Kardiovaszkuláris betegségek

II./4.1.: Általános bevezetés, epidemiológia

Már az ókori egyiptomiak is próbálkoztak a szervezet „hangjainak” megfigyelésével betegségeket felismerni, de a szív és légző rendszer szisztematikus auscultatioja –ami a vitiumok felismeréséhez vezetett – azt követően terjedt csak el, hogy a XIX. század elején René Laënnec, francia orvos feltalálta a stethoscopot. A szívbillentyűk betegségeiről így évszázadok óta tud az orvostudomány, és az elmúlt néhány évtized igen jelentős áttörést hozott e betegségek noninvazív és invazív diagnosztikájában, valamint kezelésében. A szívbillentyű betegségek prevalenciája folyamatosan növekszik mind a fejlődő, mind a fejlett világban. A fejlődő országokban a populáció növekedésével párhuzamosan emelkedik számuk a rheumás carditis változatlanul magas incidenciája miatt.

A fejlett országokban a rheumás etiológia ugyan háttérbe szorult, azonban a populáció öregedésével gyakoribbá váltak a degeneratív, senilis billentyű elváltozások. Az ezredforduló amerikai epidemiológiai tanulmányai alapján a közepes és súlyos vitiumok előfordulási gyakorisága a 18-44 éves korcsoportban csak 0,7%, míg a 75 év felettiek körében már eléri a 13,3%-ot. A legnagyobb európai felmérés az Euro Heart Survey tanúsága szerint az echocardiographiával diagnosztizált leggyakoribb vitium a hospitalizált vagy ambulanter vizsgált 65 év átlagéletkorú betegek körében az aorta stenosis (AS) és a mitralis regurgitatio (MR) (1. rajz). A súlyos billentyű betegségben szenvedő betegek igen nagy számban szorulnak kórházi ápolásra a tünetek enyhítése, és a vitium intervenciós vagy sebészi kezelése céljából.

1. rajz: Anulus fibrosus cordis. Az aorta- és a mitralis billentyű elhelyezkedése a szív bázisán. (1) Valva semilunaris anterior; (2) Valva semilunaris dexter ; (3) Valva semilunaris sinister; (4) Valva semilunaris sinister; (5) Valva semilunaris dexter; (6) Valva semilunaris posterior; (7) Cuspis anterior ostium atrioventiculare dexter; (8) Cuspis posterior ostium atrioventriculare dexter; (9) Cuspis septalis ostium atrioventriculare dexter; (10) Cuspis anterior ostium atrioventriculare sinister; (11) Cuspis posterior ostium atrioventriculare sinister

Mind a konzervatíve, mind a sebészileg kezelt billentyű hibák esetén a vezető halálok a szívelégtelenség. A mortalitás további összetevői a hirtelen szívhalál, a szívritmuszavarok, a stroke, az endocarditis és a sebészeti beavatkozásokat követő szövődmények. A biológia és mechanikus műbillentyű beültetések és a sebészi billentyű plasztikák száma megduplázódott az elmúlt két évtizedben világszerte. A vitiumok intervenciós megoldása 25 éve kezdődött a ballonos mitralis valvuloplasztikával, és exponenciális fejlődést mutat a transzkatéteres aorta billentyűcsere, és egyéb, a mitralis regurgitatio kezelésére szolgáló intervenciók kifejlesztése és alkalmazása.

A szívbillentyű hibákat a nyitódás rendellenességeire (stenosisok) és a záródás elégtelenségére (insufficientiák vagy regurgitatiok) oszthatjuk fel. Ezen elváltozások együttesen is jelen lehetnek egy adott billentyű esetében, illetve különböző vitiumok kombinálódhatnak az adott betegben. A betegek által jelzett panaszok általában aspecifikusak: nehézlégzés, effort dyspnoe, fáradékonyság, mellkasi oppressio, szívritmuszavarok, megszédülés, syncope, és a szívelégtelenség legkülönfélébb tünetei. A hagyományos kardiológiai diagnosztikai vizsgálati módszerek, mint például a beteg fizikai vizsgálata, az auscultatio a szívbillentyű hangok és zörejek és a pulmonalis pangás megítélésére, az EKG a szívritmuszavarok valamint a szívüregek dilatatiojának, hypertrophiájának, nyomás- illetve volumenterhelésének kimutatására, és a mellkas röntgen, továbbra is alapvető fontosságúak a vitiumok kimutatásában.

A szívkatéteres hemodinamikai vizsgálat a szívbillentyű betegségek igazolásában és hemodinamikai következményeinek felmérésében háttérbe szorult a noninvazív képalkotó vizsgálatok (két- és háromdimenziós echocardiographia, computeres tomographia, mágneses rezonancia) szédületes előretörésével az elmúlt évtizedben. Ezen noninvazív metodikák igen gazdag információt nyújtanak az anatómiai és funkcionális eltérésekről, ezért a betegek többsége csak a vitium esetleges intervenciós kezelése, vagy a preoperatív coronarographia céljából kerül a hemodinamikai laborba. Egyre több irodalmi adat támasztja alá a terheléses vizsgálatok (ergometria és terheléses echocardiographia) fontos szerepét elsősorban a még tünetmentes szignifikáns és a tünetes, közepes fokú vagy súlyos vitiumok kezelési stratégiájának megválasztásában.