Fejlődési rendellenességek

I./1.1.: A vese és a húgyvezeték anatómiája

I./1.1.1.: Általános leírás

A vese (ren, nephros) páros szerv, a hasüregen belül, a retroperitoneumban helyezkedik el (1. fotó). Megkülönböztetünk rajta egy elülső (facies anterior) és egy hátulsó (facies posterior) felszínt, valamint a felszíneket összekötő domborúbb margo lateralist és függőlegesebb margo medialist. Az utóbbi közepén található a vesekapu (hilus renis) (2. fotó). A margo medialis a vesekapu körül egy vaskosabb labium posteriusra és egy gracilisebb labium anteriusra válik szét. A két margo a polus superior et inferior renisben találkozik.

1. fotó: A bal vese in situ helyzete a thoracoabdominalis preparátumban – Pápai Zsolt, Molnár Attila és Balogh Attila: (1) Szív; (2) Gyomor; (3) Máj; (4) Lép; (5) Jobb oldali vese

2. fotó: A bal vese hilusa – Pápai Zsolt, Molnár Attila és Balogh Attila: (1) Arteria renalis; (2) Urether

I./1.1.2.: A vese és kapcsolódó képleteinek rögzítése

Az emberi vese jellemzően sima felszínű, magzati és csecsemőkorban azonban a lebenyeknek megfelelően szederszerűen tagolt (ren lobatus). Ez a tagoltság számos fajban (pl.: medve, vidra) később is fennmarad. A vese felszínét a zsigerekre általában jellemző erős, rostos tok (capsula fibrosa renis) borítja, amelyet kívülről a zsíros capsula adiposa renis és a legkülső toknak megfelelő fascia renis vesz körül. Utóbbi a fascia prerenalisra (Gerota) és retrorenalisra (Zuckerkandl) tagolódik. E két lemez egymással csak lateralisan, az oldalsó hasfal belfelszínén és felül, a rekeszszárak előtt egyesül, vagyis a két vesének olyan közös tokot képez, amelyben a mellékvesék, az aorta abdominalis és a vena cava inferior a hozzájuk tartozó vese- és mellékvese-erekkel szintén megtalálhatók. Ez a tok az erek és a húgyvezetők átbocsátására lefelé nyitott marad.

A Zuckerkandl-fascia és a hasüreget bélelő fascia transversalis között egy vaskos corpus adiposum retrorenale található, amely nem része a capsula adiposának. A három toknak összességében fontos szerep jut a vesék rögzítésében. A belső, rostos tok és a külső fascia között ui. kötőszövetes szalagok feszülnek ki, ezek feszességét pedig a capsula adiposa biztosítja. A fascia renalis ugyanakkor hátul a fascia transversalishoz, elöl a peritoneum parietaléhoz rögzül. A capsula fibrosa et adiposa renis a vesekapunál beterjed a veseöbölbe (sinus renalis) is. A sinus renalist így zsírszövet tölti ki, s ebbe ágyazottan helyezkednek el a vizeletelvezető rendszer részeként a kis és a nagy kelyhek (calices minores et majores renis), a vesemedence (pyelon seu pelvis renalis), körülöttük pedig az arteria et vena renalis ágai (a. et v. interlobares), valamint a nyirokerek és a vegetatív idegrostok.

I./1.1.3.: A vese vizeletelvezető rendszere

Az emberi vesében 3-4 calyx minor szájadzik egy calyx majorba. Összesen átlagosan 2-3 calyx major és mintegy 9-12 calyx minor jellemzi a vesét. A nagy kelyhek (általában egy felső és egy alsó) a pelvis renalisba vezetnek. Ez utóbbi elölről hátrafelé összelapított tömlőnek felel meg, de nem ritka a gömbölyded vagy a szűkebb cső alakú forma sem (3. fotó). A húgyvezeték (ureter) a pelvis renalisból indul, majd retroperitonealis lefutással jut a húgyhólyagba (vesica urinaria). Lefutása mentén megkülönböztetjük az ureter hasi szakaszát (pars abdominalis) és medencei szakaszát (pars pelvina). A kettő között az arteria iliaca communis vagy externa képezi a határt. Az ureter nem egyforma vastagságú, három nevezetes szűkülete van. Az első a pyeloureteralis átmenetnél, a második a hasi és a medencei szakasz határán, a harmadik pedig a húgyhólyagba való belépésnél található.

3. fotó: A bal vese állománya – Molnár Attila és Balogh Attila: (1) Arteria renalis; (2) Urether; (3) Calix minor; (4) Cortex renalis; (5) Medulla renalis

I./1.1.4.: A vese és kapcsolódó képleteinek vérellátása

A vesét az aorta abdominalisból páros zsigeri ágként a L1-es magasságban kilépő arteria renalis táplálja, amely nemritkán már a vesekapu előtt lobaris ágakra oszlik. Előfordulnak mellettük a vesekapun belépő, de az aortából külön eredő járulékos arteriák, továbbá az alsó vagy a felső polust közvetlenül elérő ún. polaris arteriák is. Ez utóbbiak közül az alsó rendszerint elölről keresztezi az uretert, miáltal akár strangulálhatja is azt.

