Központi idegrendszeri betegségek

VII./2.3.: Meningeoma 

VII./2.3.1.: Fogalom-meghatározás

A meningeomák olyan extraaxialis (a parenchymától legtöbbször elkülönülő, azon kívül eső) tumorok, amelyek specializált meningothelialis – a pókhálóhártyát alkotó, speciális fedő- es trabecularis – sejtekből származnak.

Ugyancsak meningothelialis sejtek fedik az intraduralis visszeres öblökhöz és ezek járulékos képleteihez kapcsolódó arachnoidealis bolyhokat is.

VII./2.3.2.: A meningothelialis sejtek jellemzői (Perry et al. 2004. felsorolásának módosításával)

VII./2.3.2.1.: Alaktani sajátosságok

A meningothelialis sejtek fontos jellegzetessége, hogy egymás köré, illetve más struktúrák (kilépő idegek, erek) felszíne mentén feltekeredve határfelszíneket képeznek. Egymáshoz, illetve a dura mater belfelszínéhez junkciókkal kapcsolódnak, részei a vér-liquor és az agy-liquor gátaknak.

A fedősejtek az arachnoidea külső felszínén helyezkednek el, beburkolják az arachnoidealis villusokat is. A liquor cerebrospinalis (angol rövidítéssel CSF – cerebro-spinal fluid) által kitöltött subarachnoidealis teret finom kötegek formájában hidaljak át, az utóbbiakat trabecularis arachnoidealis sejtekként ismerjük. Epithelialis jellegükre utal ultrastruktúrájuk és epithelialis membrán antigén (EMA) pozitivitásuk. Mesenchymalis jellegük megnyilvánul kollagén- és egyéb stromalis protein-szintetizáló képességükben, sokszor fibroblastra emlékeztető alakjukban. Jellegzetes erős vimentin reaktivitásuk. Számos kóros hatásra fibrosisnak megfelelő válaszreakciót adnak.

VII./2.3.2.2.: Funkcionális jellegzetességek

Lényeges szerepet játszanak az intracranialis (ic) nyomás szabályozásában, a CSF-homeostasis fenntartásában, illetve a CSF elvezetésében, ugyanis a villi arachnoideales szelepszerű összeköttetéseket biztosít a liquortér és a vénák-vénás sinusok (visszeres öblök) vére között. Szekréciós aktivitásuk alátámasztja hámjellegű sajátságaikat (desmosoma és egyéb junkciók formálása). Számos liquorfehérje (IGF-II, IGFBP-II, apo-E, β2-microglobulin), és -enzim (prostaglandin D-synthase), glioneuralis és proliferációs faktor szintézisét és kiválasztását végzik. Daganataik felett sokszor hyperostosis jelenik meg, amit alkalikus foszfatáz szekretáló képességükkel magyaráznak. A kisagykéreg kialakulását segítő chemokinek kiválasztásában is részt vesznek, segítve a stratum granulosum externum kialakulását. Glia- és neurotrophicus cytokinek termelésére is képesek.

VII./2.3.2.3.: A meningothelialis sejtek kóros állapotokban

Az epithelialis jelleg szembeötlően mutatkozik meg az ún. secretoros meningeomákban. Ezekben a daganatokban gyakori a glandularis metaplasia intracytoplasmicus lumenképzéssel, a sejtek felszínén microvillusok, cilia jelenik meg. A kiválasztott anyag fehérjetermészetű, és pseudo-psammomatest néven ismert. Ezek a sejtek gyakorta cytokeratin- és CEA-pozitívak.

Kóros körülmények között monocyta/macrophag funkciójuk is megnyilvánulhat. Részt vehetnek idegentest típusú, illetve rheumatoid nodulusok kialakításában, multinuclearis óriássejtek képzésében, lympho-plasmacytoid elemek bekebelezésében (emperipolesis), HLA-DR expresszióban.

Patológiás hatásokra hyperplasiával válaszolhatnak, extrém noxa (károsító hatás) daganatos akár burjánzásukat is előidézheti. A meningealis hyperplasia általában multifokális, >10 sejtréteget meghaladó vastagságú, kialakulása sokszor vérzéshez, gyulladáshoz, mechanikus/kémiai irritációhoz, traumához köthető. Paradox módon úgy tűnik, ezt – dokumentált irodalmi ritkaságként – daganat is előidézheti, leírták az arachnoidealis felszínig növekvő glioma (glioblastoma) által mechanikus irritáció útján másodlagosan indukált sarcomatosus meningeoma esetét (sarcoglioma).

