Innovációmenedzsment

I./1.6.: Az innováció gazdasági haszna és a versenyképesség

Ha a tudástársadalomra vonatkoztatva vizsgáljuk az innováció sajátosságait és komplex kihívásrendszerét, azt látjuk, hogy ott nemcsak a több információ szükségessége, hanem a más típusú tudás kialakításának kényszere is felmerül. Ezt fokozza az is, hogy a különböző stratégiák mentén definiálható erős piaci versenyben a hangsúly a társadalmilag és környezetileg értékes innovációk kidolgozására helyeződik. Ennek megfelelően a versenyképesség növelése egyre inkább a társadalmi értékeknek megfelelő innovatív termékeken keresztül valósul meg.

Korunkban a tudás fő gazdasági forrássá, a tanulóképesség és tanulási készség az alkalmazkodás kritériumává válik az egyén, a cég, a lokális közösség, a nemzetek, nemzetek feletti szerveződések és a világ, mint globális rendszer szintjén. Az innováció a gazdasági növekedés hosszú távú, stratégiai hajtóereje, és az innovációs folyamatoknak meghatározó szerepük van egy vállalat, régió vagy nemzet versenyképességének javításában. A tudásalapú gazdaságban a tudás tőkeképző szerepe megnő, és folyamatossá válik az innováció piaci megjelenése. Az innováció menedzselése a modern társadalom egyre meghatározóbb feladatává válik, ahogy az innovativitás ma a versenyben való fennmaradás képességének alapvető kérdése lesz. Az innovációnak megfelelő környezet és struktúrák kialakítása, illetve az innováció természetének és hatékony menedzselhetőségének megértése jelentőssé válik.

A sikeres társadalom kreatív és innovatív, ösztönzi a tudásbázis növelését, és megteremti az új tudás alkalmazásához szükséges intézményi, piaci stb. feltételeket. A gazdaságpolitikai hangsúlyok egyre inkább a tudás alapú gazdaság feltételrendszereinek biztosítására irányulnak, amelynek meghatározó alapja az innovációképesség.

Az innováció egyre nagyobb hatást gyakorol a gazdasági folyamatokra, és stratégiailag határozza meg versenyképességet, így hát nem meglepő, hogy a versenyképesség növelésének célkitűzését a szakpolitika szintjén alapvetően az innováció támogatásaként interpretálják, és ennek megfelelő részcélokká transzformálják. Ez az elmúlt évtizedekben megkövetelte, hogy a korábban elhanyagolt, a gazdaság szempontjából csupán input és output szinten figyelembe vett technológiai fejlődést megtestesítő innováció folyamatának „fekete dobozába” (Rosenberg, 1982) betekintsünk, és annak átviteli függvényének megismerésén túl, ennek okait is elkezdjük feltárni.

A versenyképességhez nagymértékben hozzájáruló innovációpolitika komplex direkt és indirekt hatásokat fejt ki a társadalomra és gazdaságra (foglalkoztatás, életszínvonal stb.), illetve más szakpolitikákra is. A legújabb innovációpolitikai szemlélet már az egyes gazdasági részpolitikák összehangolására törekszik, aminek középpontjában az innováció támogatása található. Az új, egyre terjedő megközelítés a gazdaságpolitika fő feladatának tekinti az innováció előmozdítását, az érintett terület közötti új kapcsolatok létrehozásával és intenzívebb ellenőrzésével elősegítve az innováció generálását, ahogy ezt az EU Innovation Union (Európai Bizottság, 2010a) kiemelt, a Europe 2020 stratégiához (Európai Bizottság, 2010b) fűződő kezdeményezése is tükrözi.