|
III./4.3.: A meningitisek kliniko-patológiája
III./4.3.1.: Általános jellemzők
|
|
A subarachnoidealis térben szaporodó baktériumok sejtkárosító hatása következtében citokinek és gyulladást okozó mediátorok gyűlnek fel, az endothelsejtek károsodnak, réseiken az aktivált leukocyták átlépnek a subarachnoidealis térbe. Az erek permeabilitása növekszik, ami intersticiális agyoedema képződéshez vezet. Az idegrendszeri gyulladásokra jellemző patológiai lelet az ún. perivenosus beszűrődés: a leukocyták a perivenosus és arteriolás réseket, valamint a vénás sinusok falát infiltrálják, ennek következtében a kiserek thrombosisa alakul ki. A gyulladásos exsudatum a meninxeken, a ciszternákban, a sulcusokban, a vénás sinusok mellett, az agytörzs és a gerincvelő körül több mm vastag lehet. Ritkán subduralis empyema is kialakul.
III./4.3.2.: A gennyes meningitis kliniko-patológiai kórfejlődése
A gennyes meningitis kliniko-patológiai kórfejlődése szakaszokra osztható:
|
|
-
1) A lágyburkok gyulladása lázzal és tarkókötöttséggel. A bevezető szakaszban hányinger, hányás jelentkezik.
-
2) Genny gyűlik fel a bazális ciszternákban és a convexitason, amely a liquorkeringést gátolja; occlusiv és nonresorptiv hydrocephalust és intracraniális nyomásnövekedést okoz. Az izzadmány károsíthatja a ciszternákban futó agyidegeket (VI.,VII.,VIII.). A vasculitisek kérgi ischaemiás gócokat hoznak létre.
-
3) A kórokozók a Virchow–Robin-rések mentén jutnak a parenchymába és meningoencephalitis alakulhat ki. Az intracraniális nyomásnövekedés egyik tényezője a gyulladáshoz csatlakozó agyoedema, az agytörzs beékelődhet. Rossz prognosztikai jel, ha a hányás után mélyül a tudatzavar.
-
4) Csecsemők és gyermekek gennyes meningitise gyakran nem jár olyan drámai tünetekkel, mint a felnőtteknél. A gyermekek apátiás viselkedése kelthet gyanút a hőemelkedés mellett, csecsemők felsírása és az étel visszautasítása jellegzetes. Hányás és kutacs feszülése a kifejlett meningitis jele.
III./4.3.3.: A meningitisek kórszármazása
|
|
-
- Hematogén infekció. Forrása cseppfertőzés, vagy a beteggel való érintkezés. A felső légúti és tüdőfertőzés után a baktériumok a vérrel jutnak az agyhártyákra. Bakteriális endocarditis és osteomyelitis is lehet fertőzőforrás, amelyből Meningo-, Pneumo-, Strepto-, Staphylococcus szabadulhat ki. A Pneumococcus-meningitis gyakori forrása gennyes bronchiectasiás góc vagy a nasopharynx.
-
- Direkt ráterjedés. Az arcüreg-gyulladások és a mastoiditis kórokozói a középfül csontos szerkezetén keresztül terjednek a subarachnoidalis térbe a diploe-vénák és a liquor közvetítésével. A leggyakrabban Pneumo- és Meningococcusok előbb a dura matert betegítik meg, majd a pia matert átlépve a gyulladás szétterjed az agy és gerincvelő subarachnoidalis terében.
-
- Szekunder meningitisek. Kialakulhatnak fejsérülés után, pl. ha a koponyaalap törése miatt megnyílik a liquortér, és az orr melléküregeiből a baktériumok az intracrainális térbe jutnak. Gyakori kórokozók: Pneumo-, Staphylococcusok és Haemophilus influenzae.
|
|