Innovációmenedzsment

I./2.4.: Második generációs schumpeteri modellek és a tudásintenzív üzleti szolgáltatások

A második generációs schumpeteri modellek Gallouj (1994) nevéhez fűződnek, aki a korábbi modellekből kiindulva, azokat új dimenziókkal kiegészítve, alkotta meg modelljeit. A modellek a tudásintenzív üzleti szolgáltatásokat (KIBS – Knowledge Intensive Business Services) megvalósító külső tanácsadói szervezetek szerepének fontosságát és az innovációs folyamatra gyakorolt kapacitásnövelő hatását mutatja be. E tanácsadó szervezetek nemcsak kiegészítő forrásai az innovációs folyamatnak és azt megvalósító vállalkozásoknak, konzorciumoknak, hanem meghatározó, „együttinnováló” (co-innovation) szerepet kaphatnak a folyamatban.

A kis- és középvállalatok vonatkozásában ez egészen az „innovációs bába” szerepéig is elmehet, ami természetesnek vehető, hiszen az erőforrások ez esetben fókuszálnak a kulcskompetenciákra, a kkv-k pedig alapvető kapacitáskorlátokkal konfrontálódnak [mint a K+F és marketing hatékonysági és szinergia-problémái, a kommunikációs képességek, menedzselési és szervezet-kialakítási gondok, az innováció védelme (Bughin and Jacques, 1994)]. A tapasztalatok szerint, bár a nagyvállalatok hatalmas összegeket fektetnek a kutatás-fejlesztésbe, a legtöbb innováció a kis- és középvállalkozásoknál születik. Ez egy fontos tényt igazol, miszerint a kkv-k innovatívak lehetnek, így ezek támogatása lényeges a gazdasági hatások vonatkozásában. Ennek megfelelően a nagyvállalatok mellett a kkv-k viszonyában is tanácsadói, tudásintenzív szolgáltató rendszer jön létre részben állami segítséggel, részben üzleti alapon – országa válogatja.

5. ábra: Második generációs schumpeteri modell Schumpeter első modelljéből származtatva [Gallouj (1994) alapján

6. ábra: Második generációs schumpeteri modell Schumpeter második modelljéből származtatva [Gallouj (1994) alapján

A tudásintenzív üzleti szolgáltatások keretében az innovációképességükben sajátosan korlátozott kkv-k részére legtöbbször az érték létrehozásánál meghatározó immateriális eszközöket bocsájtanak rendelkezésre. Ezek a tudásintenzív szolgáltatások kooperatív termelői lehetőségekként jelennek meg egy sokelemű tanácsadói szolgáltatás keretében, ahol a tanácsadó a megrendelővel együttműködve hozza létre az innovációt. A konzulens akár minden szükséges fázisnál bábaként „kíséri” végig a terméket, így társinnovátorként vesz részt a folyamatban.

Az üzleti szolgáltatások alapvetően két csoportra bonthatók: tudásintenzív üzleti és működtetési szolgáltatásokra (Európai Bizottság, 2003a). Lényeges, hogy a tudásintenzív üzleti szolgáltatások, bár a folyamatban az adott problémához pontszerűen nyújtanak információt és tudást, ezt folyamatszemlélettel és interdiszciplináris tudásra építve, specifikus szakterületeken igénybe vehető szakértői ismeretekkel, interaktív, holisztikus módon teszik. Így tudásalapú, intermedier szolgáltatásként a problémafeltárásban, elemzésben, diagnózisban, problémamegoldásban is részt vállalnak. Külső és több forrásból elérhető információ biztosításával, a módszerek, a szervezet stb. átalakításával segítik az innováció létrehozását, amelynek során kölcsönös tanulási folyamatban koprodukált képességek érvényre jutását figyelhetjük meg.

Az innovációs folyamatok komplex jellegének felismerése magával vonja a legtöbbször elhanyagolt, nem technológiai jelegű tudások figyelembevételét, így a szolgáltatások nemcsak magára a műszaki komponensre koncentrálnak, hanem annak megvalósíthatóságának külső feltételrendszerére is. A tudományos és műszaki tudás mellett más, lényegi szerepet betöltő tudásokat csatornáznak az innovációs folyamatokba, aminek során az elhanyagolt hallgatólagos vagy néma (tacit) dimenzió kiemelt szerepet kap (Európai Bizottság, 2003b).

A technológia alapú, tudásintenzív üzleti szolgáltatások mérnöki és technikai feladatokat, műszaki tanácsadást, képzéseket és K+F-tevékenységeket is magukban foglalhatnak. E szolgáltatást végző cégek fontos szerepet kaphatnak a környezeti scanning, pénzügyi, marketing, kereskedelmi, iparjogvédelmi, belső scanning (tudásbázis, szervezeti felépítés, szervezetmenedzselés) problémák megoldásában. A tanácsadók a kkv-k által igénybevett szolgáltatásokkal segítik a piaci és szabályzási környezethez való alkalmazkodást. A szolgáltatást nyújtó szervezetek köztes innovációtámogató, tudás- és innovációs kapcsolati brókernek („tudásbróker” - Reich, 1991) is tekinthetők, amelyek hálózatban mozgó interdiszciplináris közeledéssel rendelkező szakemberekre támaszkodva valósítják meg szolgáltatásaikat.

