Innovációmenedzsment

I./3.2.2.: Várakozásmenedzsment

A radikális innovációk keletkezési dinamikájának megértése alapvető fontosságú. E problémához két irányból közelíthetünk: a dinamikus struktúrák, illetve a szereplők oldaláról. A struktúrák oldaláról közelítő irányzat a trend-extrapoláció módszerét kívánja elsősorban hasznosítani. Így, az a várakozása, hogy legalább az innovációk új generációja megjelenésének szükségszerűsége trendelemzéssel megjósolható legyen. Ha a problémát a szereplők, cselekvők oldaláról közelítjük meg, az az alapfeltevésünk, hogy a rendszer meghatározatlansága viszonylag nagy még akkor is, ha a szereplők tömeges cselekvéseiben trendek jönnek létre, és ez lehetőséget ad arra, hogy „hajmeresztő” próbálkozásokkal hozzunk létre radikálisan újat.

E vonatkozásban sajátos jelentőséget kap a várakozás. A várakozásban a szereplők a jövőhöz való viszonyukat, a kívánt és megvalósítható (vagy nem kívánt és nem megvalósítandó) jövőalternatívát fogalmazzák meg és foglalnak állást mellette vagy ellene, a jövő befolyásolása általuk ismert feltételrendszerének függvényében.

Nagyon fontos észrevennünk, hogy erős strukturális és információs bizonytalanság és tudatlanság körülményei között, radikális innovációkra törekedve, a várakozások önálló jövőformáló szerepet kapnak, hiszen racionális, hogy választott várakozásunknak megfelelő irányban kezdjünk mozogni. Várakozásra mindenképpen szükség van, ez a szerep elkerülhetetlen. A várakozásoknak bizonytalanságcsökkentő és ezzel orientáló funkciójuk van, mivel szerepet kapnak abban, hogy stratégiai szövetség, robusztusság jöjjön létre egy bizonytalan projekt megvalósítására vagy éppen megakadályozására – lásd emberi klónozás. Az innovációs folyamat különböző fázisaiban a folytathatósághoz akár különböző szereplőknek az előző fázisokhoz képest esetleg változó irányba hangolódása, új szereplők be-, régi szereplők kilépése, új összhang lehet szükséges.

Nem véletlen ezért, hogy innovációkutatók kezdeményezésére jött létre a nemzetközi „várakozások hálózata” 2002-ben. Ennek az a feladata, hogy elsősorban a műszaki fejlődéshez kötődő várakozásokra koncentrálva, a kutatás rendszeres fórumául szolgáljon. Olyan fennálló trendek mellett, amelyek befolyásolhatatlannak mutatkoznak az adott szereplő számára, az izgalmas kérdés csak azok felismerése. De a történelemben kialakuló trendek tömeges cselekvések koordinálódásával létrejövő, hosszabb-rövidebb időre stabilizálódó jellegűek. Ezek valamilyen szintű szereplők számára nemcsak követhetők, hanem akár modulálhatók: „a történelem” trendjei a társadalom egésze, a lokális kis környezetben megjelenő egyes trendek az egyén számára.

A műszaki fejlődés területén a legismertebb trend a félvezetőgyártás fejlődése az ún. Moore-törvény szerint. A Moore-törvénnyel kapcsolatban kell arra rámutatni, hogy hasonló jóslatok akkor válnak önmegvalósító jellegűvé, trenderősítővé, ha sikerül stratégiai játékokba illeszkedniük. Ekkor a kialakuló játékban tömegesen rekrutálódnak olyan szereplők, akik stratégiájukat a jóslatnak megfelelően építik fel. Így a jóslatok kötelező mértékké lesznek, s mivel performatív (cselekvésre késztető) erejük van, hozzájárulnak ahhoz, hogy az eredetileg kaotikus cselekvések a megjósolt irányba rendeződjenek, és a trend önfenntartó jellegűvé váljék.

Az ilyen trendek fennmaradása tehát alapvetően két tényezőtől függ. Az egyik, hogy a trend környezete stabil marad. A másik az, hogy fennmaradjon a szereplők elkötelezettsége az adott stratégiai játék iránt, s a teljesítményeket kölcsönösen a kialakuló, majd fenntartott fejlődési pályához, várakozáshoz, prognózishoz mérjék, és ennek megfelelően tervezzék saját tevékenységüket. Fontos megjegyezni, hogy a trendek mellett szinte mindig találunk olyanokat, akik ettől eltérően cselekszenek. Ezekből toborzódhatnak a radikális innovációk következő aktorai (Hronszky és Várkonyi, 2006).

