III./1.2.: A gyomor falszerkezete, szövettana

 

III./1.2.: A gyomor falszerkezete, szövettana

A gyomorra jellemző a tápcsatorna típusos réteges falszerkezete (8A-3. rajz). Legfontosabb, leginkább specializált rétege a viszonylag vastag (2 mm) nyálkahártya.

feladat

Tanulmányozza a rajzot!

image
3. rajz: A gyomorcorpus szövettani felépítése - Vilii intestinales. Figyeljük meg a mirigyek sokféle sejtből álló, összetett funkciójú, ún. specifikus hámbélését!

III./1.2.1.: Tunica mucosa (nyálkahártya)

A nyálkahártya rétegei:

  • - epithelium mucosae,

  • - lamina propria mucosae,

  • - lamina muscularis mucosae.

Epithelium mucosae. A felszíni hámréteget egyrétegű hengerhámsejtek képezik. Ezen sejtek jellegzetessége, hogy szekréciós fedőhámsejtek, mivel nyák (mucin) termelését végzik. Ez a „nyákbarrier” védő hatású, sűrű, nehezen oldódó, bikarbonátban gazdag bevonatot képez a gyomor belső felszínén a gyomorsav károsító, önemésztő hatása ellen, amely utóbbi igen agresszív, akár pH1 körüli értékű is lehet. A felszíni sejtek szövettani megjelenésére jellemző az apicalis részükben elhelyezkedő „nyákcsap”, a citoplazmát szinte teljesen kitöltő szekréciós vakuolumok. Nyákfestéssel a termelődő mucin kimutatható bennük (pl. PAS-reakcióval püspöklila lesz).

Lamina propria mucosae. Ebbe a laza rostos kötőszövetes rétegbe nyomulnak be a gyomor tubularis mirigyei (glandulae gastricae). A kötőszövetben nyiroksejteket, nyiroktüszőket (folliculi lymphatici solitarii) és elszórt simaizomsejteket találhatunk. A gazdag vérérrendszer (arteriola, venula, capillaris) a mirigyek és a felszíni hám keringésének fontosságát mutatja (nyálkahártya-védelem!).

Lamina muscularis mucosae. Két rétegben tartalmazza a nyálkahártya jól fejlett saját simaizomzatát .

III./1.2.2.: Tela submucosa

Laza rostos kötőszövet, erekkel, idegsejtekkel és -rostokkal (plexus submucosus Meissneri). Sok macrophag, hízósejt és lymphocyta fordul elő ebben a rétegben. A gyomorban a tela submucosa mindig mirigymentes!

III./1.2.3.: Tunica muscularis propria

A gyomor falának saját izomzata (4. rajz) három rétegű, úm:

  • - Stratum obliquum. A legbelső, ferde simaizomréteg, a cardia és a fundus között egységes, lefelé haladva inkább hálózatosan szétsugárzó izomnyalábokból áll.

  • - Stratum circulare. Körkörös simaizomréteg, a gyomor minden területén jelen van. Megerősödött a cardia körül, ahol azonban nem alkot anatómiailag elkülönülő sphincterizmot, és a pylorusban, ahol viszont e megerősödésből jön létre a pylorus valódi záróizma, a m. sphincter pylori.

  • - Stratum longitudinale Külső, hosszanti simaizomsejt-nyalábok, főleg a görbületek mentén kifejezettek. A körkörös és a hosszanti izomréteg között a plexus myentericus Auerbachi idegfonatát találjuk, benne döntően multipolaris neuronokkal.

feladat

Tanulmányozza a rajzot!

image
4. rajz: A gyomor saját izomfalának hármas rétegezettsége: (1) Oesophagus; (2) Cardia; (3) Fundus; (4) Corpus; (5) Pylorus; (6) Duodenum; (7) Curvatura major; (8) Curvatura minor; (9) Musculi longitudinales; (10) Musculi circulars; (11) Musculi transversales.

III./1.2.4.:Tela subserosa

Zsírszövetet tartalmazó kötőszövet, nagyobb erekkel.

III./1.2.5.: Tunica serosa

A gyomor, lévén teljesen intraperitonealis szerv, mindenhol rendelkezik hashártyaborítással. Némi kötőszövet (lamina propria serosae) után a legkülső réteget egyrétegű laphám (mesothelium) alkotja.

III./1.2.6.: Regionális szövettani jellegzetességek

fontos

A nyálkahártya ezen általános jellemzőin túl regionális jellegzetességeket is mutat. A mirigyek szövettani különbségei a cardia, a corpus-fundus terület és a pylorus tájékán az alábbiak:

III./1.2.6.1.: Cardiamirigyek

Az oesophagus benyílását 1-2 cm széles szegélyben körülvevő zónában találhatóak. Lazább elrendeződésű, helyenként elágazódó csöves mirigyek, amelyek halvány festődésű sejtjei nyákot termelnek.

III./1.2.6.2.: Fundus-, illetve corpusmirigyek

A fundus és corpus ventriculi területén a mirigyek azonos felépítésűek, az emésztéshez szükséges gyomornedv termelését végzik. A lamina propria mucosaeba igen sűrűn belenyúló, párhuzamosan elhelyezkedő tubuláris mirigyek, amelyek többedmagukkal egy-egy foveola gastrica területén nyílnak (8A-3. rajz). A foveolae gastricae mélysége a corpus-fundus vidékén a lamina propria mucosae egyharmad-egynegyed vastagságának megfelelő. E bemélyedések között levő nyálkahártya-területek a plicae villosae.