A funkciók felsorolása nem teljes, számos sajátságuk máig tisztázatlan. E sejtek különleges jellegének felismerésében és leírásában Kepes János magyar származású, az USA-ban tevékenykedő neuropatológus alapvető szerepet játszott. A tarka funkcionalitási skála magyarázza daganataik (meningeomata) sokféleségét is.

VII./2.3.3.: A meningeomák jellegzetes lokalizációi

A legtöbb meningeoma intracranialis vagy intraspinalis helyzetű. Intracranialisan leggyakrabban a convexitason (1. makrokép), a falx cerebrivel összefüggésben (2. makrokép), az olfactorius barázdákban, az os sphenoideale szélei mentén (3. makrokép), a sella turcica környékén, a pars petrosa ossis temporalis, a tentorium cerebelli széle mentén, a hátsó koponyagödörben találkozunk velük. Ritkábbak a tela chorioidea eredetű, intraventricularis, plexus chorioideus meningeomák, amelyek bal oldalkamrai predilekciójának magyarázata ismeretlen.

1. makrokép: Parasagittalis meningeoma, ami az interhemisphaerialis sulcusba ágyazódott. Érthető, hogy az ilyen daganatok gyakorta okoznak epilepsiát, fejfájást.

2. makrokép: Parasagittalis (falx cerebri) meningeoma. A daganat valóban tumorosus (gumószerű), viszonylag sima felszínű. A kifejezett hyperostosis frontalis a meningeomától független elváltozás.

3A-B. makroképek: Ékcsontszárnyi (medialis) meningeoma. A daganat felszíne néha nyákosan csillogó, esetenként szemölcsös, egyenetlen. A basis meningeomáinak radikális eltávolítása sokszor technikai okokból nem lehetséges

A spinalis menigeomák leggyakrabban a thoracalis szakaszon keletkeznek, a nyaki vagy ágyéki szakasz meningeomái ritkák. Nagyritkán a cranio-spinalis téren kívül is megjelenhet meningeoma, ilyenkor a fej-nyaktájra tevődik, mint pl. orbitalis (n. opticus hüvely), glabellaris, sinonasalis, oropharyngealis, subgalealis, juxtaparotidalis, vagy épp cutan meningeoma. Kivételes esetekben a központi neuraxistól ennél is távolabbi helyen – pl. mediastinum, tüdők, plexus brachialis – alakul ki meningealis daganat.

VII./2.3.4.: Hormonális hatások és meningealis daganatok

A kérdés régóta foglalkoztatja a neuro-onkopatológusokat. Ismert a daganatok 2:1 arányú női dominanciája, ami thoracalis/spinalis daganatokban eléri a 9:1 értéket. Várandósság idején a tumorok gyakorta rohamosan nőni kezdenek, és elsősorban az opticus rendszerhez közeli daganatok kompressziós tünetei súlyosbodnak, ami post partum javul, ismétlődő terhességgel ismét rosszabbodik. Ezt a jelenséget elsősorban a várandósság alatt kialakuló vascularis congestio és cytotoxicus oedema rovására írják, miután a tumor tömegének növekedése a mitotikus aktivitás emelkedése nélkül alakul ki.

Ugyanakkor a meningeomák 50-80%-ában progesteron-receptor (PR) mutatható ki. A megfelelő antitest erős nukleáris pozitivitást ad, míg az oestrogen receptor expresszió alacsony és intenzitása gyenge. A PR-expresszió erőssége gyakorta fordítottan arányos a daganat grádusával, anaplasticus és malignus meningeomákból hiányzik. A PR pontos biológiai szerepe tisztázatlan, de a hormon-dependencia mellett szól, hogy oralis anticoncipiensek szedésekor és hormonpótló kezelések során a menigeoma kockázata (rizikója) emelkedik, a tumor kialakulása epidemiológiai adatok szerint kapcsolható az ugyancsak hormondependens emlőrákok előfordulásához. Ugyanakkor a PR-expresszió gyakori a férfiak és gyermekek menigeomáiban is.

