 |
IV./2.5.: Infektív aneurysmák
IV./2.5.1.: Az infektív aneurysmák kóroktana
Az infektív aneurysmák (régi néven: aneurysma mycoticum) kialakulásának lényeges momentuma az érfal szerzett, szerkezeti meggyengülése kórokozók bármely forrásból történő megtelepedése és következményes érfalgyulladás talaján.
Hajlamosító alapbetegség lehet: pl.
-
a.) infektív valvularis endocarditis, nem ritkán Salmonella gastroenteritis következtében kialakuló bacteriaemia;
-
b.) opportunista fertőzésre (cryptosporidiosis, pneumocystosis, toxoplasmosis, candidiasis, cryptococcosis, nocardiosis) érzékenyítő immunszupprimált állapotok (HIV-fertőzöttség, intravénás drogabusus, transplantatio vagy daganat-kemoterápia által kiváltott kompromittált immunrendszer, stb.),
-
c.) lokális fertőzés (pl. koponyacsontok osteomyelitise) erekre terjedése.
Az érszakasz fertőzése legtöbbször haematogén úton jön létre:
-
a.) endocarditis esetén a billentyű-felrakódásokból leváló, baktériumok ezreit hordozó törmelékek utaznak ún. septicus embolusként a vérárammal, míg valamely kicsiny, perifériás érágban megrekednek,
-
b.) immun-kompromittált állapotokban gyakoribbá válik patogén elemek megjelenése a véráramban anélkül, hogy makroszkóposan érzékelhető idegentestté – embolussá – összeállnának. A mortalitás aránya magas, mert a társuló fertőzött állapot (pl. véráramfertőzés – sepsis) beszűkíti a beteg kilátásait: bakteriális fertőzésben 30%, gombás fertőzésben 90%.
IV./2.5.2.: Alaktani jellegzetességek
Legtöbbször az agyalapi erek kisebb ágain alakul ki, ott, ahol egy apró septicus embolus már megrekedhet, s lévén e kis ágak már állományhoz közeli, vagy azon belüli helyzetűek, az innen származó vérzés is gyakran tör be a szomszédos agyállományba. Szövetileg az erek falában baktériumok, ritkán gombák kolonizációja ismerhető fel, ezek kíséretében gyulladásos reakció fejlődik, ami az érfali struktúrák – mindenekelőtt az elasztikus rostok – károsodását, gyengülését okozza, következményes hajlammal az értágulatra (aneurysma-képződés) és rupturára.
|
|