| |
III./1.7.: Az agyburkok fejlődéstana (ontogenezis)
|
 |
Az agyat és a gerincvelőt körülvevő burkok egyedfejlődésének lényeges mozzanatai már a terhesség első két hónapjában lezajlanak, nagyjából párhuzamosan a központi idegrendszer főbb részeinek, illetve a koponya és a gerinccsatorna porcos-kötőszövetes elemeinek kialakulásával.
A folyamat elején a kialakult velőcső körül felszaporodik a mesoderma. Ez a gerincvelő telepe körül vaskosabb és szegmentált az őscsigolyák (somiták) sclerotomjainak megfelelően, az agy telepe körül ugyanakkor szegmentálatlan és fejmesodermának nevezzük. A továbbiakban a differenciálódás először mindig a velőcsőtől ventralisan, majd lateralisan végül dorsalisan zajlik.
|
 |
A fejlődési folyamatok leírására több – egymással csak részben átfedő – teória is született. Az egyik szerint a megvastagodott mesoderma külső, erősebb rétegét, amely egyben a fejlődő gerinccsatorna, illetve agykoponya telepével összefekszik, ectomeninx-nek, míg a finomabb belső lemezét, amely a velőcsővel áll felszíni kapcsolatban, entomeninx-nek is nevezik. Az ectomeningealis réteg szorosan hozzánő a fejlődő gerinccsatorna, illetve az agykoponya belfeszínéhez, majd külső és belső felszíne közti szövetének fellazulásával kialakul egy spatium ectomeningicum. A gerincvelő esetében ez a tér lesz az epiduralis tér, a benne futó venae extradurales hálózata pedig a későbbi plexus venosus vertebralis internus-t adja.
A külső határoló felszín így a gerinccsatorna endorachiumává, a belső pedig a dura mater spinalis-szá alakul. Az agykoponyán belül ugyanezen vénák csak meghatározott helyeken maradnak fenn, a sinus durae matris-okat kialakítva, így az intracranialis epiduralis térségben jelentős vénák nem találhatók, e térség vérzései is legtöbbször a meningealis artériákból származnak. Tehát az "epiduralis" fogalma a cranialis, illetve spinalis régiókban anatómiai és klinikai értelemben nem azonos jelentésű.
A dura-sinusokon kívül az ectomeninx lemezei egymással összeolvadnak, kialakítva így az egységes dura mater secundaria-t. Mindenesetre egy spatium ectomeningicum létezését támogatja az a morfológiai jelenség, miszerint gondos preparálással, akár műtői körülmények között is két erősebb lemezre választható szét a dura. A lágyburkok ugyanezen elmélet szerint az entomeninx származékai, és csak későbbi – az ectomeninx belsejében lezajló – üregesedés folytán alakul majd ki a spatium leptomeningicum, ti. a későbbi spatium subarachnoideale.
|
 |
Egy másik elképzelés szerint a megvastagodott kötőszövet először kocsonyásan fellazul. Ennek a belső felszíne a velőcsővel szorosabb kapcsolatba kerülve létrehozza a pia matert, amely így az agyburkok közt elsőként lép fel. A kocsonyás kötőszövet fennmaradó külső, vaskos része egy közös dura-arachnoidea lemezt hoz létre. Ez nem nő össze a gerinccsatorna belfelszínével, hanem közte és a későbbi endorachium között fokozatos elzsírosodás és érképződés mellett kialakul a plexus venosus vertebralis internus és a spatium epidurale. Ugyanez a dura-arachnoidea lemez a koponyával viszont összenő, és benne alakulnak majd ki a sinus durae matris.
Az arachnoidea csak később, a dura materről való leválással alakul ki. Ez az elképzelés kétségkívül alátámasztja a későbbi vizsgálatok által kimutatott finomabb rostos dura-arachnoidea kapcsolatot, amit aztán dura-arachnoidea interface-nek neveztek el. A cavum subarachnoideale primitiva a pialis lemez és a közös dura-arachnoidea lemez közötti kocsonyás szövet üregesedésével jön létre, és az itt kezdetben igen nagy számban lévő arachnoidealis trabeculák fokozatos sorvadásával és eltűnésével alakul majd végleges cavum subarachnoidealévá, illetve ciszternarendszerré. Érdekes, hogy a primitiv subarachnoidealis tér fellépésekor a magzat ülőmagassága még alig haladja meg a 2 (!) centimétert. A cavum subdurale ezzel szemben csak később, a terhesség második felében jelenik meg.
A két elképzelés lényegében nagyon hasonló folyamatot ír le, azonban a gyakorlat szempontjából talán szerencsésebb a második, amelyik hangsúlyozza a dura mater és az arachnoidea közös fejlődéstani eredetét.
|
|