| |
I./4.4.: Terápia
|
 |
A májrák kezelésében nagyon fontos az onkológus, a hepatológus, a sebész, és a radiológus szoros együttműködése, konzultációja. A választandó kezelést jelentősen befolyásolja a daganat stádiuma.
Nagyon korai stádiumban a HCC kezelési lehetőségei közül elsőként a sebészi resectio választandó, amennyiben annak feltételei adottak, és a betegnél nem mutatható ki májon kívüli terjedés. A műtétet meghatározza a tumor mérete, elhelyezkedése és a májműködés. Child-Pugh A stádiumban végzett műtéteknél az 5 éves túlélés 70% lehet.
A másik kezelési lehetőség a májátültetés, amelynél egyaránt elfogadott a Milánói és a San Franciscó-i Kritériumrendszer. Az első szerint – amennyiben a tumor soliter – nem lehet az átmérője nagyobb 5 cm-nél, vagy legfeljebb három tumor van a májban, és méretük egyenként nem haladja meg a 3 cm-t. A San Francisco-i, kibővített kritériumok szerint egyetlen tumor esetében akkor végezhető el a transzplantáció, amikor a tumor mérete nem haladja meg a 6,5 cm-t, vagy legfeljebb 3 tumorgóc van, amelyek közül a legnagyobb kisebb, mint 4,5 cm és a teljes tumor méret nem haladja meg a 8 cm-t. A Milánói Kritériumok szerint végzett májátültetések 5 éves túlélése 61% körüli.
|
 |
A májrák kezelésében jelentős előrelépés volt az intervenciós radiológia területén bekövetkezett forradalmi változás. A perkután alkoholos infiltrációt részben felváltják a perkután ablációs technikák (radiofrekvenciás abláció (RF), lézeres abláció, mikrohullámú daganatroncsolás). Az ablációs kezelések azoknál a betegnél javasoltak, akiknél a sebészi resectio nem végezhető el, akiknél érdemes várni a folyamat kiterjedtségének megítélésére a tervezett nagy májműtét előtt, illetve olyan betegeknél, akiknél a helyi kezeléssel csökkenteni kell a daganat méretét („downstaging”) a máj- transzplantációs listán tartáshoz.
Palliatív célból endovascularis kezeléseket is alkalmaznak, ezek közé tartoznak a transarterialis embolisatio (TAE), transarterialis chemoembolisatio (TACE). A gyógyszerkibocsátó embolizációs gyöngyök tovább növelték a beavatkozások pontosságát és hatékonyságát. Az yttrium-90 (Y90) radioizotóppal végzett radioembolizáció a májparenchyma lényeges károsodása nélkül részben az embolizációval, részben a nagydózisú sugárzással roncsolja a daganatot.
Előrehaladt májtumorban, amikor intervenciós radiológiai beavatkozás sem végezhető, azonban a májfunkció megtartott (Child-Pugh A stádium), a célzott molekuláris kezelés jön szóba. Májrákban a multikináz-gátló, orális sorafenib volt az első szisztémás neoangiogenesist gátló gyógyszer, amellyel túlélési előnyt igazoltak. A sorafenib gátolja – többek között – a daganat kialakulásában fontos szerepet játszó szerin-treonin-kinázokat, VEGF és PDGF receptorokat. Gyakori mellékhatása a hasmenés, kéz-láb bőrreakció, fogyás.
A szisztémás chemoterápiának napjainkban nincs helye a hepatocelluláris carcinoma kezelésében.
|
|