Urogenitális betegségek

III./2.4.: A fertőzéses hashártyagyulladás legfontosabb kórokozója, az Escherichia coli

III./2.4.1.: Általános jellemzők

Az Escherichia coli (E. coli) a bélcsatorna aerob baktériumflórájának legjelentősebb tagja. Nem sokkal a születés után telepszik meg a vastagbélben, ahol a szervezet vitaminellátásában való részvétel mellett antagonista hatása révén hozzájárul a bélflóra egyensúlyának fenntartásához. Rövid, 2-3 micron hosszú, 0,5 micron vastag, Gram-negatív, peritrich csillós, pálcika alakú baktérium. Egyszerű táptalajon, aerob és semiaerob módon tenyészthető, igénytelen, telepei vöröses-lilás színűek és fémes fényűek. A bouillont egyenletesen zavarosítja. Egyes törzsek béta-típusú hemolízist okoznak.

A baktériumnak százötvenhét „O”-, százhárom „K”- és ötvenöt „H”-antigénje van. Az O-antigén a mélyebb, a K-antigén a felületesebb sejtfalantigén, míg a fehérje természetű H-antigén csillóantigén. Hőérzékenység alapján háromféle K-antigén különböztethető meg, ezek burokként veszik körül a baktériumot, s meggátolják az élő baktériumok agglutinációját O-ellenanyagtartalmú savóban. Az O-antigén a baktériumok sejtfalában található lipopolysaccharid-polipeptid-lipoid komplex, amely a baktériumsejt immunbiológiai funkciójáért és toxicitásáért felelős.

III./2.4.2.: Pathogenitás

Az E. coli, annak ellenére, hogy a normál bélflóra tagja, bizonyos extraintestinalis folyamatokban potenciálisan pathogen szerepet játszhat, míg egyes serocsoportjai, illetve pathogenitási faktorral rendelkező tagjai egyértelműen enteropathogének.

Kóroktani csoportosítása a következő:

1. 1. Dyspepsia-coli. Egyéven aluliak enteritisét okozza; jellegzetes korspecifikus fogékonysággal, azaz minél fiatalabb a csecsemő, annál súlyosabb a fertőzés. Az enteritisszel járó vízvesztés a só-víz háztartás tekintetében igen labilis csecsemőnél súlyos következményekkel járhat. A kórt okozó E. coli-törzseket a bélflóra normál tagjaitól biokémiailag vagy valamely pathogenitási próbával nem tudjuk elkülöníteni, felismerésük antigén-szerkezeti meghatározáson alapszik. Mintegy 11 szerocsoportot fogadnak el dyspepsiaágensként. A colidyspepsia-járványok megelőzésére a kórházakba felvett valamennyi csecsemő székletét meg kell vizsgálni. Az egészséges ürítőket vagy a betegeket izolálni kell, s ily módon meggátolva a coli-törzsek át vitelét, mielőbb meg kell kezdeni a célzott antibiotikus terápiát.

2. 2. Dysenteriform coli. Egyes E. coli-serocsoportok tagjai a shigellákhoz hasonló, de enyhébb dysenteriform kórképet okoznak. Korspecifikus fogékonyság ebben az esetben nincs. Feltűnő, hogy ezen E. coli-serocsoportok mindegyike teljes antigénszerkezeti azonosságot mutat valamely shigella típussal, s adják a shigellákra jellemző pathogenitási próbát (keratoconjunctivitist okoznak tengerimalacban). Epidemiológiai szempontból fontos, hogy gyakoriak az ivóvíz (esetleg élelmiszer) által terjesztett járványokban.

3. 3. Enterotoxigen coli. Egyes E. coli-törzsek képesek különböző súlyosságú koleraszerű megbetegedést kiváltani. Ezen invazivitással nem rendelkező mikrobák egy hőstabil és egy hőlabilis enterotoxint termelnek (ld. feljebb). Egyesek e toxinoknak csak egyikét, de a többségük mindkét toxint termeli. A tünetek kiváltásához azonban egy másik virulenciafaktorra is szükség van: a mikrobáknak a vékonybélhámhoz történő tapadását biztosító ún. adhéziós funkciójú fimbriára. Emberpathogen enterotoxigen törzsekben kétféle adhéziós faktor ismeretes. Az enterotoxigen E. coli-törzsek is bizonyos serocsoportokba tömörülnek.

