A lágyburok külső lemeze nevét a közte és a pia mater között kifeszülő finom rostokról (trabeculae arachnoideales) kapta, amelyek az alatta fekvő subarachnoidealis térnek pókhálószerű megjelenést kölcsönöznek. Régebben a meninx serosa kifejezést is használták. Az arachnoidea a körülötte elhelyezkedő dura matertől elválasztható, de köztük finomabb rostos összeköttetést is leírtak. Ez alapján szokás dura-arachnoidea „interface”-ről beszélni.
Az arachnoidea a pia materrel ellentétben nem fekszik rá szorosan az agyfelszínre, ennek köszönhető a subarachnoidealis tér létrejötte, amit az agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki. Ebben a folyadéktérben futnak a központi idegrendszer felszíni erei és duralis átlépésükig az agyidegek. A subarachnoidealis tér azonban nem egységes, az említett finomabb trabeculák mellett nagyobb sövények (septumok) tagolják ún. subarachnoidealis ciszternákra. A sövényeken számos kisebb-nagyobb nyílás biztosítja a ciszternák közti liquoráramlás és az ér- és idegátlépések lehetőségét. Az arachnoidea a durához hasonlóan tölcsérszerűen kíséri az agyidegeket az intraduralis térből való kilépésüknél.
Jellegzetes képletei az arachnoideának az ún. granulationes arachnoideales (Pacchioni-féle szemcsék 1. rajz). Ezek zömmel a sinus sagittalis superior két oldalán jönnek létre és annak oldalsó öbleibe (lacunae lateralessinus sagittalis superioris) vezetik a liquort. Előfordulnak még a sinus sphenoparietalis és a sinus cavernosus oldala mentén, illetve ritkábban a tentoriumon és a dobüreg tetejét képező tegmen tympani felett is találunk ilyet. Utóbbi esetben a csont természetes hiányossága (dehiscentia) mellett igen ritkán előfordulhat a középfül felé nem traumás eredetű liquorszivárgás is.
Tekintse meg a rajzot!
1. rajz: A pókhálóhártya (arachnoidea) viszonyai az agy domború felszínén (convexitas). Az egészséges agyfelszín: (1) Convex agyfelszín; (2) Granulationes arachnoidales Paccioni; (3) Fissura longitudinalis cerebri.