A várakozások mindig értékelő jellegűek, ennek megfelelően a remények és félelmek kategóriájába sorolhatók. Nyilvánvaló, hogy az új technikák kifejlesztői, különösen annak kezdeti szakaszában, a reményeket hangsúlyozzák. Azt mondhatjuk, hogy a pozitív várakozások a radikális innovációkban inherens bizonytalanságot a fejlesztő javára csökkentik. Ez részben megtörténhet a problémakör megvilágításában elfogadni kívánt tényalapnak a fejlesztő javára való körülhatárolásával. Szerepéből következően a fejlesztő igyekszik a neki kedvező tényezőket előtérbe állítani, s lehetségesnek mutatni az előnyös konklúziót, még akkor is, ha a legkifinomultabb SWOT elemzésre kényszerül. Másrészt arról van szó, hogy „vállalkozói” perspektívával pozitívan értékelik ugyanazt a tényanyagot, amit a radikális innováció lehetséges ellenzői aggódva értékelnek. A közeg bizonytalansága viszont mindkét álláspontot jogosulttá teszi.

Szükség van tehát a várakozásdinamika lehető legjobb megismerésére és a várakozások minőségi kontrolljának fejlesztésére. Magas szintű az a várakozás, amelynek nagy az információtartalma, meggyőző és performatív, azaz cselekvésre ösztönző erejű.

Az előbbiekben jelzettek miatt a várakozások sajátos ciklikus dinamikájúak (lásd a 9. ábrát). Radikálisan új törekvések, tudományos áttörések megsejtésekor, megbontó új technikák/termékek kialakulásakor egyfajta optimizmus jelenik meg fejlesztők részéről. Az optimizmusnak gyakorlati funkciója van: a bizonytalan közegben kellő támogatás, a kutatásokhoz szükséges „védett tér” megszerzése, biztosítása.

9. ábra: A technológiai fejlesztések ígéretei és a velük szemben támasztott követelmények dinamikája Brown, Rip, és Lente alapján (2003)

A várakozásokban szükségszerűen van retorikai elem is, mivel ez funkcionális a támogatás megszerzésében. Bizonyos várakozásokban döntőnek bizonyulhat a retorikai rész, noha képes lehet egy ideig trendkialakuláshoz vezető stratégiai játékra ösztönözni. Talán a legkirívóbb példaként említhetjük a „dotcom”-éveket, amikor életképesnek tűnő ötletek felkarolása, kockázati tőkével való gyors ellátása, majd tőzsdére vitele meghatározónak tűnt a versenyelőny megszerzésében.

Az infokommunikációs ipar szükségszerűen erősen bizonytalan fejlődési kilátásait elég sok szereplő, szakértő, befektető, bankár, vállalkozó értékelte nagyon magasra ahhoz, hogy stratégiai játék és annak alapján rövidebb trend alakuljon ki. A felfokozott várakozások következtében ezek a részvények erősen felülértékelve kerültek forgalomba. A várakozási kínálatot egy idealizált e-fogyasztóra szabták, aki aláveti magát az illúziót (hype) generáló aktorok racionalitástól elrugaszkodott várakozásainak, amelynek eredménye a 90-es éveket követő kiábrándulás időszaka lett. A Gartner-csoport (2005) tíz éve rendszeresen készít elemzéseket túlzott várakozások, illúziók kimutatására. Talán a legismertebb eredményük a dotcomcégek bukásának megjóslása volt 1999-ben.

Izgalmas terület a várakozások megfogalmazása a radikális innovációs rezsimmel (lehetséges radikális innovációk nagy, összefüggő csoportjával) kapcsolatban. A genetikai kód megfejtése olyan széles körű alapot nyitott, amelyre radikális orvosi várakozások építhetők fel. Néhány példa: génterápia által lehetővé válhat az emberi, növényi és állati génállomány szabályozása is; a génterápia 5-10 éven belül általánosan használt eljárássá válhat számos betegség kezelésében; megvalósulhat az egyén genomjának megfelelő, irányított gyógyszerbevitel is a mellékhatások kivédése érdekében; a konvergens technológiai fejlődés a genetika által lehetővé teheti az egyénre szabott gyógyítást.

A szükségszerű nyitottság miatt minden innováció kezdeti szakasza, illetve a radikális innovációk dinamikája várakozások versengése is. A várakozások a kialakuló variációs dinamika belső szelektorai, akkor, amikor a megvalósult „termék” még nem mutatható fel. Tipikus ilyenkor a csapdahelyzet kialakulása. Ez azt jelenti, hogy a dinamikában betöltendő funkciója miatt jó esély lehet arra, hogy túl optimista legyen az a vízió, szcenárió, ami a várakozást megalapozta. Ezért válság léphet fel, amit két folyamat egybeesése segít elő. Egyrészt kiderül, hogy akár nagyságrendileg több forrásra is szükség lehet sokkal hosszabb ideig, mint azt feltételezték (gondoljunk kirívó esetként a fúziós reaktorok példájára), másrészt beruházás-visszavonásra készülhet a támogató, mivel saját „remény-kiábrándulás” ciklusa kiábrándulás szakaszán kezd mozogni. Ez a problémahelyzet és dinamika természetesen periodikusan ismétlődhet az innovációs folyamat minden eleménél (fejlesztésnél, demonstrációnál stb.).