|
2.: Az oldalkamrák
1.: Általános jellemzők
|
 |
A két ventriculi laterales a nagyagy (telencephalon) üregének felel meg, és jellegzetes, rostrocaudalis görbületével követi az agy hasonlóan görbült külső idomát. A két oldalkamra a köztük elhelyezkedő III. agykamrával egy-egy foramen interventriculare Monroei-n (1. rajz) keresztül közlekedik (2. fotó).
2. fotó: A bal oldali foramen Monroei helyzete – Baksa Gábor, Molnár Attila és Balogh Attila
|
Az oldalkamrák négy fő részből állnak, amelyek megfeleltethetők az agy egy-egy lebenye üregének. Eszerint a homloklebenyhez az elülső szarv (cornu anterius seu frontale), a fallebenyhez a pars centralis (seu cella media), a halántéklebenyhez az alsó szarv (cornu inferius seu temporale), a nyakszirtlebenyhez pedig a hátsó szarv (cornu posterius seu occipitale) tartozik. Az egyes részek között éles határt vonni nem lehet. Mindenesetre a cella media és a cornu anterius között a foramina interventricularián keresztül vezetett frontális állású síkot szokás megadni határként. A többi kamrarész elválasztása még ennyire sem lehetséges, hiszen azok egy közös, tágult részben találkoznak.
1. rajz: A nagyagy horizontális síkú metszete az oldalkamrák szemléltetésére
|
2.: Elülső szarv (cornu anterius seu frontale)
Falát előlről a corpus callosum lefelé hajló része, a genu corporis callosi alkotja (3. fotó). Medialisan egy hártya vékonyságú velőlemez, a septum pellucidum, míg felülről ismét a corpus callosum és kisugárzó rostjai veszik körbe. Oldalsó-alsó falát a farkos mag feje (caput nuclei caudati) adja. Ez változó mértékben domborodik be a kamraszarv üregébe. Fiatal egyénben egészen megközelíti a septum pellucidumot, míg idős korban az atrophiának megfelelően a kettő között jóval nagyobb rés támadhat. A medialis fal szorosan érintkezik az ellenoldali cornu anterius medialis falával, miáltal a két septum pellucidum egy lemezkettőzetet hoz létre. Ebben kis üreg, a cavum septi pellucidi található.
3. fotó: Cornu anterius seu frontale - Molnár Attila és Balogh Attila
|
3/A.: Pars centralis (seu cella media)
Falai közül a felső itt is a corpus callosum kisugárzása (4. fotó). A lateralis fal a farkos mag teste, a corpus nuclei caudati. Ettől le- és medial felé az alsó fal képletei lateromedialis sorrendben a stria terminalis (benne a v. thalamostriatával ), a plexus choroideus ventriculi laterales, a thalamus dorsalis felszíne a lamina affixa thalamival és a corpus fornicis. A fornix az előbbiről laposan elemelkedve egyben a medialis falat is képezi.
4. fotó: Pars centralis seu cella media - Molnár Attila és Balogh Attila
|
3/B.: Hátsó szarv (cornu posterius seu occipitale)
A középső üregrésznek hátrafelé nyúló, sarkantyúszerű folytatása (5. fotó). Ennek lényegében minden irányból a corpus callosum és kisugárzása adja a falait. A lateralis falrészt szokás tapetumnak is nevezni. Medialis falán egy, a medialis agyfelszín sulcus calcarinusának megfelelő bedomborodás, a calcar avis jelenik meg. Efölött gyakran egy keskenyebb, párhuzamosan futó bedomborodás, a bulbus cornus occipitalis található. A kamraszarv fenekén háromszög alakban kiszélesedő terület a trigonum collaterale. Frontális síkú metszetben a bázison jól látszik ezzel szemközt a sulcus collateralis.
5. fotó: Cornu posterius seu occipitale - Molnár Attila és Balogh Attila
|
4.: Alsó szarv (cornu inferius seu temporale)
Az előbbi két kamrarész találkozásától lefelé, előre és enyhén lateral felé száll. Elülső vége megközelíti a polus temporalist (6. fotó). E kettő közé ágyazottan található a temporalis fehérállományban a corpus amygdaloideum.
6. fotó: Cornu inferius seu temporale - Molnár Attila és Balogh Attila
|
A kamrarész oldalsó, felső és alsó falát a fehérállomány szolgáltatja, a medialis fal bonyolultabb felépítésű. Itt előrefelé haladva a hippocampus (7. fotó) domborodik be egyre jobban a kamra üregébe. A felszínén futó sekély harántbarázdákat sulci interdigitales, míg köztük a kiemelkedéseket digitationes hippocampi néven említik. Sokszor a hippocampus elülső része nem különül el tökéletesen a felette lévő kamrafaltól, apró velőhidak kapcsolják oda. Gyakran látjuk azt is, hogy a hippocampus elülső vége mintegy beleolvad a halántéklebeny állományába, ilyenkor előtte nem marad szabad üregrész. A hippocampus tetején hátrafelé az őt borító velőlemez tarajszerűen fokozatosan felemelkedik, és az ún. fimbria hippocampit alakítja ki. Efölött, medialisan már a falba ágyazottan a cauda nuclei caudati található.
7. fotó: A bal hipocampus - Molnár Attila és Balogh Attila
|
|
|