VII./2.3.5.: A meningeomák citogenetikai és molekuláris genetikai háttere

Számos kromoszómális rendellenesség – elsősorban hypoploiditáshoz vezető kromoszómavesztés – konzisztens sajátsága a meningealis daganatoknak. Kiemelendők a 22-es monosomia, a részleges 22q deléció, illetve a 6-, 10-, 14- és 18-as kromoszóma vesztés gyakori előfordulása. A 22q vesztés FISH módszerrel bizonyítható, illetve LOH- (loss of heterozigosity) vizsgálatok igazolják, hogy további citogenetikai/molekuláris genetikai abnormitások kísérik a daganatok biológiai progresszióját WHO GrI-III-ig. Persze ez a konszekutív grádusnövekedés távolról sem szükségszerű és lineáris.

A kromoszómavesztés gyakorisága amellett szól, hogy léteznek a meningeoma kialakulására jellegzetes szuppresszor gének. Ezt leginkább bizonyítják azok a vizsgálatok, amelyek a 22q vesztés jelentőségét tisztázták. Az NF2-gén a 22q12.2 locuson található és egy merlin nevű fehérje szintéziséért felelős. A 22q deléció következtében kialakuló daganatok között a második leggyakoribb típus a meningeoma (első helyen a schwannomák állnak). Az NF2-asszociált meningeomák gyakorta többgócúak, és érthető, hogy sokszor 2-es típusú neurofibromatosishoz (NF-2) társulnak.

Jelenleg úgy tartják, hogy az NF2-gén mutációi a meningeomák kialakulásáért, és nem a progressziójáért felelősek. Sporadikus NF2-gén mutáció különösen gyakori fibrosus és transitionalis szöveti típusú (ld. alább) meningeomákban. Érdekes, hogy meningothelialis meningeomákban ez csak 25%, és elsősorban a koponya bázisán lévő tumorokban mutatkozik. Ez amellett szól, hogy léteznek alternatív, nem NF2-asszociált meningeoma-indukciós útvonalak is. Gyermek- vagy serdülőkori meningeomák felfedezésekor gondolni kell lappangó NF-2 lehetőségére és az erre irányuló vizsgálatokat el kell végezni. A biológiai progresszióért felelős gének többsége még tisztázatlan. Itt elég említeni, hogy a CDKN2A/p16 régió (9p21 locus) vesztése az anaplasticus meningeomák rosszabb prognózisát jelzi. Így a 9p21 FISH vizsgálatoknak prognosztikai jelentőségük lehet!

VII./2.3.6.: Kliniko-pathologiai háttér, biológiai potenciál

E tumorok tehát jellemzően az agyburkokból indulnak ki, általában lassan növekvő, a durához szervesen tapadó, arachnoideális sejtekből álló, többnyire felnőttkori, bár néha már gyermek vagy serdülőkorban kifejlődő daganatok, melyek főleg nőkben fordulnak elő. A koponyatájék ionizáló besugárzását számos független epidemiológiai adat a tumor kialakulása fontos kockázati tényezőjeként jelöli meg. Az irradiatióhoz köthető tumorok gyakrabban többgócúak, szövetileg gyakrabban atípusosak és klinikailag agresszívebbek. Létezik jó- és rosszindulatú változat egyaránt. Neuroradiológiailag a típusos meningeoma solid, gömbölyded vagy lebenyezett, a durához szélesen kapcsolódó tumortömeg.

Ritkán a daganattest nem göb jellegű, hanem lapos rétegben fedi kialakulása helyét: meningeoma en plaque. Elsősorban a környező képleteket széttolva nő, bár a dura rétegeire, illetve a szomszédos visszeres öblökre való ráterjedés sem ritka. Előfordul, hogy a tumor a koponyacsontokat beszűri/áttöri, és a külső felszínen tapintható subaponeuroticus-subcutan terimeként jelenik meg. E makroszkópos tünetek még nem feltétlen jeleznek kedvezőtlen biológiai potenciált (úm. malignitást).

A klinikai lefolyás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a recidíva-hajlam. A különböző típusú meningeomák kiújulása sokban függ a sebészi eltávolítás radikalitásától, amit alapvetően meghatároz az anatómiai lokalizáció (20P-3. makrokép). Fontos tudni, hogy a sebész által maradéktalan (in toto) eltávolításnak ítélt esetekben sem ritka a kiújulás, amely folyamat pontos molekuláris magyarázata tisztázatlan. A dura mater infiltrációja csaknem minden esetben megfigyelhető (4. makrokép). Az agyparenchyma beszűrődése, inváziója önmagában nem jelent malignitást, de a legújabb vélemény az, hogy ezeket a daganatokat („brain invasive meningeoma”) szöveti jellegzetességeiktől függetlenül WHO GrII-es csoportba kell sorolni, és a betegeket megkülönbözetett gondossággal kell követni, miután a jelenség az agresszív klinikai viselkedés jele .