4. 4. Az extraintestinalis szerepű E. coli-törzsekkel kapcsolatos ismereteink meglehetősen hézagosak. Néhány esetben talán nincs szükség semmilyen speciális sajátságra (pl. perforációt követő peritonitis), máskor ilyen tulajdonságok a fertőzés létrejöttéhez előnyt biztosíthatnak. (a) Az urogenitalis infectiókból izolálható E. coli-törzsek feltűnően magas arányban hemolizálók. Számos adat szól amellett, hogy ebben a szervrendszerben is fontos szerep hárul az adhéziós faktorokra. (b) Csecsemők sepsise, meningitise. A septicus esetekből izolált E. coli-törzsek Co1V plazmidot hordoznak. Legutóbb ismerték fel, hogy e plazmid kódol egy olyan ún. chelint, mely fontos a mikroba Fe-ion-transzferjében (pl. ferritinről). Ezzel magyarázzák e törzsek szérumrezisztenciáját. A csecsemőkori coli-meningitisekből tenyésztett törzsek jelentős hányada K1- vagy K92-antigént hordoz. E K-antigének kémiailag indentikusak a Neisseria meningitidis B-, ill. C-polysaccharidjával.

III./2.4.3.: Laboratóriumi diagnózis, kezelés

Miután az E. coli a normál bélflóra könnyen kitenyészthető tagja, jelenléte környezetünkben, élelmiszereinkben, az ivóvízben fecalis indikátornak tekinthető és mint ilyen, higiénés vizsgálatokban felhasználható. A gyakorlatban a normák határozzák meg, hogy pathogén mikrobát nem tartalmazó élelmiszer vagy ivóvíz mennyi E. coli-csírát tartalmazhat maximálisan. A kezelés antibiogram alapján, sajnos azonban egyre szaporodik a resistens, illetve polyresistens törzsek száma.

III./2.4.4.: Az enteralis kórokozókról általában

A gyomor-béltraktus bakteriális fertőzései a fertőző betegségek igen nagy számát képviselik. E klinikailag különböző súlyosságú fertőzések az enyhe gastroenteritistől a vékony- és a vastagbél súlyosabb gyulladásán keresztül a bacteriaemiával járó generalizált kórformákig igen változatos kórképekben jelentkeznek. Jól definiált megbetegedések a többnyire egy éven aluli csecsemők E. coli (ún. dyspepsia-coli) okozta enteritise (colidyspepsia), a Y. enterocolica által okozott enterocolitis, valamint a Salmonella-csoportba tartozó baktériumok okozta, egymástól pathogenetikailag jól elhatárolható két kórkép: az enteralis láz (amely lehet typhus abdominalis, azaz hastyphus és paratyphus) és salmonellosis gastroenteritica.

Külön betegségcsoport a shigellák által okozott dysenteria, valamint a V. cholerae okozta igen súlyos kórkép, a kolera. E kórokozókon kívül még számos más baktérium (Citrohacter, Enterobacter, Proteus, Clostridium perfringens, Campylobacter okozhatja a gyomor-béltraktus gyulladásos megbetegedését, különösen a normál bélflóra egyen-súlyának eltolódása, összetételének megváltozása következtében (dysbacteriosis). E betegségek járványszerűen vagy sporadikusan jelentkeznek. A fertőzést követő jellemző klinikai tüneteket (láz, leukopénia, vérnyomássüllyedés, sokk) a baktériumok falában levő lipopolysaccharid (az ún. endotoxin) okozza, mely a baktériumok szétesése után válik szabaddá.

A fertőzés terjesztésében különösen nagy szerep jut a betegnek, az egészséges hordozó baktériumürítőknek, a fertőzött élelmiszereknek vagy a szennyezett víznek. E leggyakrabban székletből izolálható kórokozók azonosítására a szelektív és differenciáló táptalajon végzett tenyésztés, biokémiai tulajdonságaik és antigénszerkezetük serologiai módszerekkel történő meghatározása nyújt lehetőséget. E kórokozók legtöbbje az Enterobacteriaceae családba tartozó, morphologiailag nagyon hasonló, pálcika alakú, Gram-negatív baktérium. Egy részük (E. coli, Proteus, Klebsiella, Enterobacter) az emberi és az állati bélflóra tagja.