Központi idegrendszeri betegségek

II./3.4.: Az agyi tumorok általános radiológiai jellemzői

Az MRI jelentősége: remek szöveti felbontása és nagyfokú szenzitivitása teszi kiváló diagnosztikus eszközzé az agytumorok vonatkozásában: A daganatos szövetek relaxációs ideje rendszerint hosszabb, mint a környező szöveteké, így T1 súlyozással kissé gyengébb a jele, mint azoké. T2 súlyozással viszont erősebb jeladóak a környező szöveteknél.

Másodlagos jelek:

• - tömegeltolódás

• - a középvonali structurák eltolódása,

• - kamrabenyomat vagy eltolás,

• - hydrocephalus a (liquorkeringési zavar jele).

A fentebb vázolt kontraszthalmozási tulajdonságok is jellemzőek.

Bár az MR vizsgálat nagyon szenzitív, a specificitását gyakran túlbecsülik, s ez tévedésekhez vezethet.

A helyes diagnózis kialakításában a klinikai kép ismeretén kívül a következő szempontok is szerepet játszanak:

• - a jellemző életkor,

• - a tumor lokalizációja,

• - a jeladási tulajdonságok (regisztrált relaxációs idők).

• - a kontrasztanyag dúsítása, megoszlása.

Bizonyos tumorokra szinte specifikusan jellemző eltérés még a bevérzés,

ilyenek:

• - a glioblastoma multiforme és

• - a medulloblastoma, valamint

• - a hypophysis adenoma.

A bevérzés a metastasisok közül jellemző: choriocarcinoma, melanoma, hypernephroma, bronchogen carcinoma esetében.

Mindezekkel együtt tudomásul kell vennünk, hogy a képalkotókkal alkotott diagnózis csak nagy valószínűségi megközelítést tud adni! Szövettani diagnózissal csakis a histologiai vizsgálat szolgálhat! (biopsia vagy feltárás - műtét és az ezt követő szövettani feldolgozás).