III. Tanulási egység: Gennyes agyhártyagyulladás

Célok és kompetenciák

A tananyagban a hallgatók a gennyes agyhártyagyulladásról olvashatnak és tanulmányozhatják a megbetegedés klinikopatológiai vonatkozásait multidiszciplináris megközelítésből.

A tananyag anatómiai leírásában a hallgatók ismereteket szerezhetnek a dura mater, az arachnoidea és a pia mater jellemzőiről az agyburkok vérellátásáról, beidegzéséről és fejlődéstanáról. A patológiai fejezetben megismerhetik a gennyes agyhártyagyulladás alapformáit, a betegség egyes típusait, illetve a kialakulásához vezető kórokozókat. A radiológiai részében a tanulók megismerhetik a gennyes agyhártyagyulladás jellegzetes megjelenési formáit röntgen, ultrahang, CT és MR képalkotó vizsgálatokon, továbbá a betegség egy különleges formájának, a granulomatosus meningitis CT és MR megjelenését különös hangsúllyal a meningitis szövődményeire. A klinikai ismereteket bemutató tananyag részben a hallgató a betegség epidemiológiai vonatkozásait, klinikai tünettanát, hisztopatológiáját, képalkotáson kívüli diagnosztikáját, differenciáldiagnózisát és végül a betegség kezelésére vonatkozó ismereteket sajátíthatja el rajzokkal, fotókkal és táblázatokkal gazdagon illusztrált környezetben.

III./1. fejezet: Az agyburkok (Meninges)

Baksa Gábor

III./1.1.: Bevezetés

Az agyburkok vagy agyhártyák olyan kötőszövetes struktúrák, amelyek az agyat és a gerincvelőt több rétegben veszik körül, nemcsak barriert képezve a központi idegrendszer és környezete között, hanem különböző funkcionálisan jelentős tereket is kialakítva a koponyán, illetve a gerinccsatornán belül. Jelen fejezetben csak az agyat körülvevő burkok anatómiájával foglalkozunk. A fejezet végén összefoglalást adunk az agyburkok ontogeneziséről (fejlődéstanáról).

Konzisztenciája alapján megkülönböztetjük a külső keményagyburkot (pachymeninx) és a beljebb elhelyezkedő lágyagyhártyát. A keményagyhártyát a dura mater, a lágyagyhártyát a pókhálóhártya és az érhordó hártya képviseli. Ép viszonyok között csak a pókhálóhártya és pia mater közt jön létre rés, az ún. subarachnoidealis tér (spatium subarachnoideale). A dura mater alatti (subduralis) és feletti (epiduralis), valamint a pia mater alatti (subpialis) tér virtuális, csak kóros körülmények között jön létre. Ezeken a helyeken az agyhártyák, illetve az agyhártya és az idegszövet egyébként szorosan, de egymástól elválaszthatóan összefekszenek.

A fejezet felépítése

• III./1.1.: Bevezetés

• III./1.2.: Dura mater (kemény agyhártya)

  • III./1.2.1.: A dura mater lemezei

  • III./1.2.2.: A dura mater környezeti viszonyai

  • III./1.2.3.: A dura mater további képletei

    • III./1.2.3.1.: Porus durales

    • III./1.2.3.2.: Visszeres öblök (sinus durales)

    • III./1.2.3.3.: Hídvénák

• III./1.3.: Arachnoidea (pókhálóhártya)

  • III./1.4.: Pia mater (érhordó hártya)

  • III./1.5.: Az agyburkok vérellátása

  • III./1.6.: Az agyburkok beidegzése

  • III./1.7.: Az agyburkok fejlődéstana (ontogenezis)

Irodalom

Boenig: Leitfaden der Entwicklungsgeschichte des Menschen. Georg Thieme Verlag 1938.

Clara: Das Nervensystem des Menschen. Johann Ambrosius Barth Verlag 1959.

Bähr, Frotscher: Duus’ Neurologisch-topische Diagnostik. Georg Thieme Verlag 2003.

Hajdu: Vezérfonal a neuroanatómiához. Semmelweis Kiadó 2004.

Rauber-Kopsch: Lehrbuch der Anatomie – Abteilung V. Georg Thieme Verlag 1920.

Szentágothai – Réthelyi: Funkcionális anatómia 3. Medicina Kiadó – Semmelweis Kiadó 1996.

Törő: Az ember fejlődése. Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetemi Nyomda 1942.

Yasargil: Microneurosurgery. Georg Thieme Verlag 1984.