4A-B. makroképek: Enukleált meningeoma. A daganat gumószerű, egyenetlen szélű, a felszín dudoros, mégis sima (látszólagos ellentmondás), a metszlap jellemzően szemcsés, granulált. A bevérzések barnásvörös területekként láthatók.

A meningeomák többsége CT és T1 súlyozott MR felvételen a cortex-szel izodenz, ami határaik megítélését nehezíti. A „dural tail”-jel kontrasztanyag adása után figyelhető meg és megbízható jele annak, hogy a daganat valóban extraaxiális. A magasabb grádus neuroradiológiai jelei a fokozott T1 és T2 intenzitás, az elmosódó tumorszélek, az ún. „mushrooming” (többszörös nodularis növedékek agyállományba „türemkedése”), T1 felvételeken sötét, T2 felvételeken világos, tumoron belüli foltok jelenléte (tumor-necrosisok).

VII./2.3.7.: Makroszkópos megjelenés

A daganatok alakja változatos, gyakorta nodularis, szinte krumpliszerű, de előfordulnak a dura materhez vékony lemezként tapadó formák is (ld. az ún. en plaque tumorokat). Jobbára élesen körülhatároltak (demarkáció), többnyire tömöttek, gyakran gumiszerűen rugalmasak, nem ritkán kemények, illetve homokszerűen szemcsések („gritty”), ami calcificatio vagy tömeges psammomatest jelenlétére utal (5. makrokép). Érthető, hogy az ilyen daganatokból nem csak kenetet/fagyasztott metszetet, de paraffinba ágyazott preparátumot is nehéz készíteni. A necroticus és bevérzett gócok lágyabbak, ritka a gelatinosus tapintat, ami legtöbbször nyákos elfajulás következménye.

5. makrokép: Szabálytalan, megnyúlt, gömbölyded meningeoma felszíne és metszlapja. A felszín göbös, micronodularis, a metszlap finoman egyenetlen, szemcsés („gritty”), ami sokszor tömeges psammomatest jelenlétére utal. Jól látszik a dura mater daganathoz tapadó része, ez a radiológiai képeken megjelenő „duralis farok” (dural tail).

Metszéslapjuk többnyire homogén, nem ritkán kötegezett, örvénylő (hasonlatosan a leiomyomákhoz Myoma uteri). A domináló szín a szürkésfehér, de feketésvörös (vérzés), sárga (emelkedett lipidtartalom: xanthomatosus transformatio, zsírszövetes metaplasia) foltozottság is előfordul. A csont- és/vagy porc metaplasia gócai fehérek. A környező, komprimált szomszédos agyszövetben apró vérzések alakulhatnak ki.

A „klasszikus” szöveti típusú menigeomák (ld. alább) gyakorta alakulnak ki a homloklebenyek alatt (subfrontalis meningeoma), az olfactorius régióban. A néha a rendelkezésre álló térhez mérten megdöbbentően nagyra növő daganatszövet felfelé tolja a homloklebenyeket, még akár a hypothalamust is. A jelentősebb mérvű térfoglalás a kamrarendszert is összenyomhatja. Aránylag gyakran előfordul ilyenkor, hogy a betegek magatartása, gondolkodása, intellektuális teljesítménye fokozatosan romlik, illetve lényegesen megváltozik. Jellemző, hogy a magatartás agresszívvé, a környezettel szemben ellenségessé válik, dühkitöréseket obszcén verbális megnyilvánulások váltanak. Emiatt a beteg akár pszichiátriai gondozásba is kerülhet, és ha véletlenül még ott sem derül fény arra, hogy a klinikai tünetekért nem specifikus dementia felelős, akkor esetleg csak a kórboncolás deríti ki, hogy a háttérben a homloklebenyek működési zavarát okozó meningeoma állt.

