|
VII./1.2.: Az agyalap általános tagozódása
VII./1.2.1.: Általános megjegyzések
|
 |
Tanulmányozása a legcélszerűbben kivett, formalinnal tartósított agyon lehetséges, a még rajta lévő lágyburkok, a pia mater és az arachniodea eltávolítása után (2-3. fotó). Az agyalapot elől a homlokelebeny (lobus frontalis) basalis felszíne képezi. A homloklebenytől hátrébb a halántéklebeny (lobus temporalis) basisa jelenik meg. Ez lateral felé ívelő domborulattal megy át folyamatosan, éles határ nélkül a nyakszirtlebeny (lobus occipitalis) agyalapi felszínébe. A két homlok- és halántéklebeny elölről, oldalról és felülről a köztiagyat (diencephalon), majd a két halánték- és nyakszirtlebeny oldalról és felülről az agytörzset (truncus cerebri) és a kisagyat (cerebellum) fogja közre.
2. fotó: Az agy felszíne az arachniodea eltávolítása után felülről – Molnár Attila és Balogh Attila
|
3. fotó: Az agy felszíne az arachniodea eltávolítása után elölről – Molnár Attila és Balogh Attila
|
VII./1.2.2.: Homloklebeny
|
 |
Az elülső koponyagödörnek (fossa cranii anterior) megfelelően, elől a homloklebeny basisát találjuk, melyet klinikai szóhasználattal frontobasisnak is neveznek. Ennek legrostralisabb pontja a polus frontalis. A tekervények közül itt a középvonali fissura longitudinalis cerebri mentén az egyenes lefutású gyrus rectus-t találjuk, ettől lateralisan pedig a gyri orbit(ofront)ales-t (4. fotó). A gyrus rectus-t lateralisan a sulcus olfactorius választja el az előbbiektől. In situ formalinnal tartósított és később kiemelt agyon a gyri orbitales nem ritkán egy erősen konkáv benyomatot mutat. Ez megfelel az orbitatető intracranialis bedomborodásának. Ugyanígy az orbitatetőn is jellegzetesek a gyri orbitales lenyomatai, melyeket impressiones gyrorumnak (seu digitatae) nevezünk.
4. fotó: Az agy frontalis basisa – Molnár Attila és Balogh Attila
|
VII./1.2.3.: Halántéklebeny
|
|
Az alacsonyabban fekvő középső koponyagödröt a halántéklebeny tölti ki. Ennek az ékcsont kisszárnyát elérő, legrostralisabb pontját nevezzük polus temporalisnak. A lebeny lateralis szélén a gyrus temporalis inferior hajlik át a basisra, melyet hátrébb gyrus occipitotemporalis lateralis-nak is nevezünk. A kettő között egy változó megjelenésű, gyakran hiányzó barázda képez részleges határt (5. fotó).
5. fotó: A temporalis basis – Molnár Attila és Balogh Attila
|
Medialisabban a gyrus occipitotemporalis medialis húzódik, az előbbihez hasonlóan éles határ nélkül a nyakszirtlebeny basisára. A két tekervényt a sulcus occipitotemporalis választja el egymástól. A gyrus occipitotemporalis medialis-tól medial felé még egy hosszanti lefutású tekervény, a gyrus parahippocampalis helyezkedik el. Köztük a sulcus collateralis képezi a határt. Ennek is igen változó a megjelenése, gyakran járulékos tekervényrészek szakítják meg, különösen az elülső részén. Ez a vályú hozza majd létre az agy oldalkamrájának alsó (temporalis) szarvában az eminentia collateralis nevű beodomborodást. A gyrus parahippocampalis a basalis felszínről átnyúlik a lebeny medialis felszínére is (ez utóbbit a gyakorlatban sokszor „mesialis” felszínként említik), elülső, kampósan visszahajló részét uncus gyri parahippocampalis-nak nevezzük.
