|
IV./2.4.: A gyermekágyi láz gyakori kórokozói: a streptococcusok
|
 |
A streptococcusok Gram pozitív, 0,6-1 micron átmérőjű, gömb vagy tojásdad alakú, láncszerűen elhelyezkedő baktériumok. A természetben igen elterjedtek, egyes fajai, mint a normál flóra tagjai, fellelhetők a szájüregben, légutakban, bélcsatornában, mások kifejezetten pathogenek. Osztályozásukat régebben haemolizáló képességükre alapozták, ennek alapján sorolták alfa és béta, illetve nem haemolizáló típusba őket.
A pathogen streptococcusok tenyésztési tulajdonságaik alapján 4 csoportba soroltatnak:
-
1) alfa-hemolizáló streptococcusok,
-
2) béta-hemolizáló streptococcusok,
-
3) Streptococcus faecalis (Enterococcus),
-
4) anaerob streptococcusok.
|
 |
Fontossága alapján kiemelkedik a béta-hemolizáló streptococcusok és a Streptococcus faecalis csoportja. A béta-hemolizáló streptococcusok legfontosabb képviselője a Streptococcus pyogenes. Tenyésztésükhöz natív fehérjét tartalmazó táptalajok, elsősorban véres agar használatos, de biztosítani kell B-vitaminokat és aminosavakat is, mert igényes baktériumok. A képződő telepek 0,5-1mm átmérőjűek, domborúak, színtelenek, béta típusú haemolitikus zónával övezettek, megjelenésük szerint mukoid, matt vagy sima lehetnek. A virulens törzsek mukoid vagy matt telepeket képeznek, M-proteintartalmuk révén. A streptococcusok ugyanis többféle antigént tartalmaznak törzseik szerint, amely szerológiai csoportba (A-D), ezeken belül típusba sorolásukat lehetővé teszi.
Releváns antigének:
-
- C-szénhidrát,
-
- M-protein,
-
- T- és R-antigének.
Az M-protein sejtfalfehérje, az A-csoportba tartozó streptococcusok meghatározója, s a virulenciájuk fő faktora.
|
 |
E csoport tagjai több mint húsz extracellularis metabolitot termelnek, legfontosabbak a sztreptokináz, hialuronidáz, sztreptodornáz, eritrogen toxin, haemolysinek. A Streptococcus pyogenes a legkülönfélébb tüneteket okozza, leggyakoribbak a légúti és torok tünetek, pharyngitis, pharyngealis angina, tonsillitis, szövődményként otitis, retropharyngealis tályog, sinusitis, tracheitis, bronchitis, pneumonia. Ha bőr a behatolási kapu, a következmény orbánc, phlegmone, lymphadenitis lehet, míg a női ivarszerveken keresztül kialakuló kórkép a gyermekágyi láz (febris/sepsis puerperali). A primér fertőzés után 2-3 héttel allergiás jellegű, késői vagy másodlagos megbetegedések alakulhatnak ki. Legjelentősebb közülük a rheumás láz, múló (migráló polyarthritis, chorea minor, erythema nodosum) és maradandó (chronicus rheumás billentyű endocarditis) szövődményeivel.
|
 |
IV./2.5.: ”Az anyák megmentője”: Semmelweis Ignác Fülöp
(U_IV_2_fejezet_1_hivatkozas)
|
|