| |
4.: Amyloidosis
1.: Az amyloidosis kialakulása
|
 |
Systemás megbetegedés, fibrilláris (ß-redő) szerkezetű fehérjék oldhatatlan, toxicus aggregátumainak extracellularis lerakódása. Amyloid kimutatás fénymikroszkóposan speciális festési reakciókkal, mint Kongó-vörös, Daylon, thioflavin-T történik. Kongó-vörössel az eredmény polarizált fényben almazölden kettősen törő depositumok. Elektronmikroszkóppal merev, el nem ágazódó, 7-10 nm vastag fibrillumok láthatók. Az amyloid fibrillumok aggregátumai legalább 25-féle humán fehérje-precursorból épülhetnek fel, mindig a megfelelő amyloid-betegségfajtára jellemző összeállításban.
A két leggyakoribb amyloidosis-typus: AL (primer) – AA (szekunder). Az AL- (primer) amyloidosis a leggyakoribb fajta, Ig-könnyűlánc fragmentumokból áll össze önállóan, vagy myeloma multiplex-háttérrel. Az AA- (szekunder) amyloidosis gyulladásos fehérje fragmentumokból áll (akut fázis protein: serum amyloid A – SAA) – így idült vagy visszatérő gyulladásos megbetegedések kísérője, pl. rheumatoid arthritis, juvenilis krónikus polyarthritis, spondylitis ankylopoetica, tbc + egyes daganatok (vesesejtes veserák, Hodgkin-kór).
2.: Az amyloidosis és a krónikus gyulladásos állapotok összefüggése a rheumatoid arthritis (RA) példáján
A rheumatoid arthritis, fogalom-meghatározása szerint, krónikus, nem gennyes, gyulladásos, autoimmun betegség, amely idővel mozgásszervi (főleg kisízületi) elváltozásokkal, mozgáskorlátozottsággal jár. Az AA-amyloidosis potenciálisan életet veszélyeztető szövődmény lehet: proteinuria, haematuria, krónikus diarrhoea, szívinfarctus, hasi fájdalmak. Az AA-amyloidosis, mint szövődmény gyakorisága földrajzi helytől függően változatos (az amyloidosisra asymptomaticus RA-betegek cca. 5-10%-ában, gyakoriság növekszik a betegség hosszával).
|
 |
Terápiás cél az akut fázis reakció csökkentése: antirheumaticus, antiinflammatoricus kezelés (NSAID), a coexistáló fertőzések eradicatioja, steroidok-immunsuppressansok (methotrexat), újabb szerek alkalmazása (anticytokinek, etanercept, TNF-apha-blokkolók: pl. infliximab, DMARD). Krónikusan alulkezelt esetben a RA két érkomplikációjának veszélye nő: az ún. rheumatoid vasculitis és az amyloidoticus vasculopathia. Mindkét kórkép az érintett területek fokozott (trophicus?) törékenységével járhat – pl. lép ruptura, intraabdominalis vérzés, szívizomelhalás. Más autoimmun jellegű kórképek – pl. IBD (M. Crohn, CU) – fennállása esetén a RA kialakulásának esélye szignifikánsan (cca. 2-3x) nő.
3.: Az amyloidosis hatása egy másik parenchymás szervben: amyloidosisos kisérbetegség és szívizominfarctus
A szívizomruptura az amyloidosis ritka szövődménye, alapja: ún. obstructiv intramuralis koszorúér-amyloidosis, s az ebből eredő ischaemiás szívbetegség ún. kisérbetegség (microangiopathia, small-vessel-disease) alapon.
|
 |
Az obstruktív intramuralis koszorúér-amyloidosis viszonylag gyakori: a systemás amyloidosis szívmegnyilvánulásaiban szenvedők közt egyes sorozatvizsgálatok szerint akár 66%-ban is előfordulhat, és utóbbiak 11%-ában akut myocardialis infarctus vagy angina pectoris az amyloidosis első tünete! Klinikai megjelenése angina pectoris és szívelégtelenség. Ezen betegek coronarogrammjai nem szoktak eltérést mutatni, kimutatására esetleges esélyt egyedül az endomyocardialis biopsia nyújt – itt a vizsgálónak külön figyelnie kell a kisereket, speciális amyloid-festéseket kell alkalmaznia. A pontos diagnózis terápiás következményekkel járhat: amyloid-ellenes terápia, akár szívtranszplantáció.
|
|