Központi idegrendszeri betegségek

2.: Kórlefolyás

Az állományvérzések többségének (hypertoniás eredet) dinamikájára jellemző, hogy az ictalisan jelentkező tünetek perceken-órákon keresztül fokozódnak (koponya CT-vel monitorozva a növekedés átlagos ideje 6 óra körüli), és a vérzés méretétől függően a gócos tünetekhez a koponyaűri nyomásfokozódást jelző, egyre súlyosbodó fejfájás és globális agyi működési zavar, elsősorban hypnoid tudatzavar társul . A tünetek progressziója szemtanúk hiányában sokszor rejtve marad. A vérzés terjedésének a szöveti nyomás, és/vagy a növekvő koponyaűri nyomás szab határt. Ha a haematoma a növekedése során eléri az alacsony nyomású kamrarendszert, a vérzés a liquortérbe tör.

A második-harmadik napon bekövetkező állapotromlás már nem a vérzés növekedésének, hanem a perifokális oedema  fokozódásának a következménye. Tünetmentes, vagy tranziens tüneteket okozó állományvérzés nincs. A góctüneteket a vérzés lokalizációja határozza meg, a globális tünetek a koponyaűri nyomásfokozódás megnyilvánulásai. A globális tünetek közül a fejfájás nem obligát, létrejötte a vérzés méretétől és lokalizációjától egyaránt függ. Gyakrabban jelentkezik a meninxekhez közeli lokalizációkban, azaz lobaris- és cerebellaris vérzésekben.

A hypnoid tudatzavar kialakulása prognosztikai jelentőségű. Az eszméletlenség általában fatális kimenetelt jelez. Supratentorialis lokalizáció esetén kialakulásának oka a koponyaűri nyomásfokozódás, a következményes felső agytörzsi distorsio, dislocatio, tehát sorrendben a gócos tünetek kialakulása után jelentkezik és progrediál. Agytörzsi (pontin) vérzésekben a vérzés közvetlenül károsítja a felszálló aktiváló rendszert, a tudatzavar ezekben az esetekben tehát gócosnak tekinthető és korai tünet. Hányás hasonló magyarázattal szintén lehet globális és gócos tünet, utóbbi esetben a IV. agykamra dislocatiojára vagy a vestibularis magok bántalmára kell gondolni. Tarkókötöttség liquortérbe törő vérzésben alakul ki, és kötött a tarkó az infratentorialis vérzések jelentős részében is. Parciális és másodlagosan generalizálódó epilepsziás rohamok rendszerint lebenyvérzésekhez társulnak, de az insularis kérget elérő putamenvérzésekben is felléphetnek.

Az agyállományi vérzések prognózisát meghatározó három leglényegesebb adat a vérzés nagysága (3 cm-nél nagyobb vérzések kórjóslata szignifikánsan rosszabb), annak lokalizációja  és a kórházi felvétel idején észlelt hypnoid tudatzavar súlyossága, de befolyásoló tényező a felvételkori vérnyomás értéke és a liquorkeringés zavara is.