 |
I./4.5.: Szűrés
A daganat korai felfedezése nagy jelentőségű. A kórismézés és a kezelés utóbbi években bekövetkezett fejlődése miatt a HCC kórjóslata javult. Az időben – nagyon korai és korai stádiumban – felismert májrák a rendelkezésre álló kezelési lehetőségekkel meggyógyítható, a túlélés jelentősen növelhető. Ezért a veszélyeztetett betegek szűrése kiemelt fontosságú. Fokozott kockázatúak a HBV-hordozó, 40 évnél idősebb ázsiai férfiak, az 50 évnél idősebb ázsiai nők, a 20 évnél idősebb afrikai betegek, a krónikus B-hepatitisben és a B-cirrhosisban szenvedők, különösen nagy HBV-DNS koncentráció esetében. Veszélyeztetettek a krónikus C-hepatitises betegek még a tartós vírusmentesség kialakulása után is, illetve minden beteg, akiben a májzsugor már kialakult, és akinek családi onkológiai kórelőzményében HCC szerepel.
Az elsődleges májrák kialakulása elkerülhető minden olyan környezeti tényező kizárásával, illetve kezelésével, amely cirrhosishoz vezet (alkoholfogyasztás, elhízás, zsírmáj, steatohepatitis, II-es típusú cukorbetegség), a HBV-, a HDV- és a HCV-fertőzés megelőzésével, a HBV elleni aktív védőoltással, a higiénés rendszabályok betartásával. A májrák gyakoriságát csökkenti az időben megkezdett és helyesen alkalmazott, célzott HBV-, HDV- és HCV elleni kezelés is.
Az elsődleges májrák szűrésében a képalkotó vizsgálatok – ultrahang, MDCT, MR – alapvető jelentőségűek. Az ultrahang elsődleges eljárás, amelynek a HCC kimutatását illetően érzékenysége 59-89%, fajlagossága 75-94%. A kontrasztanyagos ultrahang tovább növeli a technika érzékenységét és a kórisme pontosságát. A májzsugorban szenvedő betegek hasi ultrahang-vizsgálata hathavonta szükséges. Az ellenőrző vizsgálatok gyakorisága a kockázattól és a tumor változásától függően 3 hónapra növelhető.
|
|