Központi idegrendszeri betegségek

III./3.5.: Mágneses rezonancia vizsgálat – MR 

Meningitisben az MR az ajánlott vizsgálati módszer, mert ma a legérzékenyebb képalkotó metódus a kimutatására – egyrészt a meninxek gyulladásos eltéréseit jelzi igen korrekt módon, a leptomeningealis kontraszthalmozás ábrázolásában elsőrendű, másrészt a meningitis következében létrejött komplikációk kimutatásában az MR jóval felülmúlja a CT-t, habár natív T1 súlyozással a subarachnoidealis „kitöltöttség”-en kívül esetleg semmit sem látunk rajta. Az MR jól ábrázolja a meningitis okaként számba vehető sinusitist, mastoiditist is. Nyálkahártya duzzanat: T2 erős jel, esetleg folyadék.

A kontrasztanyagos MR-vizsgálat kitűnő képalkotó módszer meningitis vizsgálatára (a halmozási mintázat a CT-nél leírtakkal egyezik, de az MR sokkal élénkebb és meggyőzőbb). A T2 súlyozással hiperintenzív plakkok T1 súlyozással és kontrasztanyag (Gd) adására halmoznak.

Az MR szerepe a komplikációk kimutatásában is igen fontos.

Ilyenek:

• 1) cerebritis,

• 2) ventriculitis (ependymitis),

• 3) későbbiekben agyi atrophia.

• 4) Agyi infarctusok keletkezhetnek vasculitisek, illetve phlebitises thrombosisok következtében. Amennyiben infarctus következik be és agyoedema is fennáll, a prognózis akár fatális kimenetelű lehet.

• 5) Főként gyermekeknél subduralis ömlenyek (effusion) keletkezhetnek, amelyek kezdetben lehetnek akár sterilek.

• 6) Hydrocephalus keletkezhet, mert a gennyes gyulladásból eredő sejttörmelék eltorlaszolja a foramen Monroit, az aquaeductus cerebri Sylviit, vagy a IV. kamra kivezetését (foramina Luschka).

• 7) Kamradilatáció, a subarachnoidealis terek kiszélesedése következik be, subduralis folyadékgyülemek keletkezhetnek.

• 8) Az esetleges pachymeningitisről a duralis enhancement tájékoztat.