Fejlődési rendellenességek

I./4.6.: Terápia

A tünetmentes patkóvese kezelést nem igényel. A veserák gyakoribb előfordulása miatt azonban időszakos ultrahangvizsgálat javasolt, a kontrollok gyakoriságára vonatkozó protokoll az egyes centrumokban eltérő. Mivel a patkóvese kőképződésre prediszponál, mindent meg kell tenni ennek megelőzésére, bő folyadékbevitel, megfelelő diéta alkalmazása javasolt. Tisztázni kell a beteg metabolikus rizikófaktorait, és ha ilyen van, azt specifikusan kezelni kell. Ha patkóvese mellett panaszok vagy tünetek jelentkeznek, azokat az adott tünet hátterében álló eltérés szerint kell kezelni. Húgyúti fertőzés esetén célzott antibiotikus kezelés szükséges, elzáródás esetén sebészi megoldás is szükségessé válhat. Ha az elzáródás a vesemedence és az ureter proximalis szakasza között van (pyelo-ureteralis stenosis), akkor leggyakrabban a laparoscopos pyeloplastica módszerét alkalmazzák.

Kőképződés esetén a legelterjedtebb módszer az ESWL (extracorporal shockwave lithotripsy), amikoris ultrahanghullámok segítségével apró törmelékekre zúzzák a köveket, amelyek ezt követően már természetes módon távoznak. Üregrendszeri tágulat esetén a módszer nem alkalmazható. Alternatív megoldás az endoszkópos vagy nyitott sebészi kőeltávolítás. Korábban a patkóvesét az isthmusnál szétválasztották, pyeloplasticát alkalmaztak, újabban ezt az eljárást már nem javasolják rutinszerűen a gyakori vascularis komplikációk miatt. A más okból végzett retroperitonealis műtéteknél problémát okozhat a patkóvese nagymértékben variábilis vérellátása, ezt célszerű a műtét előtt angiográfiás vizsgálattal tisztázni annak érdekében, hogy a vese vérellátását minél nagyobb mértékben meg lehessen őrizni műtét közben.

A patkóvese transzplantációs célból felhasználható akár egészben vagy szétválasztva is, utóbbi esetben nagyobb a fisztula képződés gyakorisága.