VI./1. fejezet: ANATÓMIA: Az agy fontosabb pályái, pályarendszerei; VI./1.1.: Bevezetés

 

VI. Tanulási egység: Metastasis cerebri

Célok és kompetenciák

A tananyagból a hallgatók az agyi áttéttel járó megbetegedés (metastasis cerebri) klinikopatológiai vonatkozásait ismerhetik meg multidiszciplináris megközelítésből.

A tananyag anatómiai leíró részében a hallgatók megismerhetik az agy fontosabb pályáit, pályarendszereit ugymint a commissuralis, asszociációs, projekciós pályákat. A patológiai fejezetben megismerhetik az agyi metastasissaal járó megbetegedések típusait, azok jellegzetességeit. A tananyag radiológiai része áttekintést nyújt az agyi áttétek jellegzetes megjelenési formáról MR és CT képalkotó vizsgálatokon. A klinikai ismereteket bemutató tananyag részben a hallgató a betegség epidemiológiai vonatkozásait, tünettanát, diagnózisát, differenciáldiagnózisát és végül a betegség kezelésére vonatkozó ismereteket sajátíthatja el rajzokkal, fotókkal és táblázatokkal gazdagon illusztrált környezetben.

VI./1. fejezet: Az agy fontosabb pályái, pályarendszerei

Baksa Gábor

VI./1.1.: Bevezetés

bevezetés

Az emberi agy metszlapján egymástól jól elkülöníthetően jelenik meg a felszínnel szomszédos szürke és alatta a jóval tömegesebb fehér állomány. Előbbi az idegsejtek sejttesteit tartalmazó agykérget (cortex cerebri), utóbbi a sejtek perifériás nyúlványait, az axonokat tartalmazó agyvelőt (medulla cerebri) reprezentálja. Természetesen mindkét állományban megjelennek az erek, és az idegszövet támasztóelemeit alkotó gliasejtek.

A fehérállományban haladó axonok többek között helyzetük, működésük és az általuk összekapcsolt területek alapján pályákként csoportosíthatóak. A pályák lehetnek a két féltekét összekapocsoló commissuralis pályák, meghatározott funkciójú kérgi területekre vetülő projekciós pályák, vagy az azonos félteke különböző területeit egymással összekötő asszociációs pályák. A projekciós pályákon belül fel- és leszálló pályákat szoktunk megkülönböztetni, amelyek az egyes kérgi területeket a gerincvelővel, agytörzzsel, basalis ganglionokkal vagy a diencephalonnal kapcsolják össze.

Klasszikus anatómiai vizsgálóeljárásként gyakran alkalmazták az agy fehérállományi morfológiájának feltérképezésére az ún. rostozásos eljárást (1. fotó), amely a rostok (fibrae) durvább kötegeinek és azok lefutásának feltérképezéséhez számos elévülhetetlen adatot szolgáltatott. A pontosabb összefüggések ismerete természetesen csak a későbbi állatkísérletek és a meghatározott betegségben szenvedők célszerű vizsgálatával vált lehetővé.

1. fotó: A radiatio optica megjelenítése rostozásos technikával - Molnár Attila és Balogh Attila

A továbbiakban igyekszünk egy rövid áttekintő képet adni a fenti pályarendszerekről szem előtt tartva az agy más részeihez való fontosabb topográfiai viszonyukat is.

A fejezet felépítése

feladat

Irodalom:

irodalom

Clara: Das Nervensystem des Menschen

Duus: Neurologisch-topische Diagnostik

Hajdu: Vezérfonal a neuroanatómiához

Komáromy: Az agyvelő boncolása

Szentágothai – Réthelyi: Funkcionális anatómia

Szél: Klinikai anatómia

Szirmai: Neurológia

Villiger - Ludwig: Gehirn und Rückenmark

Yasargil: Microneurosurgery

Utolsó módosítás: 2014. June 10., Tuesday, 08:22