VII./2.3.8.: A meningeomák kórszövettana

VII./2.3.8.1.: Általános jellemzők

Leggyakrabban az I-es grádusú tumorok fordulnak elő, azaz szövetileg és biológiailag jóindulatú daganatok, de bizonyos szöveti altípusok prognózisa és klinikai lefolyása kedvezőtlenebb, ezek GrII vagy GrIII csoportba tartoznak. Recidívahajlam és fokozott agresszivitás jellemző, ha a proliferációs index magas és/vagy a tumor beszűri az agyállományt. A szövettani kép önmagában nem mindig perdöntő a prognózist illetően. A proliferációs aktivitás immunhisztokémiai meghatározása hasznos módszer, amelynek széles körben használatossá vált vizsgálata a Ki67 (MIB-1) monoclonalis antitesttel végzett immunhisztokémiai (IHC) reakció.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a Mib-1 (Ki-67) immunhisztokémiai jelölési index (angol rövidítéssel LI – labelling index) és a biológiai viselkedés közötti összefüggés sokkal kevésbé megbízható, mint a HE festett készítményekben végzett de facto mitózisszám-meghatározás. Ha bármely meningeomában, differenciáltságtól függetlenül, >20 mitózis/10 NNL számolható össze, úgy az biztosan malignus tumornak tartható (NNL – nagy nagyítású látótér; angol rövidítéssel HPF – high power field; 40x-es objektívvel, azaz kb. 400x nagyítással átnézett terület). Vitatott, hogy a Mib-1 LI önmagában független kórjóslati (prognosztikai) jellemző-e, ami azért sem egyértelmű, mert az IHC-módszerek, a jelölés intenzitásának szubjektív megítélése laboratóriumonként változik.

VII./2.3.8.2.: Kórszövettani grádus-meghatározás

A jelenlegi WHO beosztás (2007) 16 típust/variánst különít el, melyek 3 grádusba sorolhatók (1. táblázat).

1. táblázat: Kórszövettani grádusmeghatározás

VII./2.3.8.3.: „Klasszikus” szöveti típusok

Az egyik leggyakrabban előforduló „klasszikus” szöveti típus a meningeoma meningotheliale. Ennek mikroszkópos képére jellemző, hogy a daganatos arachnoidealis sejtek fészkeket képeznek, amelyek szabálytalan mozaik formában, lazán illeszkednek egymáshoz. A sejtkép meglehetősen monomorph, a sejtmagok típusosak. Nem ritka, hogy regresszív elzsírosodás (ún. lipidisatio, xanthomatosus transzformáció) vagy nyákos degeneráció alakul ki a daganatok centrális részében. A menigothelialis meningeomákra jellemző a sejtmagban megjelenő, kicsiny, világos, intranuclearis zárvány (pseudoinclusio), amelyek száma időnként igen nagy, ami az elkülönítő kórismézés számára hasznos lehet. Erre a típusra az is jellemző, hogy ún. menigothelialis lobulusokat vékony fibrosus septumok vesznek körül. Elvétve egy-egy psamommatest is előfordulhat, ezek száma a menigothelialis meningeomákban általában csekély, de van sok psamommatestet mutató, ún. psammomatosus forma is.

A másik „klasszikus” meningeoma forma a meningeoma fibrosum (egyesek a fibroblastos jelzőt használják, de ez helytelen, ezek a sejtek ugyanis nem fibroblastok, hanem a meningothelium elemei). A szöveti képen párhuzamosan rendeződő, orsó vagy szivar alakú (egyébként valóban fibroblastokra emlékeztető), közepesen hyperchrom magvú sejtek kötegei látszanak. Ezek a kötegek időnként kereszteződnek, hálózatot képeznek, közöttük általában tömeges kollagén és reticulinrost van, a kollagén mennyisége kifejezett mértéket ölthet.

VII./2.3.8.4.: Egyéb szöveti változatok

A transitionalis meningeoma a meningotheliomatosus és a fibrosus típus keveréke. A microcysticus meningeoma jellemzője a nagyszámú, vékony tumorsejt nyúlvány, amelyek hálózatos, „lyukacsos” mintázatot kölcsönöznek a daganatnak. A lymphoplasmocyta-gazdag meningeoma oly nagy számban tartalmazhat idült lobsejteket, hogy esetenként chronicus gyulladástól való elkülönítése differenciál diagnosztikai nehézséget okozhat. A chordoid meningeoma, mint a neve is sejteti, megjelenésében a notochord eredetű chordomákra emlékeztető megjelenéssel bír. A metaplasticus meningeoma csontot, porcot, zsírszövetet tartalmazhat. A lipomatosus meningeomát valószínűleg nem valódi metaplasia, hanem progresszív xanthomatosus elfajulás és nem-specifikus lipidisatio jellemzi.