A tudásintenzív üzleti szolgáltatások kiegészítő innovációs előnyt jelentenek, segítenek mérsékelni és megosztani a kockázatot, az innovációs folyamatok katalizálásával felgyorsítják a versenyt. E szolgáltatások a teljes európai hozzáadott érték több mint felét (2004-ben már 54%-át) teszik ki, és az ezeket megvalósító szervezetek fontossá válnak, mint az innovációt generáló aktorok (Európai Bizottság, 2004a). A hozzáadott érték növekvő mértékben származik a termékhez kötődő szolgáltatásokból, amelyekbe a termék beágyazódik. Tény viszont az is, hogy bár a szolgáltatási szektor adja az EU gazdaságának 70%-át, a tudásintenzív szolgáltatások még mindig fejletlenek (Európai Bizottság, 2010a).

A tudásintenzív szolgáltatást nyújtó szervezetek kiegészítő innovációs eszköztárat jelentenek a kkv-k számára (Teece, 1986); az innováció forrásai, hordozói és elősegítői (Miles, 1994; Bilderbeek, 1998). Ennek megfelelően információforrások, híd- és interfész-funkcióval rendelkeznek a megrendelő és a környezet között, a megrendelő innovációs kapacitását erősítik, fejlődési képességeit katalizálják, és mindezeken túlmenően, ko-innovátorokként vesznek részt a megrendelő innovációs folyamataiban.

A második generációs innovációpolitikák sok gazdasági szereplő tevékenységében továbbra is fontos szerepet játszanak, és bár még nem minden területen forrtak ki teljes egészében, tisztán körvonalazódni látszik egy újabb szemlélet, az innovációpolitikák harmadik generációja is. Az új innovációpolitika hátterében az egyes gazdasági részpolitikák összehangolt gyakorlata áll, amelynek középpontjában az innováció támogatása található. Az innováció kérdésköre nem csak a K+F gyakorlatát érinti, hiszen a gazdaságpolitika fő feladatának tekinthető az innováció előmozdítása. Az innovációpolitika nemrég kezdte felismerni a tudásintenzív üzleti szolgáltatások kiemelt szerepét az innovációs folyamatokban és explicit módon hangsúlyozni a harmadik generációs innovációpolitikában e folyamatok támogatásának szükségességét (Európai Bizottság, 2002).

A tudásalapú gazdaság egyre fontosabbnak ítélt elemét képezi a kkv-k segítése az innovációs folyamatok sikeres megvalósulásához szükséges tudás elérhetőségének és megfelelő áramlásának biztosításával és további támogatásuk az implementáció során is. Bár az innovációs rendszerek (NIR - nemzeti innovációs rendszer, RIR - regionális innovációs rendszer) fókuszba helyezik a hídképző intézmények támogatását, amelyek intermedier résztvevőként [technológiai brókerek, technológiatranszfer központok, konzulensek, innovációs központok stb. (Den Hertog és Bilderbeek, 2000)] segítik az innovációs folyamatokat, a tudásintenzív üzleti szolgáltatásokat megvalósító szervezetek az innováció egyik legfontosabb hordozói.

A fentieket jól példázza, hogy az EU az innovációt a Europe 2020 stratégia (Európai Bizottság, 2010b) „szívébe” helyezte, és az egyik legnagyobb kihívásának tekinti annak stratégiai megközelítését. Közép- és hosszú távon minden szakpolitikai eszközt, intézkedést és finanszírozást úgy kell tervezni, hogy az hozzájáruljon az innovációhoz. A legmagasabb politikai szint stratégiai célokat tűz ki, rendszeresen monitorozza az előrehaladást, és elhárítja a késedelmek okait. Ennek terveit, feladatait és monitoring folyamatait foglalja magába az EU Innovation Union kezdeményezése, amely hangsúlyozza a kkv-k részére a kedvezőbb üzleti környezet kialakítását, a szellemi tulajdon védelmét, valamint az intermedier intézmények lényegi szerepét (Európai Bizottság, 2010a).

A leírtak alapján jól látható, hogy a külső tudás felé növekvő nyitottsággal egyre jobban felbomlik az innovációs folyamat klasszikus, közel zárt módon történő megvalósulása, amely megközelítés ma már nem versenyképes és nem tükrözi a valós folyamatokat. Fokozottan előtérbe kerül a „nyílt innováció” (open innovation, Chesbrough, 2003), amely teljes attitűdváltást, új eszközök és innovációszervezési módszerek megjelenését [pl. technológiai platformok, közös technológiai kezdeményezések, a köz- és a magánszféra együttműködése (public-private partnership)] jelenti az innováció szervezésében.