 |
III./4.3.: Képalkotáson kívüli diagnosztika
A kórismézés első lépése az anamnézis felvétele, melynek kapcsán tisztázni kell, hogy mióta áll fenn az elváltozás, járt-e kezdetben lázzal, fájdalommal, érte-e trauma az adott területet, milyen gyorsan növekedett, jelenleg milyen panaszokat okoz, történt-e a betegnek az utóbbi időben műtétje, volt-e korábban sérve, hereleszállási zavara, stb. A fizikális vizsgálat során a herezacskót két kézzel megfogva azt fekvő helyzetben alaposan át kell tapintani, ellenőrizni kell a másik here állapotát, a sérvkapuk zártságát, a terime méretét, nyomásérzékenységét, ballotálhatóságát, alakját, stb.
Elengedhetetlen a hasprés melletti vizsgálat: ekkor ellenőrizzük: növekszik-e Valsalva manőverre a herezacskón belüli elváltozás, illetve megjelennek-e belek a sérvkapuban. Célszerű a vizsgált ezen utóbbi részét álló helyzetben is megismételni. Korábban a duzzadt herezacskót erős lámpafénnyel átvilágítva próbáltak diagnózishoz jutni, ugyanis hydrokele esetén a vékony scrotum bőrön és az ezen belül elhelyezkedő tiszta folyadékon a fény átsejlett. Jelenleg ezt a módszert megbízhatatlansága miatt már nem végezzük. A kivizsgálás alapvető részét képezi azonban a scrotalis ultrahang vizsgálat, melynek során a hypoechogen folyadékban meg kell keresni a herét, ellenőrizni kell a here és mellékhere szerkezetét, keringését. A fentiek általában elegendőek a pontos diagnózis megállapításához és a kezelési terv elkészítéséhez.
|
|