|
I/1. A gerinc vizsgálata
|
|
A fejezet célja azon gerincbetegségek bemutatása, melyek a nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti, gáttáji fájdalmakban, mozgáskorlátozottságban, esetleges deformitásokban jelentkeznek.
I./1.1. Definíció
A gerinc testünk vázát alkotó, tengelyét képező, mobilis és mégis stabil mechanikai szerkezet. Az egymást követő, oszlopszerűen elhelyezkedő funkcionális egységek a sagitalis síkban a test statikáját, rugószerű működésével, a koponya rázkódásmentes alátámasztását szolgálja. Védi és hordozza a mellkasi- és hasi szerveket, valamint közvetett módon a
végtagokat. A gerincvelőt védve kapcsolatot tart fenn a neuronális szabályozáson keresztül a központi idegrendszer és a periféria között. Ennek megfelelően jelentkező tünetek, melyek sokszínűek lehetnek utalhatnak a megfelelő funkcionális egység betegségére.
I./1.2. Anamnézis
|
|
A vizsgálat első lépése a részletes anamnézis felvétele.
A fájdalom többnyire a beteg vezető tünete. Tisztázandó a fájdalom kialakulásának ideje, mely nem mindig esik egybe az orvoshoz való fordulás idejével. A fájdalmat kiváltó ok, az azt provokáló helyzet, mozgás, munka, életkörülmények ismerete látszólag nem szorosan kapcsolódik az anamnézis felvételhez, de mégis a beteg pszicho-szociális helyzetének megbecslése segít a panaszok objektívebb értékelésében.
A fájdalom jellege. Mozgással összefüggő fájdalom általában degeneratív betegség, vagy jóindulatú kórképre utal. A nyugalomban, vagy éjszaka jelentkező panaszok daganat, vagy gyulladásos megbetegedést feltételeznek. Fontos tényező a fájdalom hely és kisugárzása. A gerinc szegmentális felépítéséből eredően a tünetek perifériás jelleggel is felléphetnek. Így a vizsgálónak nélkülözhetetlen a megfelelő neurológiai ismeretek és vizsgálóeljárások ismerete.
I./1.3. A gerinc vizsgálata
|
|
Már a beteg bejövetele, levetkőzése, majd a beteg megjáratása segít abban, hogy funkcionális helyzetben, egy kicsit elvonva a beteg figyelmét önmagáról megszerezzük az első benyomásunkat. Elsősorban teherviselő ízületi eltérések (végtag hosszkülönbség, ízületi fájdalom, vagy gyulladás jelenlétét is felismerhetjük), illetve az esetleges szuperpozíciókra utaló jelek is segítenek a későbbiek megítélésében.
Az előttünk álló beteg minden irányú megtekintésével információt nyerünk, a gerinc, illetve a test bármely aszimmetriájáról. A vállak és a medence vízszintes síkhoz való viszonyát is jegyezzük fel. Ferde medence (dőlés) esetén az alsóvégtagok hosszának meghatározása szükséges. Hosszkülönbség esetén funkcionális scoliosist találunk.
Nyaki gerinc vizsgálata:
A nyaki gerinc deformitásai viszonylag ritkák, antalgiás tartás, torticollis, scoliosis, valamint Klippel-Feil szindróma esetén rövidebb nyakat, és lenőtt hátsó hajvonalat találunk.
A fájdalom helyének meghatározásakor, az izomzat (paravertebralis, trapesius) tónusát, esetleg állagát, hőmérsékletét vizsgáljuk tapintással.
Kompressziós jellegű fájdalmak esetén, a fejtető lenyomásával, a csigolyák processus spinosusainak ütögetése jelentkező fájdalom az érintett szegmentum helyét mutatja meg.
A végtagokba kisugárzó fájdalom, esetleg érzéskiesés, paraesthesia gyöki tünetet igazol, mely pontos neurológiai vizsgálatot igényel (az adott szegmentum tisztázása, periferiás idegi tünetek, kéz finom mozgások vizsgálata mellet).
Háti gerinc vizsgálata:
A gerinc megtekintésekor a gerinc deformitás jellegének és helyének meghatározása a következő lépés. A sagitalis görbület pontos jellemzése, mellett az oldalirányú eltérések leírása következik.
Az oldalirányú scoliosis kompenzáltságának meghatározása során a vertebra prominens (C7) processus spinosusa és a farpofák között egy a talajra merőleges egyenes húzható. Amennyiben ez nem egy egyenesbe esik a scoliosis dekompenzáltságát találjuk.
