| |
II./4. fejezet: A diverticulosis klinikai vonatkozásai
Hagymási Krisztina
II./4.1.: Bevezetés
|
 |
A colondiverticulosis szerzett vastagbélbetegség, a mucosa és a submucosa kiboltosulása a muscularis rétegen keresztül. A vastagbél falának leggyengébb helyén, általában az ellátó erek belépési pontjainál alakul ki. Áldiverticulum, mert nem tartalmazza a bélfal összes rétegét. Leggyakrabban a bal colonfél, 95%-ban a sigma érintett. A rectum ép. Ázsiában a jobb colonfél érintettsége a jellemzőbb (70%). A diverticulumok száma (néhánytól, akár több százig) és mérete változatos (általában 5-10 mm, de több cm-es is) lehet. Jelentőségét gyakorisága, a szövődményes esetek növekvő aránya, a kórházi kezelések, illetve a sebészi ellátást igénylő betegek emelkedő száma adja, illetve hogy az egészségügyre jelentős terhet és költséget ró.
Kialakulásának folyamata nem teljesen tisztázott, sok tényező hatását feltételezik. Valószínűleg genetikailag hajlamos egyénekben környezeti tényezők (elhízás, csökkent testmozgás, diétás tényezők: rostszegény étrend, vörös húsok fogyasztása, fokozott zsírbevitel), a bélfal szerkezeti eltérései (a kollagén veleszületett vagy szerzett szerkezeti eltérései, az elasztikus rostok felszaporodása), a motilitás megváltozása (a hosszanti izomzat elhúzódó összehúzódása, a bél rövidülése, szegmentális tónusos, ritmusos összehúzódások, a bélfalizomzat megvastagodása, a taeniák rövidülése: myochosis), valamint az intraluminalis nyomás növekedése hozza létre. A dohányzás, az alkohol- és a kávéfogyasztás kóroki szerepe nem bizonyított.
A jobb colonfelet érintő diverticulosis elsősorban kötőszöveti rendellenességekre vezethető vissza. Az újabb elméletek a gyulladást, a motilitás, valamint a mikroflóra megváltozását helyezik a középpontba. A panaszok legvalószínűbb oka a gyulladás, akkor is, ha nyilvánvaló diverticulitis nem áll fenn. Az enyhe, idült vastagbél-gyulladás szenzoros és motoros működési zavart okoz. A rostszegény étrend a mikroflóra, a bélbaktériumok száma és összetételének megváltozása, túlburjánzása révén a bélfal táplálását rontja, s ezáltal a sérülékenységét fokozza. A nem szteroid gyulladáscsökkentőknek, illetve a thrombocyta-aggreáció-gátlóknak a szövődmények megjelenésében van szerepe.
A fejezet felépítése
|
 |
Irodalom
|
 |
Banai J.: Diverticulosis. In: A belgyógyászat alapjai (Szerk.: Tulassay Zs.), Medicina, 2011, Budapest, 894-896.
Nagy F.: Diverticulumbetegség. In: Gasztroenterológia (Szerk.: Lonovics J., Nemesánszky E., Simon L., Tulassay Zs., Wittmann T.), Medicina, 2011, Budapest, 404-409.
Gasztroenterológiai Útmutató (Szerk.: Tulassay Zs.), Klinikai Irányelvek Kézikönyve, Medition Kiadó, 2007, Budapest, 131-134.
Lakatos L., Lakatos P. L.. A diverticularis betegség és kezelése. Orv. Hetil., 2012, 6, 205-213.
Klarenbeek, B. R., de Korte, N., van der Peet, D.L. és mtsa: Review of current classifications for diverticular disease and a translation into clinical practice. Int. J. Colorectal. Dis., 2012, 27, 207–214.
|
|