A csöves (tubuláris) mirigyek meglehetősen szűk lumenűek. Több rész különböztethető meg rajtuk: a benyílás alatt közvetlenül egy kezdeti szűkület (isthmus), ez alatt a nyaki rész (cervix vagy collum), majd a mirigyek teste (corpus vagy pars principalis) és a legalsó basis (vagy fundus). A nyaki szakaszon nyáktermelő melléksejtek, ritkábban sósavtermelő fedősejtek (parietalis sejtek) és differenciálatlan sejtek helyezkednek el. A mirigyek corpusában viszont a fedősejtek dominálnak, a basisban pedig fősejtekből van a legtöbb. Enteroendokrin sejtek is leginkább a basis területén fordulnak elő.

III./1.2.6.2.1.: Melléksejtek

A mirigyek nyaki szakaszában nagy számban fordulnak elő, mucint termelnek. Ez a mucin más összetételű, mint a felszíni hengerhámsejtek által termelt nyák: savanyú, hígabb. A szabálytalan alakú sejtek magja a cytoplasma basalis részén látható, luminalisan sok szekréciós granulum halmozódik fel a plasmájukban. Nyákfestéssel a termelődő mucin jól látható bennük (pl. PAS-reakcióval püspöklila).

III./1.2.6.2.2.: Differenciálatlan sejtek

A mirigyek nyaki szakaszán elhelyezkedő, osztódásra képes pótló sejtek. Osztódás után az utódsejtek felfelé és lefelé vándorolva foglalják el az elpusztuló hámsejtek helyét.

III./1.2.6.2.3.: Fedősejtek (parietalis sejtek)

Sósavat és intrinsic faktort (a B12 vitamin felszívódásához szükséges glycoprotein) termelő sejtek. Legnagyobb számban a mirigyek középső részében (corpus) fordulnak elő, de a nyaki és basalis szakaszon is fellelhetőek. Nagy, kerek sejtek, centralis sejtmaggal. Cytoplasmájuk halvány eosinophilan festődik, kongóvörös festéssel jól látható téglavörös színű. A többi sejt (pl. melléksejt) között csak a mirigylumenig húzódó keskeny cytoplasma-nyúlványuk helyezkedik el, a sejt nagyobbik része a mirigylument határoló sejtek sorára kívülről borul rá, mintegy lefedve azokat („fedősejt”). Az általuk termelt H+ és Cl– ionok a sejteken kívül egyesülve sósavat képeznek.

A sósav aktiválja a pepszinogént pepszinné; baktericid hatásával pedig a táplálékkal bejutott baktériumok elpusztítását végzi). A gyomornedv savtartalmának kulcsfontosságú szerepe van fiziológiásan és a fekélyes, gyulladásos megbetegedésekben is. Termelése gyógyszeres beavatkozásokkal több támadásponton (pl. ún. „protonpumpa-gátló szerek”) csökkenthető. A fedősejtekben elektronmikroszkóposan jellegzetes felszínnövelő intracellularis canaliculus-rendszert figyelhetünk meg.

Érdekes, hogy a fundus és corpus sósav- és pepszintermelő területeit proximalisan is és distalisan is egy-egy „semlegesítő” és védő hatású mucint termelő zóna – nevezetesen a cardia és a pylorus – veszi körül.

III./1.2.6.2.4.: Fősejtek (zymogen sejtek)

Pepszinogént termelő, basophil sejtek, főleg a mirigyek basisán fordulnak elő. Basophil festődésük az aktív fehérjeszintézisnek köszönhető (dER).

III./1.2.6.2.5.: Enteroendokrin sejtek

Kerek magvú hormontermelő sejtek a mirigy basalis részén, a többi sejt közé ékelődve. Fénymikroszkóppal egyértelműen nem azonosíthatóak, elektronmikroszkóppal a sejtek basalis cytoplasmájában granulumok figyelhetőek meg. Pontos azonosításuk immunhisztokémiailag lehetséges. Az általuk termelt hormonok szerint osztályozzuk őket: G-sejt – gasztrin. EC-sejt (enterochromaffin sejt) – szerotonin, D-sejt – szomatosztatin, ECL-sejt (enterochromaffin-like sejt) – hisztamin, A-sejt – enteroglukagon, stb. Az általuk termelt hormon a lamina propria mucosae kötőszövetébe jut, onnan a szomszéd sejtekhez (parakrin hatás), vagy a capillarisokba (endokrin hatás) kerül. Élettani szerepük pl. a gyomornedv termelésének szabályozásában igen fontos. Érdekes, hogy egyes enteroendokrin sejtek a lumen felé is üríthetik váladékukat.

III./1.2.6.3.: Pylorusmirigyek

Ezen a területen a foveolae gastricaek a fundusban látottakhoz képest mélyebbek, a lamina propria feléig-kétharmadáig is lenyúlnak. Ezekbe nyílnak a rövidebb, elágazódó, kanyargós pylorusmirigyek, melyek sejtjei szintén védő hatású mucint termelnek. A mirigyekben sok, pl. gastrin-termelő enteroendokrin sejt is kimutatható.

Last modified: Tuesday, 29 April 2014, 2:26 PM