| |
III./1.2.: Dura mater (kemény agyhártya)
III./1.2.1.: A dura mater lemezei
|
 |
A dura mater (seu meninx fibrosa) megjelölés valójában nem egységes burkot takar, hanem két egymással lapszerűen összenőtt lemezről van szó. E két lemez azonban egymástól gondos preparálással elválasztható. A külső lemez nem csupán az agy rostos, kemény borítékaként, hanem az agykoponyát bélelő csonthártyaként (endosteum, endocranium) is felfogható. Mindezek alapján megkülönböztetjük a külső dura mater cranialis-t vagy endocraniumot és a belső dura mater cerebralis-t (seu encephali-t). Jellemző a durára, hogy gyermekkorban rendkívül vaskos és különösen erősen tapad a koponyacsontok belső felszínéhez, míg időskorra sokakban elvékonyodik, és szakadékonnyá válik.
III./1.2.2.: A dura mater környezeti viszonyai
|
 |
A dura mater szerepe fontos – az agykoponya üregének bélelésén túl – ugyanezen üreg tagolásában is. A nagyagy két féltekéjét az agysarló (falx cerebri) durakettőzete választja el egymástól. A falx cerebri elől a crista galli-n és a crista frontalis-on ered, innen húzódik hátra a sinus rectus-hoz. Itt a két lemez egymástól elválik, és kétoldalra lejtve, ívben meghajolva húzódik a jobb és bal sziklacsont felső éléhez (margo superior partis petrosae ossis temporalis). A két lemez együttesen így egy sátortetőre emlékeztet, és közösen a kisagysátrat alakítják ki (tentorium cerebelli). Ez egyben részleges elválasztást képez a hátsó és a középső koponyagödör között. Rajta egy nagyobb nyílás marad szabadon, az incisura tentorii az agytörzs felső részének átbocsátására. Ennek éles, szabad széle előrefelé a processus clinoideus anteriorhoz mint plica petroclinoidea anterior folytatódik.
Egy rövidebb „duraél” csatlakozik ehhez medial felől a processus clinoideus posteriorról indulva: a plica petroclinoidea posterior. (E két plica találkozása a nervus trochlearis leggyakoribb duralis átlépési helyeként nevezetes.) A falx cerebrihez hasonlóan a hátsó koponygödörben is létrejön egy, a kisagy féltekéit elválasztó, kisebb méretű kettőzet: a falx cerebelli. Megjegyezzük, hogy sem a falx cerebri, sem az incisura tentorii nem érintkeznek szorosan az elválasztott struktúrák felszíneivel, így ezeken a helyeken kóros körülmények között (különböző eredetű térfoglalások okozta koponyaűri nyomásfokozódás) egyes agyi struktúrák sérvesedései jelentkezhetnek (herniatio).
III./1.2.3.: A dura mater további képletei
III./1.2.3.1.: Porus durales
|
 |
A dura mater lemezei hézagmentesen bélelik a belső koponyaalapon létrejövő három koponyagödröt (fossa cranii anterior, media et posterior) és ezek ér- és idegcsatornaként szolgáló nyílásainál mintegy tölcsérszerűen „elkísérik” az átlépő képleteket a koponya, illetve a fej és a nyak szomszédos térségeibe, azok kötőszövetes borítékává alakulva. Az ilyen „duranyílásokat” nevezzük porus duralis-oknak.
III./1.2.3.2.: Visszeres öblök (sinus durales)
Helyenként a duralemezek egymástól természetes módon elválva endothellel bélelt ún. vénás öblöket (duralis sinusokat) hoznak létre. Az agy mélyebb területeiről érkező vénák a felszíni vénákkal együtt, a pia és a dura mater közötti teret áthidalva – mint ún. hídvénák – ezekbe torkollanak. Végül ezek a sinusok vezetik az intracranium vérét az extracranialis vénákba.
(i) A sinus sagittalis superior a koponyatető nyílvarratát belülről kíséri tulajdonképpen a falx cerebri teljes hossza mentén, végül a hátsó koponyagödör határán ömlik bele felülről a (ii) confluens sinuumba. Innen indul két oldalra a (iii) sinus transversus, ami a halántékcsont csecsnyúlványán és sziklacsonti részén a (iv) sinus sigmoideusban folytatódik. A vér ebből a bulbus venae jugularisba ömlik. Alulról a crista occipitalis interna mentén a (v) sinus occipitalis torkollik a confluensbe, mely által az utóbbi kereszt alakúvá válik. Csontos lenyomatát (protuberantia occipitalis interna seu „torcular Herophili”) régebben ezért eminentia cruciata-nak is nevezték.
