| |
IV./4.1.: Epidemiológia
|
 |
Az európai és az Amerikai Egyesült Államokbeli nemzeti statisztikák szerint a szélütés (stroke) betegség 84%-ban ischaemiás, 16%-ban vérzéses eredetű. A subarachnoidalis vérzések gyakorisága a különböző felmérések szerint változó, az incidenciája 7-10/100 000 lakos körüli, Magyarországon 8/100 000. A megbetegedés 1,6:1 arányban érinti a nőket, illetve a férfiakat, az átlagos életkor a betegség kialakulásakor 55 év. Míg az ischaemiás stroke, illetve az agyállományi vérzés incidenciája az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, addig a subarachnoidealis vérzésnél ez a szám az elmúlt harminc évben lényegesen nem változott, 10,5/100 000 lakos.
A betegség kb. 50%-ban fatális kimenetelű. A halálozási arány a vérzést követő első két hétben a legnagyobb; a betegek 10%-a már a kórházba szállítás előtt meghal, 25%-ukat pedig a vérzés utáni első 24 órában veszítjük el. A betegség mortalitási rátája ugyanakkor az elmúlt 30 évben – a modern diagnosztikai és idegsebészeti eljárások, illetve a komplex, „neuroprotekcióra” fókuszáló gyógyszeres terápiák bevezetésének hatására – jelentősen csökkent. A korszerű terápiás eljárások ellenére is a subarachnoidealis vérzést elszenvedett túlélők egyharmada tartósan rokkant marad, élethosszig tartó teljes gondozásra szorul. A betegek kb. 46%-ánál kognitív hanyatlás figyelhető meg.
|
 |
A subarachnoidalis vérzés leggyakrabban a Willis-körből eredő értörzsek kezdeti szakaszán fordul elő. Az elvékonyodott aneurysma fal megreped, enyhébb esetben folyamatos vérszivárgás alakul ki (”könnyező aneurysma”). Az aneurysmák 85 %-a az elülső keringési területben, a maradék a hátsó keringési területben alakul ki, míg a betegek kb. 20%-ánál többszörös aneurysmát találunk a Willis-kör ágrendszerén.
Kórbonctani statisztikák szerint az ún. „néma” (nem rupturált) aneurysmák átlagos előfordulási gyakorisága 2-4%. Nemzetközi vizsgálatok alapján a „néma” aneurysmák vérzéses átalakulásának esélye az aneurysma méretétől és elhelyezkedésétől függ. A Willis-kör elülső ágrendszerében (a. carotis interna, a. communicans anterior, a. cerebri anterior, a. cerebri media területe) található „néma” aneurysmáknál – ötéves időtartamra számítva – a ruptura esélye 0% a 7 mm-nél kisebb, 2,6% a 7-12 mm közötti, 14,5% a 13-24 mm közötti és 40% a 25 mm-nél nagyobb aneurysmák esetében. A vertebro-basilaris ágrendszer területén ezek a számok sorrendben a következők: 2,5%, 14,5%, 18,4%, valamint 50% .
Néhány öröklődő kötőszöveti betegségben (pl. policisztás vese, Ehlers-Danlos-szindróma IV-es típusa, fibromuscularis dysplasia), illetve érfejlődési rendellenességben (pl. coarctatio aortae) ugyanakkor az átlagosnál nagyobb gyakorisággal fordulnak elő agyi aneurysmák. Sarlósejtes anaemiában szenvedő gyermekekben az anaemia következtében növekszik a véráramlás sebessége, ami jelentősen növeli az agyi aneurysmák kialakulásának esélyét, ugyanakkor a ruptura ritka.
|
|
Felnőttekben a dohányzás, a magasvérnyomás betegség és a krónikus alkoholizmus 2-5-szörösével növelik az aneurysmák kialakulásának gyakoriságát. Agyi aneurysma ruptura miatt kezelt betegek elsőfokú vérrokonai között az aneurysmák előfordulási gyakorisága az átlagos gyakoriság kétszerese, ugyanakkor az aneurysma ruptura kialakulásának esélye 0,6%-ról 3,3%-ra növekszik. Ezen személyeknél ezért az elektív aneurysma kutatás – CT- vagy MR-angiográfia elvégzése – mindenképpen javallható. Egyes ajánlások ilyen esetekben ötévenkénti angiográfiás utókövetést javasolnak.
|
|