Urogenitális betegségek

II./1.2.: Petevezeték (tuba uterina)

A petevezeték 10-13 cm hosszú, redőzőtt nyálkahártyával bélelt, izmos falú cső. A méh fundusának oldalsó kiszögellésétől szűk csatornaként indul. Oldalra és felfelé haladtában mindinkább kitágulva a szabad hasüregbe nyílik úgy, hogy közben az ovarium felső pólusára visszahajlik. Méhüregi szájadékát ostium uterinum tubae uterinae-nek nevezzük. Első, az uterus falán belüli szakasza (pars intramuralis) igen szűk, körülbelül 1mm a lumen átmérője. A következő 4 cm-es szakasz (isthmus tubae uterinae) még mindig elég szűk, majd a medence oldalfalán felszálló része fokozatosan tágul (ampulla tubae uterinae).

Az ampulla a petefészek elülső széle előtt halad felfelé, majd ennek felső pólusa felett hátrafelé visszahajlik, és rojtos szélű tölcsérszerű véggel (infundibulum tubae uterinae) borul az ovarium felső részére. Az infundibulum mélyén található a petevezeték hasüregi nyílása, az ostium abdominale tubae uterinae. Az infundibulum szélén lévő rojtok (fimbriae tubae) közül egy hosszabb (appendix vesiculosa, fimbria ovarica) az ovarium felszínén rögzül. A fimbriák szélén hajlik át a tubát bélelő nyálkahártya a tubát kívülről fedő hashártyába. A női hasüreg nem zárt, mint a férfié, hanem a tuba-nyíláson keresztül a genitális csatorna közvetítésével a külvilággal közlekedik.

A petevezeték vagy méhkürt intraperitonealis szerv, mely a ligamentum latum uteri felső-elülső szabad szélében fut. A széles méhszalag mesovariumtól a méhkürthöz húzódó részét mesosalpinxnak nevezzük. Ebben a kettőzetben egy íves éranastomosist találunk, mely a méhkürtöt látja el. Az arteriás ívet az arteria ovaricából illetve az arteria uterinából származó tuba ágak képezik. Vénás elvezetése az ovarium és az uterus körüli vénás fonatok felé történik.