Központi idegrendszeri betegségek

IV./1.2.: Az arachnoidea mater, subarachnoidealis tér

A pókhálóhártya nevét a közte és a pia mater között kifeszülő finom rostokról (arachnoidealis trabeculák) kapta, amelyek az alatta fekvő subarachnoidealis térnek pókhálószerű megjelenést kölcsönöznek. Mivel az arachnoidea az agyfelszínt közvetlenül borító pia materrel ellentétben nem terjed be a tekervények és barázdák közti sulcusokba, e két lágyagyhártya-lemez között egy változó tágasságú tér (subarachnoidealis tér, spatium subarachnoideale) marad szabadon.

Ebben áramlik az agykamrákban termelődött agy-gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis), és ebben találjuk meg a központi idegrendszer nagyobb ereit és az agyidegeket. Jellegzetes képletei az arachnoideának az ún. granulationes arachnoideales (Pacchioni-féle szemcsék). Ezek zömmel a sinus sagittalis superior két oldalán jönnek létre, és annak oldalsó öbleibe (lacunae laterales) vezetik a liquort. Előfordulnak még a sinus sphenoparietalis és a sinus cavernosus oldala mentén is. Ritkábban a tentoriumon és a dobüreg tetejét képező tegmen tympani felett is megtalálhatók. Utóbbi esetben a csont természetes hiányossága (dehiscentia) mellett igen ritkán előfordulhat a középfül felé nem traumás eredetű liquorszivárgás is.