisan található széles alapú osteochondroma röntgenképe, mely usuratiot okozhat a fibulán
|
4. ábra: Jól látható elváltozás a jobb femur distalis-lateralis részén. Általában fájdalommentes, de a képlet felett átugró lágyrészek okozhatnak panaszt a Betegnek.
|
XII./3.3.1.5. Prognózis
Az osteochondromák prognózisa megfelelő ellátás esetén jó. Nagy irodalmi statisztikák szerint az esetek kevesebb, mint 1 %-ában következik be a porcsapka hyalinporc állományában malignus transzformáció.
Az osteochondromák malignus transzformációjának jelei:
-
idősebb korban már növekedést nem mutató laesio hirtelen növekedése
-
a porcsapka jelentős kiszélesedése, mely meghaladja a 2 cm-t
-
a röntgenfelvételen "pamacsszerű" meszesedések a kiszélesedett porcsapkában, melynek széle egyenetlen, elmosódott
-
porcszigetek megjelenése a nyélben;
-
malignitásra utaló citológiai jelek a porcsapka szövettani vizsgálatakor
XII./3.3.1.6. Osteochondroma kezelése
|
 |
Az osteochondromák többségében az extracapsularis marginalis resectio biztos eredményt ad. Recidiva - ritka esetben - akkor következik be, ha a porcsapkából vagy az azt fedő kötőszövetes tokból visszamaradnak részek. Nagy kiterjedésű, pl. a combnyakat körülölelő, osteochondromát több darabban távolíthatjuk el, de vigyázni kell, hogy porcrészek ne maradjanak vissza. Széles alapon ülő osteochondromák eltávolítása esetén a nagy kiterjedésű beavatkozással jelentősen meggyengíthetjük a csontot, gondolni kell a végtag átmeneti rögzítésére.
XII./3.3.1.7. Multiplex osteochondroma
Autosomalis dominans öröklődésmenetet mutató betegség, amire jellemző a néhánytól a százig terjedő csontkinövések kialakulása.
Rendszerint már az első életévekben felismerésre kerülnek a tapintható csontnövedékek. A multiplex osteochondromák lokalizációja, klinikai megjelenése megegyezik a soliter formáéval, leggyakrabban a térdtájék, a csukló, válltájék csontjai érintettek, de súlyosabb esetben szinte minden csonton észlelhető csontkinövés.
Nagy mennyiségű csotnövedék esetén nem törekedhetünk mindnek a levésésére. Rendszerint a leginkább panaszt okozó osteochondromákat véssük le alapjukról. Fontos a beteg rendszeres ellenőrzése, felvilágosítása a betegség lényegéről, a malignus transzformáció lehetőségéről és jeleiről.
Irodalom
|
 |
Kötelező irodalom:
Szendrői Miklós: Ortopédia 21.2.3. fejezet
Ajánlott irodalom:
|
|