Urogenitális betegségek

IV./1.3.: A méhtest további részeinek szerkezete

IV./1.3.1.: Myometrium

A méh falának legvastagabb, körülbelül 1,3 cm széles, simaizomsejt kötegekből álló rétege. A simaizom sejtek egymással összefonódó és kevés kötőszövettel elválasztott nyalábokat képeznek. Az izomsejt kötegek fő lefutási iránya szerint, három, egymástól nem élesen elkülönülő réteget lehet megkülönböztetni. A nyálkahártya alatti belső réteget (stratum subvasculare) főként a méh hossztengelyével párhuzamos nyalábok képezik. A myometrium legszélesebb rétege a stratum vasculare, körkörös és ferde lefutású kötegekből áll. A külső, stratum supravascularet, hosszirányú kötegek alkotják. A strarum vasculare az itt található számos értől szivacsos szerkezetet mutat.

A simaizom sejtek nagyok, körülbelül 50 μm hosszúak. Terhesség alatt jelentősen megnagyobbodnak, hosszuk akár a tízszeresére is nőhet. Új izomsejtek is képződnek. Ez együtt jár a myometrium kötőszövetének megszaporodásával is. Szülés után az izomsejtek száma és mérete is a nyugalmi szintre csökken, a méh nagysága a terhesség előtti állapotot megközelítő méretűvé válik. A cervix uteri izomzata kevésbé vastag, több kötőszövetet, nagyobb mennyiségű kollagén és rugalmas rostot tartalmaz. A belső rétegben főleg körkörös, a külsőben hosszanti elrendezésű simaizom sejt kötegek alkotnak hálózatot.

IV./1.3.2.: Perimetrium

Savós hártya (tunica serosa), amelyet rugalmas rostokban és erekben gazdag subserosa rögzít a myometriumhoz. A cervix elülső, hashártyával nem borított részén, laza rostos kötőszövet (tunica adventitia) képezi a legkülső réteget.