Központi idegrendszeri betegségek

VI./4.1.: Epidemiológia

Központi idegrendszeri térfoglaló folyamatok mintegy fele cerebralis metastasis. Az esetek 1/5-ében a diagnózist a bonclelet adja. Összességében nem gyakori idegrendszeri betegség, de klinikai jelentősége igen nagy, alapvetően változtatja és határozza meg a komplex onkológiai kezelést és a betegség lefolyását.

Metastasis kialakulhat az agyban, az agyhártyákon, a spinalis térben és a csontokon (koponyacsontok, csigolyák). A szóródás útja leggyakrabban haematogen, így keletkeznek a solid (soliter vagy multiplex) tumorok. Egyes daganattípusok az agyhártyák infiltrációját is okozhatják (leptomeningealis carcinomatosis).

A leggyakoribb cerebralis áttétet adó primer epithelialis daganatok a következők csökkenő gyakorisági sorrendben: tüdő (46%), emlő (13%), emésztőrendszer (9%), melanoma (3%), urogenitalis rendszer (3%). A kissejtes tüdőcarcinoma, mely a más pulmonaris daganatoknál ritkább, 50%-ban ad agyi áttétet (1). A melanoma – bár viszonylag ritkábban fordul elő - agyi áttétet a betegek 40-60%-ában adhat, ennek magyarázatát a fejlődéstan (velősánc eredetű sejtek) és a sejtfelszíni antigének elemzése adja. Extrém ritkán fordul elő agyi áttét pl. a prostata daganatából.

A metastasisokra jellemző, de nem kizárólagos lokalizáció a határzóna régiók felszíni vagy cortex közeli területe, illetve a cortico-subcorticalis junctio. De pl. a vese- vagy colorectalis carcinomák gyakran adnak áttétet a cerebellumba. A metastatikus agyi tumorok előfordulását nem befolyásolja a beteg neme. Az átlagos életkor 50-70 év közötti, a fiatalabb agyi áttétes betegek többnyire lymphoproliferatív betegségben (leukemia vagy lymphoma), vagy csírasejt eredetű daganatban szenvednek. Átlagosan a primer tumor diagnózisát követő 2 évben jelentkezhetnek agyi metastasisok, de (pl az emlőcarcinoma esetében) előfordul, hogy évekkel a primer daganat ellátása után alakulnak ki.