Gasztrointesztinális betegségek

IV./4.2.: Epidemiológia

A fekélybetegség népbetegség. Napjainkban kb. 10% az átmeneti vagy tartós fekélyhordozás esélye az élet során. Hazánkban 1,5-1,8% a fekélyhordozók aránya a felnőtt népességben. A peptikus fekély ritka volt a XIX. század előtt. Gyomorfekélyről először az 1830-as években számoltak be fiatal nőknél. Húsz-harminc évvel később a nyombélfekély gyakorisága hirtelenül növekedni kezdett, főleg férfiakban. Mindkét fekély előfordulása tovább nőtt a XIX. század során, majd a XX. század első felében epidémiás nagyságrendet ért el, majd mind a gyomor, mind a nyombélfekély gyakorisága és előfordulása csökkent.

A peptikus fekély okozta halálozás nőtt a XIX. század második felében, majd a századfordulót követően csökkent a legtöbb életkori csoportban, ugyanakkor a fekélyszövődmények (vérzés, perforáció) okozta halálozás nőtt idős nőkben. Évente 500 000 új peptikus fekélybeteget jelentenek az USA-ban. Éves incidenciája 0,1-0,3%, előfordulása az életkorral nő. A betegek 70%-a 25-64 év közötti.

A H. pylori-fertőzés előfordulásának csökkenése, valamint az eradicatio következtében a peptikus fekély gyakorisága mérséklődött a fiatalabb korosztályokban. Ugyanakkor az érrendszeri betegségek megelőzésére alkalmazott vérlemezke-aggregáció gátló kezelés, az antikoagulálás és a thrombolysis a szövődményes peptikus fekély gyakoriságát növeli idősebbekben. A peptikus fekély felismerésében, kezelésében elért sikerek ellenére a fekélyvérzés, átfúródás napjainkban is jelentős megbetegedési és halálozási tényező ebben a korosztályban. Gyakran a szövődmény észlelésekor derül fény a fekélybetegségre.