VII./1.2.4.: Nyakszirtlebeny
A nyakszirtlebeny, mint az előbbiekből láttuk nem különül el élesen a halántéklebenytől, annak tekervényei kifejezett határ nélkül húzódnak át ide. Határt csupán önkényesen, a medialis felszínen lévő sulcus parietooccipitalis és a convexitas alsó részén található incisura preoccipitalis összekötésével vonhatunk. A gyrus occipitotemporalis hátsó végétől medialisan a kisebb méretű gyrus lingualis jelenik meg. Ez előtt és tőle medialisan minimálisan átnyúlik a gyrus parahippocampalis hátsó része és vele a sulcus collateralis, amely így az oldalkamra occipitalis szarvában a trigonum collateralét alakítja ki. A nyakszirtlebeny leghátsó pontját polus occipitalis-nak nevezzük.
VII./1.2.5.: Agytörzs
|
|
Az agytörzsből basalis irányból mindhárom rész látható, rostralisan a középagy (mesencephalon), alatta a híd (pons), caudalisan pedig a nyúltvelő (medulla oblongata). Ezekre dorsolateralis irányból a kisagy féltekéi mintegy „ráborulnak”, így az agytörzs dorsalis felszíne gyakorlatilag rejtve marad (6. fotó).
6. fotó: Az agytörzs – Molnár Attila és Balogh Attila
|
VII./1.2.5.1.: Középagy (mesencephalon)
A mesencephalon középvonali része a fossa interpeduncularis fenekét képező substantia perforata posterior. Ezt kétfelől a mesencephalon basisát alkotó crura cerebralia határolják.
VII./1.2.5.2.: Híd (pons)
Caudalis irányban a pons-t (pons Varoli) a sulcus pontomesencephalicus választja el. A basis pontis-on az agyhártyák eltávolítása után már szabad szemmel is jól látszanak a fibrae transversae pontis felületesen futó kötegei, a középvonalban pedig a sekély, de széles sulcus basilaris. A basis pontisból két oldalra a kisagyhoz a középső kisagykarok vagy hídkarok (pedunculus cerebellaris medius seu brachium pontis) húzódnak. Ezek alsó része, a híd és a kisagy között találjuk meg a flocculus cerebellit, ez alatt és medialisan vele érintkezésben pedig a IV. agykamra plexus choroideusának egy darabját, a Bochdalek-féle virágkosarat.
VII./1.2.5.3.: Nyúltvelő (medulla oblongata)
|
|
A hídtól caudalisan, a sulcus bulbopontinus által elválasztva a medulla oblongata jelenik meg. Ennek ventralis felszínén két rostrocaudalis kiemelkedés, a pyramisok látszanak, köztük pedig a fissura mediana ventralis (seu anterior). A pyramistól oldalra a sulcus par(a)olivaris medialis, ettől lateralisan az oliva majd a sulcus par(a)olivaris lateralis látható. Az utóbbi mögött a medulla posterolateralis részén még egy erős köteg száll felfelé, hátra és lateral felé, ez az alsó kisagykocsány avagy kötéltest (pedunculus cerebellaris inferior seu corpus restiforme). A gerincvelő és a medulla oblongata határa már nem éles. A pyramis a gerincvelő funiculus anteriorában, míg a pedunculus cerebellaris inferior a funiculus lateralisban folytatódik lefelé.
VII./1.2.5.4.: Köztiagy (diencephalon)
A diencephalon csak igen szűk területen figyelhető meg a frontalis és a temporalis lebenyek, valamint a vele caudalisan szomszédos mesencephalon között. Itt a hypothalamus néhány struktúráját látjuk úgy, mint a fossa interpeduncularis-t elölről határoló corpora mamillariát, ezek előtt az eminentia medianát és tuber cinereumot a hypophysis-nyéllel, utóbbiaktól rostralisan pedig a chiasma opticumot és folytatásában a látóidegeket. A chiasmából posterolateralis irányban kiinduló tractus opticus-ok lateral felől határolják az előbbi diencephalon-részeket. Végződésük hátrébb, a metathalamus corpus geniculatum lateraléjában (CGL) csak a halántéklebeny (a gyrus parahippocampalis) csonkításával tehető láthatóvá.
|
|