Előlről felveszi még a (vi) sinus rectus-t, amely a falx cerebri alsó, szabad szélében futó (vii) sinus sagittalis inferior-t, valamint az agy belsejéből, illetve basisáról érkező venae cerebri internae-t és venae cerebri basales-t (Rosenthal) drenálja a vena cerebri magna (Galeni) révén. A sziklacsont hátsó felszínének felső és alsó széle mentén is létrejön egy-egy sinus: (viii-ix) sinus petrosus superior et inferior, előbbi a tentorium cerebelli tapadása mentén. Ezek a (x) sinus cavernosus és rajta keresztül az ékcsont kisszárnya mentén futó (xi) sinus sphenoparietalis, valamint a clivus feletti durakettőzetben fekvő (xii) plexus basilaris vérét vezetik a sinus sigmoideus és transversus, illetve a sinus sigmoideus és bulbus venae jugularis összeömléséhez.
|
|
A fenti vénás öblök közül a sinus cavernosus bír a legösszetettebb anatómiai felépítéssel. Akár a többi sinus, ez is endothellel bélelt durakettőzetnek felel meg. Páros képlet az ékcsont teste és a töröknyereg (sella turcica) két oldalán. Tetejét oldalt és hátul a plicae petroclinoideae, felül a diaphragma sellae alkotják, medial felé a két oldalsó rész a sinus intercavernosusok útján kapcsolódik össze. Lumenében megtaláljuk az a. carotis interna (ACI) ún. intracavernosus szakaszát a belőle eredő kisebb ágakkal és a felszínén futó sympathicus idegfonattal. Ezen kívül üregében még számos duraszalagot (trabeculae) találunk, esetenként kevés zsírszövetet.
A trabeculák közül a hátrébb található és egyben legerősebb alatti ún. Dorello-csatornán lép be a nervus abducens (n. VI.) az ACI oldalán. A sinus medialis fala egyben a hypopyhsist határolja oldalról. A sinus oldalfalát alkotó durában fut előre a tetején át belépő nervus oculomotorius (n. III.) és a plicae petroclinoideae szögletében hátulról belépő nervus trochlearis (n. IV.). Ezek előrébb kereszteződnek is egymással.
Lejjebb a nervus trigeminus (n. V.) első ága, a nervus ophthalmicus , alatta rövid szakaszon a második ág, a nervus maxillaris lép be ugyancsak a sinus lateralis falába hátulról, a cavum trigeminale Meckeli-ből. Ez utóbbi a sinus hátsó részével szomszédos durakettőzet, ahol a két lemez között egy szűk tér támad a ganglion trigeminale seu semilunare (Gasser) számára. Bemenete az ötödik agyideg átlépési helye a hátsó és középső koponyagödör között: porus duralis nervi trigemini. A sinus cavernosus-t a felsorolt agyidegek a fissura orbitalis superior-on, illetve (a n. maxillaris) a foramen rotundum-on keresztül hagyják el. Az előbbin át a szemüreg felől a vena ophthalmica superior vérét veszi fel.
III./1.2.3.3.: Hídvénák
Végül megemlítünk néhány nevezetesebb hídvénát, amelyek idegsebészeti beavatkozások alkalmával is komolyabb jelentőséggel bírnak. A vena petrosa superior a kisagy-hídszöglet és a középagy egy részének vérét drenálja a sinus petrosus superiorba. Rendszerint a nervus trigeminus mögött lép be a sinusba. Dandy-vénaként is ismert. A vena anastomotica superior (seu magna) avagy Trolard-véna az agy konvexitásának a fissura lateralis cerebri feletti részéről vezeti a vénás vér jelentős részét a sinus sagittalis superiorba. A vena anastomotica inferior (seu parva) avagy Labbè-véna a fissura lateralis alatti occipitalis és temporalis venákból vezeti a vért a sinus transversusba, vagy a sinus transversus et sigmoideus összeömlésébe.
|
|