Csigolya elváltozások másik jellegzetes tünete a bordapúp jelenléte, melyet csigolyarotatio okoz.
|
|
Legegyszerűbb vizsgálat a beteget álló helyzetéből csípőben 90 fokban előrehajlítjuk (hyperfelxiós teszt). Pozitív esetben a csigolya rotatio következtében a scoliosis konvex oldalán a csigolyák processus transversusai a rotatio mértékének megfelelően a sagitalis síkba fordulnak, mindezt felerősítik a costotransversalis ízületekben szalagosan rögzült bordák (bordapúp). Ebben az esetben strukturális scolosisról beszélünk.
Funkcionális scoliosis esetén a hyperflexiós vizsgálat során nem találunk felső test aszimmetriát.
Strukurális gerinc deformitások állapot jellemzője a gerinc mobilitása:
-
Mindkét oldalra történő hajlítás (bending-teszt) során láthatóvá válik a mozgástartományban való eltérés, a gerinc tengelyében való húzással is jellemezhető a gerinc merevsége vagy mobilis volta.
-
A háton hasonlóan, mint a nyaki szakasznál itt is megtapintva az izomzatot nyomásérzékenységet, fájdalmat , izomspasmust, körülírt, nyomásérzékeny myogelosisos csomókat tapinthatunk.
A vállakat lefelé nyomva, sarkra zökkenés, a processus spinosusok ütögetése is fájdalmat provokálhat a megfelelő szegmentumot megjelölve.
A háti gerinc mozgásait jellemezhetjük:
-
A törzs előrehajlásakor a C7 és Th12 csigolyák processus spinosusainak távolságával- Güntz-jel – normál esetben 4-6 cm.
-
A háti kyphosisának mobilitásának vizsgálatával- az előrehajolt testhelyzetből a hát homorítását nézzük (normálisan a háti kyphosis eltűnik).
Costovertebralis ízületek vizsgálata, melyet a mellkas tágulásával tudjuk kifejezni. A mellbimbó vonalában megmért körfogat növekedés (belégzés alatt) normál esetben 7-8 cm, vagy annál nagyobb.
Ágyéki gerinc vizsgálata:
|
|
Hasonlóan a fenti két szakaszhoz itt is a deformitások, mozgáskorlátozottság, a fájdalom jellege mellet, a lokális és kisugárzó fájdalmak meghatározása a legfontosabb.
A lumbalis szakasz gerincünk legmozgékonyabb része.
Az ágyéki gerinc flexio mértékének maghatározása referencia pontokhoz mért távolságok leírásával (kézujj-talaj esetleg – bokák, térdekhez vonatkoztatott távolságok).
Schober-jel vizsgálata során az S1 csigolyától mért 10 cm-es távolság növekedését mérjük a gerinc előrehajlásánál, mely normálisan 5 cm felett van. Az lateralis irányú mozgások esetén 20-20 fok tartható normálisnak. Az oldalra hajlást a combon vezetett kézujj végének kiinduló pont és végponton való lemérésével is jellemezhetjük.
Rotatiós mozgás az ágyéki szakaszon 10-10 fok terjedelmű. Az l1 csigolyától lefelé két csigolya közötti rotatio 1-2 fok között fiziológiás. A rotatio fokozódása, rotatios instabilitást eredményez, mely az érintett csigolyák degeneratív megbetegedésének fontos jele.
A sacro-iliacalis ízületek, mivel feszes ízületek, passzív elmozdulással vizsgálhatók, mely, ha fájdalmat provokál az ízületben fennálló izgalmi állapotra utalnak. Ez történhet:
-
A crista ileik két irányból való összenyomásával.
-
A sacroiliacalis Mennel-tünet a hason fekvő beteg csípőjének hyperextensiójával váltható ki (az egyik kezünkkel megtámasztott keresztcsont mellett a comb aláhelyezett másik kezünkkel megemeljük az alsóvégtagot, ezzel kisebb elmozdulást provokálunk a sacroiliacalis ízületben).
Lumbosacralis Mennel-tünet az ágyéki gerinc, elsősorban a lumbosacralis átmenet irritációjára, degeneratív elváltozásaira utal.
Ilyenkor a hasonfekvő beteg ágyéki gerincét rögzítjük az egyik kezünkkel, majd a másik kezünket az alsóvégtagok aláhelyezve a végtagokat és a medencét dorsalis irányba húzzuk, mely pozitív esetben fájdalommal jár, az elváltozás helyét megjelölve
A lumbalis gerinc vizsgálatánál az alsóvégtagi ízületek és alap neurológiai vizsgálatok is hozzátartoznak (reflex vizsgálat, nyújtási próbák).
|
|