I./3.4.: Hepatocellularis carcinoma – HCC

 

I./3.4.: Hepatocellularis carcinoma – HCC

I./3.4.1.: Általános megjegyzések

megjegyzés

A hepatocellularis carcinoma a leggyakrabban cirrhoticus májból indul ki. De lehet nem cirrhoticus hepatitis, metabolicus megbetegedés (haemochromatosis, Wilson-kór), vagy chronicus máj-mérgezés a háttérben (pl. aflatoxin). A képalkotás szempontjából is fontos, hogy háromféle formája van: (i) fokális, (ii) multifokális, (iii) diffúz. A fibrolamellaris típusú HCC külön entitás, fiatalok betegsége, gyakori benne a CT-vel is kimutatható meszesedés. MR-képe: T1 súlyozással enyhén hypo-, T2 súlyozással enyhén hyperintensiv jeladású.

I./3.4.2.: Ultrahang-vizsgálat – UH

Az első vizsgálat rendszerint az UH. Korai stadiumban echoszegény, inhomogen echomintázatú térfoglalás látható, ami a későbbiekben elhatárolódik, közepében necrosisra utaló jelek lehetnek. Az echomintázatra való hagyatkozás nem ad biztos diagnózist (pl. kicsiny hyperechogen laesio éppen olyan lehet, mint egy haemangioma). Gyakorlott kézben, jó teljesítményű UH-készülékkel kicsiny laesiók is kimutathatók. A májkapu nyirokcsomóinak megnagyobbodása jól detektálható. A HCC érinváziója is látható UH vizsgálattal. Színes Doppler-vizsgálattal hepatofugalis áramlás figyelhető meg.

I./3.4.3.: Számítógépes rétegvizsgálat – computed tomography, CT

fontos

CT-vizsgálattal hypodens (esetleg isodens) elváltozásként jelentkezik, rendszerint a cirrhosisos májban. Hypodens határoló zóna látható körötte az ép májszövet felé. Nagyon fontos tudni, hogy a jól vascularizált HCC a kontrasztanyagot a korai artériás fázisban halmozza, később, a portalis vénás fázisban isodenssé válik. A vénás fázisú vizsgálatokon jellegzetes a „kimosódás”, itt a daganat hypodens lesz. Ha a HCC kevésbé vascularizált, a kontraszthalmozás elhúzódó.

Több dinamikus felvételi sorozatot kell készíteni: artériás, portalis és vénás fázisban, valamint késői fázisban is, amikor a tok válik gyűrűszerűen hyperdenssé. A regeneratív és a dysplasticus nodulusok kontraszthalmozási dinamikája hasonló lehet, mint a HCC-éjé. Közepében lehet necrosisra utaló hypodensitás és kontraszthalmozási kiesés is. Az előbbiek miatt a multifokálitás kimutatására ajánlatos CT-angiographiát végezni, amelyen jól kimutathatók az arterioportalis shuntök is. Tudnunk kell, hogy a multifokális HCC nagyon kicsi nodulusai esetleg kimutathatatlanok maradhatnak még a trifázisos dynamicus CT-vel is.

I./3.4.4.: Mágneses rezonancia vizsgálat – magnetic resonance (imaging), MR(I)

feladat

Az MRI előnye, hogy igen jó a szöveti kontrasztja, ezért kicsiny laesiók is jól láthatóvá tehetők. Az MRI jó szöveti felbontásával alkalmas a fibrosis, haemorrhagia, necrosis, degeneratív eltérések (elzsírosodás) kimutatására. T1 súlyozással a HCC többnyire hypointensiv, de lehet, lehet iso- vagy hyperintensiv is. T2 súlyozással jeladása inhomogen, a májhoz képest gyakran erősebb jelű. A fokális formáknak lehet „tok”-juk. A (régebbi) bevérzések is jól elkülöníthetők. A T2 súlyozással erős jeladású nodulust HCC-nek tartjuk. Ha a nodulus T1- és T2-súlyozással is gyenge jelet ad, akkor feltételezhetjük, hogy vasat tartalmaz: sideroticus regereratív nodulus (lehet dysplasticus is).

A T1-súlyozással erős jelű nodulusok, ha iso- vagy hypointensivek T2-súlyozással, akkor legvalószínűbben dysplasticus nodulusok, vagy low-grade HCC-k. Érbetörés az MRI-vizsgálattal is jól demonstrálható. A T1 típusú kontrasztanyagtól kb. ugyanolyan eredményt várhatunk, mint a CECT-től (Contrast Enhanced Computed Tomography – kontrasztanyagos CT-vizsgálat): gyors, artériás fázisú halmozás várható, különösen, ha kicsiny a góc – ekkor egy gyors telődésű, kicsiny haemangiomától az különbözteti meg, hogy a HCC-nek gyors a kimosódása, a haemangioma viszont „tartja” a kontrasztanyagot. Mind CT-vel, mind MRI-vel a regeneratív dysplasticus nodulusok és a HCC kontrasztfelvételi dinamikája közti különbség differenciáldiagnosztikai értékű, bár a kétfajta elváltozás között előfordulhat átfedés. T2 típusú kontrasztanyagot (SPIO) adva, a T2-súlyozott képeken a laesiók jeladása a HCC differenciáltsági fokától függ. A HCC-ben nincs, vagy alig van Kupffer-sejt.

Last modified: Thursday, 31 October 2013, 3:08 PM