| |
IV./4.7.: Terápia
|
 |
A peptikus fekély kezelése az agresszív tényezők (elsősorban gyomorsav) hatásának csökkentését, a védekező tényezők erősítését, valamint a H. pylori-fertőzés kezelését célozza meg. Az energiadús, rostos ételek segítik a fekélygyógyulást, a zsírok és a cukrok a gyomorürülést lassítják, csökkentik a gyógyszerek hatását.
A parietalis sejtek basolateralis membránján lévő protonpumpa (H+/K+-ATP-áz) gátlása a gyomorsav-szekréció gátlásán keresztül a gyógyszeres kezelés alapja (omeprazol, esomeprazol, pantoprazol, lansoprazol, rabeprazol). Nyolchetes kezelés 80-100%-os fekélygyógyulást eredményez. Az antacidák a gyomorban termelődött sósavat közömbösítik, a nyálkahártya védelmi mechanizmusait erősítik. A hisztamin-H2-receptor-antagonisták (ranitidin, famotidin, nizatidin, roxatidin) a hisztamin kiváltotta savelválasztást csökkentik. Nyolchetes kezelés 87-94%-ban gyógyítja a fekélyt. A nyálkahártya-védelmet erősítő hatóanyagok közül a prosztaglandin-analóg misoprostol hazánkban nem kapható, alkalmazását a nagyobb dózisban megjelenő gyomor-bélrendszeri mellékhatások korlátozzák. A nyálkahártya védekezőképességét erősíti, a fekély gyógyulását segíti a sucraflat.
A H. pylori-fertőzés kezelése (eradicatiója) protonpumpagátló és kettős antibiotikus kombináció (amoxycillin és clarythromycin vagy metronidazol) egy héten keresztüli adagolását jelenti. Sikertelen eradicatio esetén a második vonalban protonpumpagátló és amoxycillin, illetve az első vonalbeli kezeléstől függően metronidazol, vagy clarythromycin, vagy protonpumpagátló+metronidazol+clarythromycin javasolt. A második kezelésre sem reagáló betegeknél egyszeres vagy kettős antibiotikum-rezisztencia áll fenn. A harmadik vonalbeli kezelésre vonatkozóan az útmutatások nem foglalnak állást. A következő kezelés megkezdése előtt tenyésztést és érzékenységi vizsgálatokat javasolnak Európában.
|
 |
A H. pylori- és NSAID-negatív (idiopathiás) fekélyek nehezebben gyógyulnak, és gyakrabban kiújulnak, ezért az idiopathiás fekélyek kezelése és a kiújulás megelőzése rendszerint nehezebb feladat, mint a H. pylori-pozitív fekélyeké. A H. pylori-negatív fekélyek esetében a hatékony savszekréció-gátlás nehezebben érhető el, ezért a szokásosnál nagyobb dózisú (gyakran maximális dózisú) és hosszabb ideig alkalmazott kezelésre van szükség. A betegek egy része fenntartó, folyamatos savszekréció-gátló kezelést is igényel.
Nyombélfekélyes betegnél klinikai megfigyelésen alapuló ellenőrzés elégséges, míg gyomorfekélynél a gyógyulás endoszkópos és szövettani megerősítésére kell törekedni a rosszindulatú folyamatok kizárása érdekében, ezért ellenőrző endoszkópia indokolt a 4-6. héten, illetve a 3. hónap végén. A hatékony savszekréció-gátlást 1-3 hónapig indokolt alkalmazni alap- vagy emelt dózisú protonpumpagátló szedésével. Sikeres fekélygyógyulás és eradicatio után az esetek 30-40%-ában maradnak fenn panaszok (reflux, ulcus típusú dyspepsia), amely a savszekréció-gátlás tartósabb (3-6 hónapig) fenntartását teszik szükségessé (1x standard dózisú protonpumpagátló, 0,5x standard dózisú hisztamin-H2-receptor-antagonista). Fenntartó kezelés indokolt szövődményes, gyakran kiújuló, kezelésre nem reagáló, óriás, vagy fibroticus fekélyek esetén. NSAID-indukálta fekélynél a gyógyszer elhagyására kell törekedni a hatékony savszekréció-gátlás, illetve a H. pylori statustól függő eradicatio mellett.
Vérzésnél fontos a hemodinamikai paraméterek ellenőrzése, a megfelelő keringéstámogatás, valamint a folyadék- és a vérpótlás. Vérzéscsillapítás gyógyszerekkel, endoszkópos módszerekkel (elektrokoaguláció, elektro-termo-hidroszonda, lézerkoaguláció, argon-sugár lézer, endo-clip felhelyezése, sclerotisatio) lehetséges. Konzervatív (gyógyszeres, endoszkópos) kezelésre nem reagáló vérzés esetén sebészi beavatkozás szükséges. A savszekréció-gátlók bevezetése óta a fekélyműtétek száma csökkent. 12 hét után fennálló gyomorfekély (malignitás gyanúja miatt), átfúródás, előrehaladott szűkületek is sebészi megoldást kívánnak.
|
|