A venás vér mindkét veséből a vena renalison keresztül jut a vena cava inferiorba. A venák az arteriákhoz képest kissé lejjebb és azok előtt futnak (4. fotó). Így a bal vena renalis keresztezi az aorta abdominalist. Ellentétben a jobb oldali vesevénával, ez két erősebb zsigeri ágat is felvesz: fentről a vena suprarenalis sinistrát, lentről pedig a vena ovarica seu testicularis sinistrát. Az ureter vérállátása a környező szervekkel közös törzsekből ered, úgymint az arteria renalisból, az arteria ovarica seu testicularisból, az arteria iliaca communisból és az arteria vesicalis inferiorból.

4. fotó: A bal vese vénás érellátása – Pápai Zsolt, Molnár Attila és Balogh Attila: (1) Lép; (2) Gyomor; (3) Máj; (4) Vese; (5) Vena renalis; (6) Arteria mesenterica superior

I./1.1.5.: A vesék és az ureter tájanatómiája (topográfiája)

A jobb vese átlagosan az L1-3 csigolyák között, míg a bal egy fél szegmenssel feljebb, a Th12 és L1 csigolya átmenete és az L3 csigolya teste közötti magasságban található. Nőknél a vesék jellemzően egy fél csigolyamagassággal caudalisabban helyezkednek el, mint a férfiaknál. Az elülső hasfalon a jobb vese vetületét a 12., a balét pedig a 11. és 12. borda metszi. Ezen túlmenően is tág tartományban változik a vesék alsó és felső pontjának helyzete a Th10 és L5 csigolyák között. A vesék medialis széle az ágyéki csigolyák bordanyúlványainak vonaláig terjed, míg a lateralis szélük helyzete változó, kb. a musculus quadratus lumborum lateralis széléig terjed. A vesekapu az L1-es csigolyamagasságban van.

A két vese hossztengelye egymással nem párhuzamos, a felső pólusok ui. egymás felé konvergálnak. Így a két felső pólus között átlagosan 7, az alsók között pedig 11 centiméter a távolság. A vesék felszínei a m. psoas majoron elfoglalt helyzetükből adódóan szintén nem párhuzamosak, egymással hátrafelé nyitott tompaszöget zárnak be, így a hilusok előre és medial felé tekintenek.

1. rajz: Az egészséges vizeletkiválasztó rendszer: (1)Vesék, (2) Vena cava inferior, (3) Aorta, (4) Arteria mesenterica superior, (5) Arteria ilaca communis, (5) Ureter, (6) Vesica urinaria, (7) Venae renales, (8)Elölnézet.

A vesék retroperitonealis helyzetükből adódóan elölről a peritoneum parietaléval érintkeznek, hátulról pedig a m. psoas majorral és a m. quadratus lumborummal. Közvetlenül a felső pólusukon a mellékvesékkel kerülnek kapcsolatba, ezeket is körülveszi a capsula adiposa. A jobb vese – részben a mellékvese közvetítésével – felül a máj jobb lebenyének visceralis felszínével (facies hepatica renis), a hilus előtt a patkóbél leszálló részével (facies duodenalis renis), alsó harmadán pedig a flexura hepatica colival (facies colica renis) érintkezik. Két nevezetes hashártyaszalagja a ligamentum hepatorenale et duodenorenale. A bal vese elülső felszíne a felső polusnál a gyomorral (facies gastrica renis), az alsó polusnál a flexura lienalis colival (facies colica renis), a vesekapunál a pancreasszal, míg ettől lateralisan a léppel (facies lienalis renis) kerül szoros topográfiai viszonyba.

Az ureter a hiluson kilépve rögtön lefelé kanyarodik, és az alsó pólussal majdnem érintkezve, enyhén medial felé tartva halad a medenc felé. Lefutása közben a hasi szakaszon hátulról keresztezi az arteria et vena ovaricát/testicularist. Lejjebb, a medencébe való átmeneténél a jobb oldalon az arteria iliaca communisszal, bal oldalon az arteria iliaca externával majd internával kereszteződik elölről. Mindkét uretert elölről keresztezi a radix mesenterii. A pars abdominalis et pelvina átmenetnél a hashártyát redőbe emeli (plica Douglasi). Medencei szakaszán nőkben hátulról keresztezi az arteria uterinát, férfiakban a ductus deferenst. A húgyhólyagba hátulról-oldalról lép be, eközben nőkben az oldalsó hüvelyboltozattal (fornix vaginae lateralis) is érintkezik.