Urogenitális betegségek

III./4.5.: Terápia

A hydrokele kezelése abban az esetben szükséges, ha panaszt okoz, növekszik, ellenkező esetben csak rendszeres ellenőrzés javasolt. A kezelés sebészi: lokális vagy szisztémás érzéstelenítésben a hereburkok kipreparálása után a hydrokele zsákot megnyitjuk, tartalmát leengedjük, és a funiculus gondos megkímélése mellett a herét kibuktatjuk. A hydrokele zsák falát resecaljuk (Bergmann szerint), vagy a here mögött összeöltjük (Winkelmann szerint), hogy ne záródhasson újra össze, ne recidiválhasson a betegség.

Ezt követően a herét a scrotumba visszahelyezve subcutan varrat és bőrvarrat következik. A fentiekkel ellentétben a gyermekkorban jelentkező veleszületett hydrokele műtétje során a processus vaginalis zárása az elsődleges. A műtét szövődményei: vérzés, fertőzés és a funiculus sérülése vagy megcsavarodása miatt jelentkező keringési zavar, és következményes here elhalás, illetve atrophia. A járóbeteg ellátó intézetekben korábban nyílt műtéti kezelés helyett a hydrokelét pungálták, tartalmát leszívták. Ez a módszer nem javasolt, mert vérzés, fertőzés léphet fel, valamint a hydrokele kiújulhat, hiszen a savós váladékot termelő nyálkahártya felületek megmaradnak.