Urogenitális betegségek

III./1.2.: Mellékhere (epididymis)

A herét félhold alakban veszi körül; annak felső és hátsó részére ráboruló, vele összenőtt, kb. 6 cm hosszú szerv. Anatómiai értelemben három része van: a caput epididymidis (globus major), mint a mellékhere vaskosabb feje a here felső pólusával van összenőve, a fej folytatása a here hátsó szélén a vékonyabb test (corpus epididymidis), ez a még inkább elkeskenyedő cauda epididymidisbe (globus minor) megy át az alsó herepólusnál, ahol majd visszakanyarodva a ductus deferensben folytatódik.

Szövettanilag a mellékherének csak két része különíthető el a benne futó csatornák alapján: a caput epididymidisben a 10-20 db ductuli efferentes testis és a ductus epididymidis egyaránt fellelhető, míg a mellékhere többi részén csak az utóbbi csatorna van jelen.

A heréhez való rögzítése a lig. epididymidis superius (a mellékhere fejét rögzíti a here felső pólusához) és a lig. epididymidis inferius (a mellékhere farki részénél) segítségével történik. A tunica vaginalis testis a mellékhere fejét is beborítja. A mellékhere csak medialisan nőtt össze a herével, lateralisan a két szerv között mély bevágást, a hashártyával bélelt sinus epididymidist (bursa testicularis) találjuk.

A periorchium és epiorchium egymásba való áthajlása (mesorchium) a mellékherétől medialisan kapcsolódik a heréhez. Ennek a kettőzetnek a jelentőségét az adja, hogy itt lépnek be a here és mellékhere erei. A mellékhere artériái és vénái a here vérellátásában tárgyalt erekkel azonosak.