A sclerotizáló meningeoma a WHO által külön nem jelölt kategória, de előfordul. Jellegzetessége a tömeges, hyalinosan elfajult, ún. amanthioid kollagén jelenléte. Ezek a vaskos rostok sokszor gömbszerű, több száz µm átmérőjű képleteket formáznak. Ugyancsak hiányzik a WHO beosztásból az oncocytaer meningeoma és a myxoid/mucinosus meningeoma. Az utóbbi átfedi a chordoid és myxoid-metaplasticus kategóriákat. A világos sejtes (clear-cell) meningeoma, rhabdoid meningeoma (1. mikrokép) és papillaris meningeoma magasabb grádusba tartoznak (ld. alább is). Az atypusos meningeoma kritériumait először Arie Perry és munkatársai tisztázták, ezt vette át a WHO 2000-ben, majd némileg módosította 2007-ben. Az anaplasticus meningeoma (meningeoma malignum) fibrosarcomaszerű, anaplasticus carcinomát utánzó megjelenésű, illetve melanomára emlékeztető szerkezettel rendelkező tumorokat jelent.

1. mikrokép: Rhabdoid meningeoma. Per definitionem magas grádusú szövettípusról van szó.

VII./2.3.8.5.: A grádus-meghatározás WHO-szerinti kritériumai

Ez a neuro-onkopatológia egyik legtöbbet vitatott területe. A WHO négy altípust definíciószerűen magasabb grádusba sorol:

1. 1. a „clear cell” meningeomát (Gr. II.),

2. 2. a chordoid meningeomát (Gr. II.),

3. 3. a rhabdoid meningeomát (Gr. III.) és

4. 4. a papillaris meningeomát (Gr. III.).

Máig vitatott kérdés, hogy milyen kiterjedtségű kell legyen az adott szövettani jelleget hordozó terület ahhoz, hogy a magasabb grádus megjelölése indokolttá váljon.

VII./2.3.8.5.1.: Benignus meningeoma (WHO GrI.)

Bármely predomináns szövettani kép, kivéve a chordoid-, clear cell-, papillaris- vagy rhabdoid mintázatot/sejtformát. Az atípusos-, agy-invazív és anaplasticus meningeomák kritériumai hiányoznak.

VII./2.3.8.5.2.: Atípusos meningeoma (WHO GrII.)

(20P-2. mikrokép). Emelkedett osztódási ráta: ≥4 mitózis/10 NNL. Fontos: ez nem Ki-67 IHC eredmény! Ezen felül az alábbi öt paraméterből legalább három jelen kell legyen:

1. 1. „sheeting” (sheet – lepedő) – szerkezet nélküli, mezőszerű növekedési mintázat örvények, fészkek, septumok, lobulusok, stb. nélkül;

2. 2. kissejtes átalakulás, azaz lymphocytaszerű tumorsejtek magas mag-sejttest aránnyal (magas nuclearis-cytoplasmicus [N/C] ratio);

3. 3. hypercellularitás;

4. 4. feltűnő sejtmagvacska: prominens ún. „macronucleolusok”;

5. 5. spontán necrosis (nem embolisatio vagy sugárterápia okozta elhalás; hanem sui generis tumornecrosis).

20P-2. mikrokép. Meningeoma atypicum. A mintázat hiánya (sheeting), pleomorphismus jellemzi.

VII./2.3.8.5.3.) Agy-invazív meningeoma (WHO GrII.)

A daganatos meningealis szövet nyelv alakú nyúlványok formájában az agy állományába türemkedik. Félrevezető lehet e protrusiók relatíve éles határa. A meningeoma állományában GFAP-pozitív neuropil-szigetek detektálhatók („incorporatio”).

VII./2.3.8.5.4.: Anaplasticus (malignus) meningeoma (WHO GrIII.)

Az alábbi két kritérium legalább egyike jelen kell legyen:

• - a mitotikus index ≥ 20 mitózis/10 NNL.

• - egyértelmű anaplasia (sarcoma-, carcinoma- vagy melanoma jellegű cytologia/szövettan).

A fenti besorolás számos szubjektív kritériumot használ (pl. „sheeting”, kissejtek jelenléte, stb.), de jelenleg ez az elfogadott és világszerte alkalmazott rendszer. Várható, hogy a következő WHO-beosztás sokkal több molekuláris/genetikai szempontot fog figyelembe venni.